Tankcsapda koncert - 2006.12.2. - Gyõr, Egyetemi Csarnok

Mar-C - 2007. január 17. szerda, 08:32    
Eljött ismét a turné ideje Laciéknál, ezúttal pedig a Mindenki vár valamit címet viselõ album koncertsorozata. Õszintén megvallom mindenki elõtt, hogy nekem a Csapda utóbbi három-négy albuma nem nagyon jött be. Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy érzem kicsit erõltetetten megy most a banda tankja. Mintha mindent elmondtak volna eddig, amit el lehetett mondani drogokról, kábult élményekrõl, piálásról, nõkrõl, meg a rock n rollról.
Reklám:
Na, de hagyjuk ezt. Más lapra tartozik… Szóval azért ezzel az alapgondolattal, kiindulóponttal mentem el a koncertjükre. Mert hát mégis, Tankcsapda: valamilyen szinten „kötelezõ” elmenni.

Két elõzenekarral jöttek Gyõrbe:  a Reaktorral és a Mantrával. Sajnos a Reaktorról lemaradtam, pedig a cd-ük meghallgatása után szívesen megnéztem volna õket. A Mantrára értünk oda néhány baráttal. Sajnos akármennyire is igyekeztek a srácok, nem nagyon tudtak hangulatot csinálni; sokan a TCS-re tartogatták az energiákat. Pár sör, meg egy kis lézengés után a Mantra is befejezte a krisnás-hörgést, így aztán eljött a pillanat: színpadra lépett Magyarország legismertebb rock együttese. A függöny legördülte után megpillanthattunk egy tökéletesen berendezett színpadot, profi háttérrel és technikával. 

Ment a zúzás ezerrel, ahogy az kell. Folyamatos pogóval izzasztottuk magunkat, miközben énekeltük a Törölközõ teniszütõkkelt, a Pokolbárt, vagy a Minden pénteket. Hatalmas volt a hangulat, a közönség jóformán az összes dal szövegét kívülrõl nyomta…és nem fáradt. Röpködtek a söröspoharak, meg egyéb tárgyak. Egészen véletlenül egy pohár a színpadra is felrepült, mire Laci elég mérges lett. Bevágta a durcást és azt mondta, hogy még egy ilyen és hazamennek, nem játszanak tovább. Meg, hogy nem akar csúnyán beszélni, mert vannak itt kiskorúak is jócskán – majd a közönségre is kitérek-, de aki randalírozni akar, az húzzon haza a büdös p*csába, a g*cibe… Na, igen, ekkor azért elgondolkodtam rajta, hogy miféle álszentség is ez. Mindegy, a koncert folytatódott, bár kicsit fagyottabb hangulatban. Játszották a Riót, a Kicsikét, az Agyarországot, a Mindenki vár valamit, az Adjon az eget. Igazi, régi nótákat szinte nem is lehetett hallani, talán csak a Baj vant, a Kis orosz lányt, meg Magányos repülõket.

Közben aztán kicsit kijjebb mentem a tömegbõl és felfigyeltem szokatlanul sok érdekes, ”idegen” arcra. Kicsik, nagyok, apák, anyák, diszkósok (!!!), punkok, rockerek, „civilek”… Na, nem mintha különösképpen zavart volna, csak nagyon meglepett. Hova kerültem?! Össznépi összejövetel lett a valaha balhéiról (köz)ismert, polgárpukkasztó Tankcsapdából. Nálam a pohár a rózsaszín pólós, bundás kapucnis srác látványánál telt be. Mindeközben Laci valami mennyországról, csillagokról, meg álmokról énekelt. (Nem ismertem, valami új szám volt.) Ez az összhatás így együtt elég ütõs volt.

Minden reményem a koncert végében volt, amikor majd visszajönnek a nagy klasszikusokkal: Legjobb méreg, Jönnek a férgek, Szívd stb. De sajnos nem így történt. Visszarobogtak a Mennyország touristra, az Ez az a házra, meg a Be vagyok rúgvára. És akkor játszották az Örökké tart címû számot is, ami már-már nagyobb slágernek számít, mint például a Tudok egy munkát. Erre azért felkaptam a fejem, mert ugyan lassan kezdték el, de bepunkosodott, felturbózták. Így lett aztán a címe (átmenetileg) Örökké punk. 

Akkor most melyikünkkel is van a baj…? Vége lett tehát a nagy-nagy koncertnek, mindenki jól mulatott. Én pedig csalódottan mentem haza. A tanulság, amit ilyenkor le kéne vonni, még nem tisztult le bennem egészen, minden esetre valószínûleg ez volt az utolsó Tankcsapda koncert, amire elmentem… Azért bízom benne, hogy TANK΄S NOT DEAD!  
 
A koncert képei itt megtekinthetõek!

Mar-C


Szólj hozzá a cikkhez