Hurtlocker: Fear In A Handful Of Dust

Murphy - 2007. január 20. szombat, 05:00    
Egy album és más semmi
 
Úgy ajánlották még anno a Hurtlocker albumát, hogy „ez tök olyan, mint a Slayer”.  És valóban; de csak az elsõ hallgatásra, hiszen ennek a modern thrash-ben utazó bandának is kell valami igazán durva alap…
Reklám:
Ugyan kétezerötös albumról van szó, én azért mégis pötyögnék róla pár karaktert. Általában szeretem tudni azon együttesek biográfiáját, amikrõl írok, hogy mi is van a banda mögött; a Hurtlocker-rõl viszont alig találtam valamit. A csapat 1998-ben alakult, volt egy Begging For Hatred nevezetû demójuk, majd kiadták eddigi egyetlen az albumukat, amellyel a késõbbiekben turnézni indultak. Legvégén pedig olvasom, hogy valamiféle rehabilitáció során meghalt a dobosuk, és innentõl semmi…

Ezúttal, szokásommal ellentétben nem vesézem ki a számokra, mert szerény véleményem szerint teljesen felesleges. Másrészt meg a Hurtlocker nem is az a. baromira kianalizálhatós muzsika; hallgatni kell az aprításukat, és kész!
 
Már rögtön az elsõ Symptoms-ban elõbukkannak azok az ominózus Slayer-szerû dolgok, sõt, gyanúsan is Slayeresek (jó példa a Painted Red elején), de ahogy egyik jó öreg tresses haver mondta: „olyan nincs, hogy valaki a thrash-ben ne a jó öreg Mészárosról koppintson valaki.” Szóval ki-ki nyúlásnak, hatásnak nevezi, esetleg a banda legfõbb példaképe között említi Kerry Kingéket, nem olyan vészes. Csak elsõre ez az, ami mindenkinek feltûnik.

A zene amúgy egy tiptop zúzós egyveleg; fõként thrash-es jelzõvel említhetõ massza, bár néhol eléggé elszabadulnak az indulatok, haha. Érvényesülnek még benne a modernebb hatások, többek között a trendi metálkór-mániára gondolok, de a hardcore-osabb vonal is végig érzõdik az anyagon. Röviden egy ügyes keverék, sok adalékanyaggal, ha pontos akarok lenni. Megállja a helyét, és itt az a lényeg.
 
 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez