Country Metal Vol. 1

Murphy - 2007. január 18. csütörtök, 05:00    
Válogatás vidékrõl
 
Mint a gyûjtemény borítóján is lehet olvasni, a csoportosulás azért jött létre, hogy az ország feltörekvõ zenekarait összefogja, hátteret nyújtson nekik, segítse munkájukat, és nem utolsósorban megismertesse õket egymással.
Reklám:
Még mielõtt kollektívan rátérnék a számokra, muszáj megemlítenem tetszetõs borítóját. Elõl egy, a Cadaveres gárdája felõl már ismerõs csontifej figyel, belül (természetesen) a válogatáson szereplõ bandák fotói egy falusi életet bemutató háttérre aggatva. És hát persze az a csikóslegény sem elhanyagolható, szóval egészen hungarikumra sikeredett… 
Tanyasi állathangok egész arzenáljával indul a válogatás – kakas, ló, kutya, kecske, meg ami még belefér -, aztán ezt a röpke vidéki ízelítõt a Monastery szedi darabokra ultrabrutál riffjeivel, hogy egész pontosak legyünk sokkolnak, hiszen ez a dal címe is.

A durvulástól a folytatásban sem tekintünk el, bár némiképpen visszaveszünk belõle, mikor az thrash-ben utazó, óvári Casketgarden segítségével Kinyitjuk a Sírt, és Belépünk a Kertbe.

A Szeg zenéjével ezúttal sincs semmi baj, maradtak olyan ütõsek, mint régebben. Viszont a magyar nyelvû, alig rímes szövegek egyszerûen csapnivalók; nem értem a nyelvváltás okát.  És az új énekes, bizonyos Todonai József hangja sem gyõzött meg. De azért a fiúk bíztatnak, hogy A legjobbakat reméld!

A Dying Wish-t igazán nem ismerem, de a Buried számuk alapján ilyen gótikusabb, néhol heavy-be, néhol death-be átmenõ bandára voksolnék.

Gyõr hc/mc büszkeségeitõl (természetesen a Rollin Wallowinrõl van szó, kirõl másról, haha) az Engedj Szabadon nóta került fel, tele frappáns váltásokkal, meg Retek velõtrázó hangjával.

A Cadaveres Soul Of A New Breed címû dala, úgy gondolom, nem igényel több kommentárt, minthogy telitalálat.

Brigádék mostani Mérge - ahogy a többi száma – sem tud megfogni; nem tehetek róla, de nem kedvelem. Számomra olyan semmitmondó. Néhol dallamos, néhol durvulós, hétköznapi problémákat pesszimista punkba oltott szövegével nem az én mûfajom.

Nadírt nemrég láthattam a Napalm Death elõtt, s élõprodukciójával egykettõre belopta magát szívembe. A felvételen sem adják alább; elszabadul a mindent elsöprõ death-es õrjöngés - We The Scum Of The Earth.

Sage is volt szerencsém megcsodálni; a Dark Lines szimplán elhallgatható szám, de azonkívül semmi különös.

Mintha csak Coby Dick-et (vagy Jacoby Shaddix-et) hallanám a Papa Roach-ból az egyik régi számukba – ez ugrott be elsõre a Manikin Faint Stress Contest verzéjének legelején. Aztán mikor rendesen rákezd az énekes, persze kiderül, hogy abszolút más lesz belõle. Meghatározni se tudom hirtelen, milyen stílushoz áll közelebb. Viszont ígéretesek.

Csató Petit és csapatát, a Replikát mindenki ismerheti már. Nem túl bonyolult, mégis könnyed, Peti védjegyszerû hangjától átitatott darab az Egyszer élünk.

Agregator csapata egy kontrasztos, szépen kidolgozott, vaskos szerzeményt mutat be, Szürkületet címre keresztelve. Zenekari szemléletet is jól tükröz a nóta.

A Septic Stay With Me Or Fuck Yourself dalában, az extrapörgõs fõ riff volt az, ami igazán megfogott. És nem hagyott. Újra és újra meg kellett hallgatnom, frankó választás!

Amit én biztosan nem raktam volna fel a válogatásra, az egyértelmûen a Szakadék. Egy már-már szánalmasnak tûnõ, gyökér témát dolgoz fel (a nyarat); kábé már mindenkinek van 1-2 ilyen orientáltságú száma, ebbe a nem túl nehéz, négyakkordos dallamokkal teli szcénába, a kanna, a mindenre kapható csajok, a fesztiválpogó, és egyéb ultrapunkos közhelyek jegyében. Ja, és a srác hangja is egykaptafa, ha még nem említettem volna.

A majd’ húsz éves múltra visszatekintõ thrash team, az igazi ózdi hõsök, vagyis a Remorse sem maradhatott le. Várják az esõt, méghozzá a 2005 év legjobbjának kikiáltott Harc címû albumukról.

Különös nevet választott magának a Lady Picture Show, de ezért nem kell elítélni õket. Broken & Sombre számuk tutkóra sikerült. Chaos Of Disorder-ék Én nem akarom-ja is hasonlóan élvezetes, bár a szövegbõl csak helyenként csípni el egy-egy foszlányt.

Inferno Metalcore System - ez az, ami igazán üt! Mélységi Mámort már egy jó ideje ismerem, ezért kifejezettem örültem, hogy ezt a hc/mc keverék-gyönyörûséget tették fel.

Utolsónak egy gótos beütésû, ámde könnyed és kellemes dal a Black Leaves-tõl.

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez