VOLT fesztivál 2005.Július.7,8,9. - Sopron

zenemanó - 2005. július 15. péntek, 13:29    
Voltam a VOLT-on! :-) Az idõ igen változatosra sikeredett. A 4 nap alatt belekóstolhattunk majd' az összes évszakba. Kivéve tán a telet, mert hó az nem esett.
Reklám:
A nulladik napon még jó melegben mehettünk! Már laktam egyszer 4 éve a Lõvérekben, nem változott semmit! Hála Istennek! :-)) Csodás kõrnyezet, hatalmas, magas fák, árnyasok. Már a 0-ik napon televertük sátorral az egész tábort. Nem tom, akik a következõ napokon jöttek, hogy fértek el....

Mégis azt szeretem a VOLT-ban, hogy nem túlzsúfolt. Délelõttönként lézengenek az emberek, aránylag csönd van, lehet relaxálni, feltöltõdni estére. Komolyabb tömegben csak 4 óra körül rajzottunk ki a sátrainkból.

Õszintén szólva én a lusták táborát erõsítettem. Nem éltem az élményszerzés alternatív lehetõségeivel: nem mentem el beszélgetõsátorba, meg megfejteni, meg rajzolni, meg mittomén. Vagy pihiztem a sátrunkban, vagy sétáltunk, vagy koncert, vagy kocsmázás. Szal a hagyományos dolgok. :-)

Párom bezzeg virított: elment vért adni! :-)) Büszke is voltam rá. Nekem meg nem lehet, lévén egy éven belül tetovált.

Egy nagyobbacska bandával mentünk, meg még ott is csapódott hozzánk egy majdnem földim (dabasi vok). Így a jó szerintem! Igaz, sokat voltunk külön. De mindig akadt, aki velem jött bulizni, vagy vízért. Azt találtuk ki ugyanis, hogy kis, félliteres palackokban vizet vételezünk, teszünk bele vitamintablit, és jó lesz az frissítõnek! Az ásványvíz ui. szinte többe került, mint a sör... :-)) Ezért inkább söröztünk! :-))

Tehát az elsõ nap még boldog melegségben telt. :-) Másnap is jó idõre ébredtünk, egyszer esett csak. Kicsit.

7-én már kezdett beindulni a VOLT-os társadalom! Az elõzõ napi belassulás után nagy kedvvel vetettük magunkat a koncertekbe, buliba! Én személy szerint valamiért nem vittem túlzásba. Éjfélre, egyre ágyban - bocsánat, sátorban voltam.

Egyvalamit sajnáltam, hogy nem messze tõlünk bizony reggel fél 7-ig, 8-ig nyomták a hyper-t, dn'b-t, egyebeket. Szal aludni minden feszten nehéz ügy...

No, aztán a 3. nap hajnalán, olyan 4 körül eleredt az esõ, és soha többet meg sem állt. Ez is egyfajta feelinget adott a dolognak. Mindenki be volt lassulva megint. Ment a lézengés. Egyre nagyobb lett a sár. A szabadtéri koncerteken alig voltak. Csak a legnagyobb sztárok számíthattak a közönségükre. A többiek az elõttük elterülõ, majdnem üres mezõ láttán azzal bíztathatták magukat, hogy a szemben lévõ, hatalmas kocsmasátorba menekült emberek élvezettel hallgatják a mûsort.

Mégsem volt számomra szomorú, lehangoló vagy unalmas ez a 4 nap. Az esõ érezhetõen intimebbé tette a fesztivál hangulatát. Én élveztem a nomád körülményeket! Igenis szeretek táborozáskor koszos lenni, és nem tökéletesen kinézni! Szeretem a port, a sarat a bakancsomon. Szeretem, hogy sátorban lakom, annak földjén eszem. Hogy néha meg kell oldani valamit, mert nincs megfelelõ felszerelés. És megy a gondolkodás, kötözgetés, kõrbejárkálás.

Persze, lementünk a városba is. Gyerekek! Aki még nem tudná: SOPRON ÁLOMSZÉP!! Az egyik legszebb kedves kis város, amit valaha láttam! Tökéletesen tiszta, kacskaringós, szûk utcácskák. Finom vonalú, századfordulós, vagy még régebbi házak. Zenélõ torony, rengeteg, teljesen különbözõ templom. Az emberek még hétköznap is nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Nincs tömeg, senki nem rohan, még csütörtök délben sem.

Szóval érdemes oda menni csavarogni, még VOLT-on kívül is!!!

Két olyan koncertet hallottam, ami komolyan megfogott. Az egyik a Colorstar. Néhány éve ismertem meg ezt a zenekart a Sportszigeten (mikor még ingyé' vót! :-). Ültünk a haverokkal du. 3-kor a földön, dumálgattunk. Elkezdett játszani a zenekar (persze, hogy élõben!). Néhány perc múlva azt vettem észre, hogy nem beszélgetek, hanem csukott szemmel ülve ringatom magam az éteri zenére, és tisztára éjféli-csillagoség-érzetem van!

Egyszóval elvarázsoltak! És megtették ezt anno, mikor elõször VOLT-oztam. És most is. Egyszerûen extázis!!!

A másik zenekar nevére nem emléxem sajnos!! Azt tudom, hogy a Csapda elõtt hallottam õket a legnagyobb sátorban! Egy vonósnégyes játszott.

Tele van a fejed-füled rockkal, alterral, néha sajna tuc-tuccal. És akkor jön ez a 4 közép (vagy idõsebb) korú néni meg bácsi, és te tátott szájjal hallgatod azt a szivárványszín, hihetetlen mély harmóniát árasztó zenét, amit produkálnak.

Csak álltunk ott, mi, a sok fiatal, és megilletõdve, tisztelettel, csendben figyeltük õket. És minden egyes 10-15 perces szám végén kiabálva, fütyülve nyilvánítottunk tetszést! :-)))

Óriási sikerük volt! Alig akartuk õket leengedni a színpadról. És Hugival kivételesen nehezen indultunk Tankcsapda koncertre. :-))

Ja, volt még két különösen élvezetes koncert: az egyik a Kispál hangos a Nagyszinpadon, amit vigyorogva táncoltunk végig a tömeg mögött a réten.

A másik a Kimnowak. Itt a szinpadról lveztem végig a Pribil zseniális, sodró erejû gitárjátékát, a Novák atomrobbanásszerû szinpadi megnyilvánulását, a dob-basszus tökéletes, stabil harmóniáját, és a billentyûs fiatal tehetségének gyöngyszemeit. Lévén én vok a vokálosuk. :-)) Jó zene. Zseniális zenészek. Jó emberek. Barátaim. De ez is egy olyan zenekar, amelyik valamiért nem tudott tartósan bent maradni. Kicsit elsodorta õket az az áradat, ami a médiából zúdulés megfojtja az igazi zenét....

Meséltem hát a VOLT-ról. Az esõrõl, a családias hangulatról. A gyönyörû városról. A barátokról. A zenérõl.

Jövõre velük ugyanott.

Szerettem! :-)))

üdv!

zenemanó


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez