Junkies - Cyber punk n’ roll

Murphy - 2006. február 02. csütörtök, 10:12    
A Nihil és az SX7 után újabb konceptalbummal jelentkezett a Junkies. A nyolcadik korong teljesen egészében a XXI. századi cybervilág, és az ember-számítógép kapcsolat köré csoportosul. Egyfajta futurisztikus bemutatása a gépfüggo mindennapjainknak, melybol természetesen nem hiányozhatnak Barbaró mester irónikus utópiái sem…
Reklám:
Akik a kezdetektõl hallgatják õket - most nem azokra az õsidõkre gondolok, amikor még a fiesztás Csordás Tibi nyomta benne ezerrel az éneket -, azok már megszokhatták a drogozásos szövegeiket; most viszont szinte hûlt helyét találjuk ezeknek. Helyette központi témaként a gépek életünk felett uralkodása lépett elõ. Talán már õk is úgy gondolták, ?nem menõ ez a füvezés téma?, vagy egyszerûen csak újítani akartak.

Az új korongon dicsérendõk még a számok közötti, itt-ott felbukkanó kis intermezzók, az eddig még nem használt, kreatív zenei megoldások is very ötletesek. Szóval újra egy fantasztikus albummal rukkoltak ki a Kábítószerélvezõk.

És most a számokról.

A majdnem két percig tartó Beavatás orbitális gitárbõgése (vagy mondjam inkább úgy, hogy idõhúzása) után egy helytálló Bonyhádi pergetéssel robban be az album címadó dala. A Szép Új Világ mondanivalója hasonló sémában épült, mint az Üzenet a Föld alá; egy mindennapos, fõleg kritikai észrevételeket felsorakoztató pánk-rokk szong ez kérem, kidolgozott énekrészekkel és old-skool Junkies-stílusjegyekkel ellátva.

Játékgépes prüttyögésekkel indul a futurisztikus XXI. Srác; szinte egy komplett lövöldözõs szimulátorban érzi magát az ember. Nekem elsõre a Hat album Halacskájára jutott eszembe e dalnál, bár nem kifejezetten hajlok a ?keressük meg melyik régebbire hasonlít? szisztémára. (De ha már itt vagyunk, elárulom: a vájtfülû dzsánkízosnak majd' minden dal riffjérõl eszébe jut egy másik hasonló, régebben készült? hiába, a Barbaró riffek már csak ilyenek?) Nemcsak a számítógépes létünk szarkasztikusan reális bemutatása miatt lett a kedvenc számom, hanem mert frappánsan belecsempészték korunk másik védjegyszerûvé vált dolgát: a kék fehér gazdaságos terméket.

A Gyere le velem a mélyben dallamára még úgy, ahogy emlékeztem tavalyi Szigetrõl - amikor is a Hammer-sátorban, gatyarohasztó hajnalban nyomatták le ízelítõként az örömittas népeknek - szóval ez már nem ért meglepetésként.

Ismét egy elektro-ricsajjal kezdõdõ track-kel van dolgunk. " Ne csinálj nekem programot, én nem vagyok kompjúter?" - énekli Szekeres Andris a bitcentrikus mindennapokról.
Mikor már azt hinnénk vége van, beindul egy aranyos kis (mondhatni negédes) zongorabetét, rá egy össztüzelés, és csak aztán záródik.

Punk-rock zuhatag az agyadba, némi szókimondás, no meg a Dél-Amerika-média páros; így jellemezhetnénk röviden a Vérfolt a kövön-t. A vége felé Riki is megenged magának pár külön pengetést, talán így nyújtja meg basszeros tudományát, ha már úgysincs saját dala az újvilágon. Aztán jól megérdemelt lövésekkel zárul eme remekmû.

A közel öt és fél perc hosszúságú Leggyönyörûbb hangulata valahol a Rózsakert és a Könnyû dal közelében helyezkedik el, szóval egy hasonló lájtos szerzeményt képzeljünk el.
Junkies-ék háromsoros verzékben mondják el a mindenki által ismert közhelyet, miszerint Ami táplál, az pusztít el. A refrén az egyetlen, ami olyan O.K., ami rendben van; a verzék szövege teljesen távolinak hat, hidegre sikerült, a zenében pedig mintha nagyon is a Szar dolog kópiáját hallanám vissza?
A Vál-lógatáson és a VIVA Megawatt-jában ugyan lehetett szerencsénk találkozni az orrba-szájba játszott Minden álmom slágerrel, de ez itt már egy másik, feljavított változat. Barbaróék eme finoman újrakevert, kiegészített verziója még szeretetreméltóbb, még okésabb, mint a régebbi.

A Mindegy csak hasson-ban a szokásos élvezeti szerekrõl szól a fáma, melyek a hétköznapi élet nehézségeit hivatottak áthidalni. Azonkívül tipikus Barbaró gitárok, meg bontások, szóval ez is frankó.
Vége a dalnak egy szokatlan riffelésû, kis lágyabb, levezetõ dologra sikerült, hirtelenjében nem is tudok mást mondani róla; ettõl függetlenül korrekten megállja a helyét. A befejezõ Lesz még ráadás csak nyújtja a végsõ finist, nemkülönben a pihelágyságú, érzelmekkel túlcsordított, inkább szerelmi vonalon mozgó Feloldozás.

JUNKIES diszkográfia:
Rock n' Roll - 1994
Káros Az Egészségre - 1995
Nihil - 1997
Tabu - 1999
SX7 - 2001
Hat - 2003
Vál-lógatás - 2004
Szép új világ - 2005

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez