Hardcore mulatság

Murphy - 2006. március 11. szombat, 19:15    
Rollin Wallowin, The Plague Mass, Surviving The Sunset, Sage

Retekék egy nappal harmadik szülinapjuk elõtt még Százhalombattán zúztak az ottani õshonos banda, a Sage és az osztrák The Plague Mass társaságában, szombaton pedig már a grazi Surviving The Sunset-tal is kiegészülve ünnepeltek a hajón.
Reklám:

Már a Kentucky-hajón töltött elsõ perceim alatt rögtön rossz hírt kellett, hogy halljak. Csövi haverom mesélte, hogy az extrémes Per Aspera – amely az egész produkció alatt számomra legérdemlegesebbnek bizonyult volna – nem jön el, ugyanis nem sokkal ezelõtt komoly tagcserék zajlottak náluk, és még nem álltak készen egy fellépésre. Többek között azt is sikerült megtudnom (már mástól), hogy az ex-Per Aspera dobos, bizonyos Csukás János most már a Rollinékat erõsíti, azok elõzõ gitárosa pedig egyfajta helycserés támadásként a Per Asperáéknál nyomul. Szóval egy banda már eleve kilõve, nos lássuk a többit.

Kábé nyolc felé kezdõdött az egész hardcore-mulatság, mikor is az osztrák The Plague Mass a színpadra tévedt. Produkciójukat rögtön egy szusszanás-mentes, hármas blokkal kezdték, aztán kisebb leállások és szünetekkel tarkítva nyomták végig a mûsort, melyek alatt a kontakt-barátuk fordította a publikumhoz intézett szavaikat. A kvartett három tagja masszívan tombolt a földön, és különbözõ extrém hajlongási mutatványokkal, meg akrobatikus figurákkal spékelték zenéjüket - ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen mûfajt mûvelõk körében. A lead-gitáros hevedere két alkalommal is leszakadt vad hajladozásai között, bár õt ez cseppet sem hatotta meg: elõre bekészített szikszalagja után nyúlt, aztán folytatta. A matrózpólós basszeros (aki mellesleg a vokálos szerepében is tündökölt) meg néhol egy, a kívülálló számára egészen beteges szintû extázisba esett, ami idõnként furmányos mozgáskultúrája mellett arca unreális torzulásával járt.

A már említett csíkos pólós fiatalember csak egy rövid idõre hagyta el a színpadot, aztán már tért is vissza másik, Surviving The Sunset nevû, ugyancsak grazi illetõségû formációjával. Ezek a srácok – ha szabad így mondanom - még egy fokkal jobban tolták metálos/hácés egyvelegüket. Részben annak a ténynek is köszönhetõ volt, hogy külön énekessel bírtak, aki már szimplán a mozgásával-koordinációjával lefárasztotta a National Geographic-operatõröket megszégyenítõ módon, õt figyelni igyekezõ közönséget.

A házigazda Rollin Wallowin-ék új dobosukkal megerõsödve láttak neki hatalmas zúzdájuknak. Retek bácsi énekelt, ordibált, sikoltozott, meg tette azt, amit a szöveg tõle éppen megkívánt. Folytonos mászkálásban tetõzõ hiperaktivitását szavakkal szinte le se lehetne írni; határtalan energiacellákkal rendelkezhet kérem szépen ez az ember! Béla középen tolta a basszust ezerrel, Kristóf és Ádám pedig egy-egy oldalról támogatva adták a gitárt. Retek, mint már mondottam, mindenhol feltûnt (elõbb v. utóbb), csak egyhelyben nem.

Utolsóként a százhalombattai Sage zenekar zúzta a talpalávalót. õk inkább hajlottak a dallamosabbnak nevezhetõ kóros irányvonal felé. Az idõközben jócskán megfáradt közönség még simán vevõ volt a vége felé egy durvább Madball feldolgozásra. Ügyesebb, és a közelebb merészkedõ emberkék (köztük én is =) egy Metalcore Promotion válogatást is szerezhettek, melyen a Sage és Rollin mellett egy csomó más hazai keménykóros band is szerepel egy-két szám elejéig.

A koncert után (és nagyjából már a közepe felé is) a hajó másik részében Matyi nyomatta a mindenféle, hajnalban csakis felüdítõen ható rockos muzsikákat.

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez