Heaven Street Seven - „Amire van recept, az már halott!”

Murphy - 2007. július 24. kedd, 05:00    
Sz?cs Krisztiánnal, a HS7 énekes/gitáros frontemberével a Bridge fels? teraszán beszélgetni, még a fellépés el?tt. Olyan érdekességek láttak napvilágot, mint a n?i zuhanyzóba felvett demó, a dunabeat m?faj eredete, vagy egy elfelejtett REM aláírás.

Reklám:
- HS7 – angol szójáték vagy valami konkrétabb jelentéssel bír?
- Igazából teljesen mindegy a név. A mai fejemmel és a nyolc évvel ezel?tti fejemmel is más nevet adnék a zenekarnak.

- Például mit?
- Lehetne akár Álló Kutya is, haha. Robival 1994-ben utaztunk egyszer a metrón, és megemlítettem, hogy „lehetnénk például Heaven Street Seven”. Erre rávágta, hogy „jó, legyen”.

- Az alakulás némi információt?
- F?iskolán kezdtünk, mint hobbizenekar, azzal a nem titkolt tervvel, hogy majd mi szórakoztatjuk az embereket, s csak a végére alakult ki a jelenlegi Heaven Street Seven. Ami még fontos, hogy a n?i zuhanyzóba vettük fel az els? demó kazettánkat. Pont megfelel? volt az akusztikája, haha.

- Angolul szeretettek volna szöveget mindig, vagy ez csak a m?faji korlátokból jött?
- Mi alapvet?en egy kétnyelv? zenekar vagyunk. 1998 óta többnyire magyarul játszunk, de vannak a daloknak angol verziói is. Már akkor kiderült, hogy ha popzenét akarsz játszani Magyarországon, ahhoz magyarul kell énekelned. Az angol nyelv?ség mindenképpen fontos nekünk, mondhatni szükséges; volt, van és lesz is. Szeretjük.

- Sokan nevezik ezt a m?fajt angolszász gitárpopnak. Ti mégis milyen egyedi névvel, saját m?fajjal illetnétek a zenéteket?
- Azt szoktuk mondani, hogy dunabeat – félig vicces, félig viszont van benne komolyság. Els?sorban az angol gitárzenékb?l táplálkozunk – beleértve a ’60-as évekt?l kezdve a kortárs zenékig mindent - s ezt spékeljük magyaros ízekkel. A dunabeat neve arra is utal, hogy anno még a hatvanas években volt az ún. liverpooli beat. Megpróbáljuk lefordítani saját nyelvükre - nem csak a szövegeket, a zenét is. Ennek a kett?nek a keveréke.

- Milyen együttesek inspiráltak titeket? Kedvenceitek?
- Annyi minden hatással van ránk, err?l holnapután reggelig tudnánk beszélgetni. Én arra emlékszem, hogy 12 éves koromban anyukámtól kaptam egy Beatles válogatás-kazettát, és én attól a ponttól fogva - bár lehet hogy még nem volt tudatos -, elhatároztam, hogy csakis ezzel akarok foglalkozni. Ez volt számomra az els? ún. végzetes impulzus. Rengeteg félét hallgatok - végighaladva a rock-történelmen, és persze a kortárs zenekarok közül is akadnak sokan.

- Pár nevet, ha említenél.
- Öten vagyunk a zenekarban, mindenkinek más a favoritja. Nekem nagy kedvenceim a David Bowie-tól kezdve a Joy Division-ön keresztül, a ’90-es brit pop zenekarai, Pulp, Blur, és még sorolhatnám vagy órákon keresztül. Ebben csak az a vicces, hogy az úgymond kortárs zenekarok - angol vagy amerikai – is hasonló forrásokból táplálkoznak, mint mi; ?k is éppen úgy ezeket a zenéket szeretik és kedvelik, és innét nézve esetleg úgy néz ki, hogy mi rólunk koppintunk, holott arról van szó, hogy közösek a gyökerek.

- Ki lenne az, akivel legszívesebben játszanátok, vagy esetleg már meg is adatott nektek ez a lehet?ség?
- Hála Istennek többször is sikerült. Egyik legnagyobb élményem, amikor az R.E.M. el?tt játszottunk a Kisstadionban. Autogramot kértünk t?lük egy gitárra, a gitárosunk meg véletlenül elfelejtette az énekessel aláíratni. ? félig utána rohant, hogy „mi van, én már nem is írhatom alá!?” – haha. Másik, szintén meghatározó élmény, a tavalyi Szigeten történt: akkor a Radiohead el?tt léptünk fel.

- El?szeretettel használtok angol eredet? magyarosításokat (csízbörger, krézi srác). Ez afféle védjegy lett?
- Nyilvánvaló, hogy az életünkben is található egy csomó hasonsz?r? hülyeség. A mindennapi szóhasználatban már valahol természetesnek t?nik, hogy ezen szavakat használja az ember. Nem kell kimondottan kitalálni, mert a „csízbörgert” szinte bárki használja, persze nem pont így leírva… De pont ez a groteszksége, ami tetszik nekünk - viccesek. Életünket meghatározó dolgokról beszélünk, és akkor ilyen, és ehhez hasonló hülye szavakkal írják körül az emberek – bár, nem biztos, hogy tudják, éppen mire gondolnak. Részünkr?l ezek a jöv?ben is megmaradnak.

- Lehet valamit tudni a polgári foglalkozásotokról? Zenéhez kapcsolódik vagy teljesen más irányú?
- Többé-kevésbé. A zenélésen kívül mindenkinek rendesen dolgozik; részben élünk csak az együttesb?l. Van köztünk zenei újságíró, hangmérnök, fordító, építészmérnök – tehát egész sok mindent csinálunk, de mégiscsak a zenére koncentrálunk. Ilyen életvitel mellett nehéz lenne egy másikat is vezetni; ha valaki eldöntené, hogy teszem azt, ügyvéd lesz, és még zenélni is akar közben, az teljességgel összeférhetetlen. Így balanszírozunk.

- Tudom, hogy szeretsz titokban c. albumon volt el?ször hallható az új gitáros. Mi lehet róla tudni?
- Zsolt már nem is annyira új; három éve a zenekar tagja, másrészr?l pedig tizenöt éve ismerjük egymást. Az igazat megvallva nagyon szerettünk volna együtt zenélni, és most adatott meg ez a lehet?ség. Az a pláne az egészben, hogy az el?z? gitárosunk is úgy vélekedett, hogyha helyette majd egy újat keresünk, akkor nem lehet más, csakis ?.

- Az album hangulata teljesen más lett, mint az eddigiek - valahogy szabadabbnak érzem. Kicsivel talán több az elektronikus rész, érzékenyebb, elvontabbnak hat… Mennyi beleszólást engedtetek ebben Yonderboi-nak?
- Yonderboi valójában csak egy számnak volt a producere, a Menni kell tovább-nak, ami kicsit ki is lóg a lemezr?l, de pont így lett kitalálva. Most is jöttek a számok, s mindenképpen igyekeztünk kihozni bel?lük a lehet? legjobbat, s ezúttal Zsoltinak is oroszlánrésze volt abban, hogy így szólal meg az anyag. Az egy szimpla dolog, hogy megírunk egy dalt, de ezután még rengeteg munka van vele. Hangszerelés, és egyáltalán hogy közelítsük meg az adott dalt. Végeredményben ez egy közös munka eredménye. Köszönetet kell mondanunk Schramm Dávid barátunknak, aki a hangmérnökünk, és félig-meddig a producerünk is volt. ? szintén nagyon komolyan hozzátette a saját részét.

- Ha már dalírás: zene vagy szöveg van nálatok el?bb?
- Általában a zene van el?bb. Vannak olyan dalszerz?k, akik bizonyos szövegekre írnak zenét, én viszont egyáltalán nem értek egyet a versek megzenésítésének ötletével. Adott a zene, amihez írjunk szöveget, nálam ez állandó tyúk-tojás probléma. El?re megvan, hogy mit éneklek - van egy dal jelleg? valami, s utána írok hozzá szöveget. Aztán persze formálgatom, alakítgatom, az énektéma is folyamatosan változik vele együtt. Els?sorban egy alapérzet az, amit a dal sugároz. Van persze ellenpélda is rá, amikor a szövegb?l írtam dalt.

- Szövegeid tele vannak egészséges iróniával, cinizmussal, de mégis humoros, frappáns, egyszóval életszagú. Mik adják az alapot ehhez?
- Nem tudom elemezni, hogy történnek a dalszövegek. Élményekb?l is fakadnak, bár az a vicces az egészben, mikor megkérdezik t?lünk, hogy „ugye, ez a dal valami konkrét eseményr?l szól”, többnyire azok nem szoktak. Nyilvánvaló, hogy az emberrel történnek dolgok, hall is, beleéli magát vagy egyszer?en csak elképzel egy szituációt. Tehát rengetegféleképpen.

Ha jól értem, nincs egy egységes recept.
- Amire van recept, az már halott. Kivéve talán a pörköltet, haha. Mert az úgy jó. A m?vészetben - vagy nevezd bármi másnak – az els?számú alaptörvény, hogy nincs recept. Abban a pillanatban, amint az ember a rutinra próbál hivatkozni, annak, amit csinál, egyszer?en nincs értelme.

- Külföldi próbálkozások?
- Nemrégiben turnéztunk a Church Lauter zenekarral. Szépen sikerült, legalábbis a mi részünkr?l - mindenhol abszolút pozitív visszajelzést kaptunk; nem éreztük, hogy mi ilyen semmirevaló zenekar lennénk. Bécs, London, Koppenhága, sok helyen megfordultunk… Ezen sikereken felbuzdulva szeretnénk folytatni külföldi fellépéseket.

- Miben tér el az ottani közönség?
- Ez legjobban a bármilyen zenére történ? reagálásukban sz?rhet? le. Általában sokkal nyitottabbak, érdekl?dve fordulnak egy-egy zenekarhoz. Egy egyszer? esettel tudnám jól magyarázni. Egy osztrák zenekarral játszottunk oda-vissza, tehát Pesten és Bécsbe is hívtuk egymást. Pesten el?zenekarként rájuk senki sem volt kíváncsi, mindenki sörözött a pultnál, míg Bécsbe, ahol mi lettünk az idegenek, végignéztek, érdekl?dtek irántunk. Kicsit sarkított talán, de így van. Nálunk a probléma lényege, hogy „Nem ismerem, nem szeretem”. Külföldön ennek pont az ellenkez?jét láttuk; azt se tudták ki vagyunk, mégis végighallgattak.

- És végezetül: elárulnád, milyen is a „kultúrmosoly”?!
- A kultúrmosoly az nyomorult. Mikor nagyon rosszul érzi magát az ember, de mégis próbál úgy csinálni, mintha semmi baja nem lenne. Tisztába van azzal, hogy röhejes ez az egész, mégsem hajlandó arra, hogy röhögjön egyet rajta vagy akár elmenjen onnan… Vigyorog, mint egy idióta. Hát tulajdonképpen ez lenne az.

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez