Godsmack: IV

Kíváncsian hallgattam végig mostani, hatodik korongjukat, de meg kellett, hogy állapítsam, kedvenc albumom még mindig az Awake marad. Számomra ez a standard. Se elõtte, se utána nem tudtak/tudnak olyan zseniális számokat összehozni, mint akkor. De most nézzük az új albumot.

Háttérben megbúvó csendes harangozással (vagy legalábbis arra hasonlító dologgal) indítanak a Livin’ In Sin-ben. Belassulós téma ez, ahogy lenni szokott, szóval meg sem lepõdöm rajta. Speak a következõ. Ebben már jóval energiadúsabb, teltebb riffek szólalnak meg, igazán királyságos! A The Enemy-t már hallottam jóval elõtte az egyik kedves ismerõsöm jóvoltából, úgyhogy számomra ez lett a mostani korong egyik favoritja. Shine Down simán az Alice In Chains-re hajaz, a Hollow meg egy akusztikus song. No Rest For The Wicked egy ugyancsak csinos darabra sikerült, bár annyira ez sem hat meg. Lágyan úszik be a Bleeding Me, de csak a szokásosat nyújtja. Néhány, vájtabb fülû Godsmack-fannak talán feltûnt, hogy mintha már találkozott volna a Voodoo-val. Igen, ez tényleg így volt; most viszont itt a folytatása. Vélemény szerint jóval vérszegényebbre sikerült, mint elõzõ társa. A lemez másik kimagasló nótája, a Temptation, lendületes, dallamos kis attak az ezt hallgató fülek ellen! Végezetül két lassabb, elvontabb dal következik: a balladisztikus stílusban íródott Mama, és a (talán kissé túlzásba vitt) közel nyolcperces One Rainy Day. Ez utóbbi megint csak jócskán leledzik AIC hatásokban.

Egy szó, mint száz: a szokásos Godsmack feelingben írodott lemez ugyanazon dolgokkal bír, mint eddig; minden, amit elvárhatunk. Bár én valamivel gyengébbnek tartom a lágyság és a lassabb számok miatt.

Godsmack – 1988

Awake – 2000

Faceless – 2003

The Other Side (EP) – 2004

IV – 2006