VOLT 2007 - Támadááás!

Murphy - 2007. július 23. hétfő, 15:32    
Cimbikkel annak rendje és módja szerint útra keltünk, abban a biztos tudatban, hogy mennyivel lazább netr?l rendelt hetijeggyel érkezni, f?leg ha ehhez limitált számú faház is jár számunkra. Lassan döcögött a szerelvény, ráadásul az es? sem hagyott alább.
Reklám:
Szerda

Megérkeztünk, s míg más heringeket megszégyenít? módon a VOLT járatra vagy helyi buszra várakozott, mi hirtelen kreativitástól sújtva egyszer?en taxit fogtunk magunknak.
 
Nem térek ki a konkrét bejutási procedúrára, mert nem szeretnék untatni senkit, viszont annyit elmondhatok, hogy bármiféle, fél literesnél nagyobb kiszerelés? folyadékot úgy elvettek, mint a pinty – mondom oké. De bent is csak max. féllittyósakat lehetett kapni, ez már kicsit dühít?!! És miel?tt bárki azt gondolná, hogy milyen vagányság és élvhajhászat az el?bb említett netr?l rendelt jegy, fel kell világosítsam, maga a beváltás dupla annyi id?t és energiát emészt fel; így még csigábban haladt a sor…
 
Hamar – talán a csillagok állásából profin tájékozódva, ki tudja - meglett a faház is. Kétágyas kis kuckó, bent kis asztalka, szekrény, két stoki meg persze egy el?tér kerítésest?l, amolyan vadnyugati stílusban épülve. Amerre csak néztünk, minden faház között szorosan kiékelt sátrak virítottak, de nem gáz, gondoltuk.
 
Valamelyest össznépien összecihel?dtünk, aztán go! VIVA Megawatt Színpadnál épp a Cadaveres büntette a népet, bár az igazat megvallva, így délután három felé elég kevesen izzították magukat. Régi-új vegyes felvágott – CDT-s tribalos életérzés, fülbecseng?s részek, dallamos ének, meg az újfajta groove-os riffek armadája. Mindig kit?n? választásnak érzem a Soul Of A New Breed dalait, hát még él?be!
 
Mivel pont a közelben leledzett a neves Soproni Terasz, és már vagy fél órája nem ittunk semmi szeszt, be kellett néznünk. Exhibicionistább és a bátrabb rocker arcok rögtön bevállaltak egy-egy lájtosabb karaoke-t; hát persze, hogy jókat röhögtünk rajtuk. Egyik spanommal aztán mi is beszálltunk az egyik versenyben - két órán át össze leszünk kötözve a kezünknél, és ha kibírjuk, fejenként két doboz friss komlóital a sikerdíj. Sörtért bármit, haha!
 
Tehát most már sör-bilincsben folytattuk tovább. Utunk egy nem túl láblekoptató sétálást követ?en a Red Lounge (kés?bbiekben csak Red Löncsként emlegettük) sátrába vezetett. A L’art pour L’art társulat, konkrétabban a megjelent három tag (Dollák-Sally Róbert, Láar András, és Peth? Zsolt) viccein fáradhattunk el. Valami iszonyatos módon!

A soproni Amadea-t már viszonylag jobban ismerte a közönség, s ez látszott is rajtuk: egy mer? hajzuhatag volt a Megawatt sátor. Héttagú formációként mindegyikük fontos szerephez jutott, nem volt holmi alá/fölérendeltség, mindenki szerves részét képezte a produkciónak. Nekem leginkább az énekes csajszi (és a hangja) lopta el a szívemet, haha! Alapvet?en durvulós kategóriába tartozó dalaikat profi szintis elemekkel támogatták, emellé gyönyör? n?i énekhang, és arcmászóan zseniális témák társultak. Hajrá!
 
Következ? programként a Vodafone-Samsung Arénába zarándokoltunk Belgára. Ugye, az a királyság a srácokban (három hülye, három hülye – skandálta a nép), hogy fellépéseik alkalmával általában freestyle-be mennek át, és emiatt teljesen kiszámíthatatlanná mutálódik a szöveg, hogy még véletlenül se tudják üvölteni a fanok, haha! Fricska a javából. Másfél órás produkciójuk közben megcsillogtatták mindhárom albumuk legjavát, s ahogy szokott lenni, most is Titusz Billy Jane-jére szövegelték rá a messzi földön híres, kultkáromkodós BKV nótát. Fellépés végeztével még egy röpke interjút is sikerült készítenem velük a backstage-ben.
 
Éjfél környékén, némi csúszással kezdett metálkodni a Moby Dick. ?k voltak az utolsók, akiket megnéztünk az aznapi programból. Alapvet?en tetszet?s thrash-band, negyedszázadnyi múlttal, egy rakás zsenialitással, ráadásul ez a négy Soproni Ász most hazai pályán döngölte szét az emberek fülét!
 
Ismer?ssel átvágtattunk Pendulum-ra, ha már itt vagyunk, megnézzük felkiáltással; de akkor még javába az Anima Sound System zajlott. Anima köreiben még valami énekesn?re emlékszem, de most egy feka csávó csépelte a száját, a tömeg mindenesetre erre is tajtékzott jobbra-balra. Nem bejöv?s a cucc, így hát hazatértem, s csak a távolból hallgattam Pendulum zenéjét…
 

CSÜTÖRTÖK
 
Délben ébredés, kajálás, visszafekvés, és ezek végtelen számú kombinációja után indultunk Kaukázusra. Egy vagy két hete játszottak itt Gy?rbe, a Rómerben, de sajna kihagytam. Srácoknak ez a harmadik albuma, de mivel abszolút hanyagolták a médiát, viszonylag kevesen ismerik ?ket. M?faji meghatározás: alternatív rock, elektronikus vonalon. Leginkább talán a 30Y jöhet szóba, mint hasonlat, habár nem jellemz?ek annyira a Kispál-közeli, elvontas szövegeléseik. Amerika nem hazudik korongjukon frankón odamondanak mindenkinek, aki megilleti, a világnak, és nektek is! Kék-fehér, Füredi Tiboros nótájuk, pedig már több, mint össznépi slágerköltemény!
 
Stand Up Comedy a Red Löncs-ben, bár ahogy az agyonnyomorgott emberi egyedeknek látszó lényeket néztem, ez inkább Sit Down Thragedy-vé fajult. K?halmi Zoltán, az egyszemélyes humorgyár (akib?l amúgy ki se nézné az ember) f?leg életrajzi elemekb?l táplálkozva ontotta magából a temérdek hülyeséget; sok poén azonban már az Esti Showder köreib?l is ismert lehetett, lévén hogy ? az egyik kreátora. Ami nálam a pálmát vitte, az egyértelm?en az embersajt, vagyis az anyatej továbbfejlesztése, egy teljesen legális módozatú kannibalizmus…
 
A szenzációs folkmetálos Echo Of Dalriada-ra is benéztünk, s ismét csak briliáns megszólalásnak lehettünk tanúi. Úgy tudom, Rockmaratont kihagyják, ezért is tartottam fontosnak itt és most. Nyomokban még hallgattunk Emil Rulez!-t, na meg Quimby-t; de ?szintén megmondom: egyik banda sem az a fajta, ami valaha is be fog jönni…
 
Régen jártam Junkies koncerten, szóval kapóra jött. Igaz, a közönség oroszlánrésze a mágikus tizenhatos korosztályból került ki, mégis meglep?en nagyipari pogó kerekedett (natürlich, hogy én se hagytam ki). Szeki ezúttal hál’Istennek nem majomkodott és poz?rködött, hízelegve és tetszelegve a lányoknak, mint általában szokása; Barbaró gitáristenség immáron rasztacopfjai nélkül nyomta a durva és vad rock ’n roll-ját, Riki is visszafogottnak t?nt, és Schvéger Zoltán, az új (épp szülinapos) dobos, ahogy megállapíthatom, frankón beilleszkedett a társaságba; egyébként a Zorallban is ? püföl. Külön kiemelném az együttes közszolgálati oldalát: egy életszagú blokkban (Szomjasak vagyunk, Alkohol, Miattad iszom, te állat) hívták fel a figyelmet arra, hogy „Kedves fiatalok, az alkohol rossz… Ismételjétek utánam!”
 
Délután derült ki számomra, hogy hátsó, civiles résznél van Mediawave sátor, és hogy a Keret Egyesület is képviseltette magát a fesztiválon. Egyik ismer?s ajánlotta az Erik Sumo Band-et, mi, kis riadt els?-bálozó-magatartással rábólintottunk. Nem bántuk meg! Alternatív, elektronikus rockzenének t?n? táncikálós kis egyveleg (hogy rengett alatta a padlózat!), s a fellépésnél kiegészültek Kiss Erzsivel, a Kiss Erzsi Zene énekesn?jével. Kár, hogy nem magyarul énekeltek…
 
Laibach nem igazán nyerte el tetszésemet, így Ákosra mentünk legközelebb. F?leg a Még közelebb lírikus dalcsokrából szemezgetett, bár visszament olyan régre, mint akár az Ideális Popsztár, vagy a 101-es Szoba. Nekem az új korong személyesebb, érzelg?sebb világa abszolút nem bejöv?s, de azért én is megkaptam a magamét az Új törvény zseniális dalaival (Majom a ketrecben, Alig hitted, Ölelj meg újra stb.) Egy kötelez? Bonanza (Ilyenek voltunk) megvolt, viszont ezúttal az igazi banzai indulós dal nem hangzott el. Pedig vártuk. Mindent összevetve ennek ellenére tetszett, mert mégiscsak másfél órás, nagyzenekaros, él?hangszeres produkciót hallhattunk, ami manapság elég hiánycikkbe megy át…
 
Pár sört bekaptunk, de még így is majdnem elaludtunk, míg hajnali háromkor kezd?dött a Zorall. Egyértelm?en érz?dött a leveg?ben az új album illata (vagy szaga); m?soruk majdnem fele ebb?l állt. (Közben Szasza elújságolta, hogy nemsokára jön a kis trónörökösük, Ganxsta haverjának is, Dopeman bátyónak pedig már van… hurrá!) Közönségük végig lelkesen tombolt az ismert, rockos köntösbe bújtatott magyar slágerekre, bár érezni lehetett az egész napos partizás okán keletkezett vágtag-fáradságot.
 
 
PÉNTEK
 
Koradélután, program híján besétáltunk a városközpontba, körülnézni. Gyalog vagy húsz perc, szóval nem húzós. F?tt kaja, bevásárlás, lazulás téma. Közben érezni lehetett a hirtelen megn?tt tömeget, a H?ség Városát elözönl? prodigy-sták hordáit, amint az est elektronikus császárának koncertjére igyekeznek…
 
Hazaérve valaki ismét sikeresen betáborozott a faházunk mellé (a szerdai sátrazókat sikerült másnapra elzavarni, gondolom jött a pótlás), hogy még véletlenül se tudjunk oldalról bejutni, s ezúttal még két biciklit is lezártak a kerítésünkhöz. Pofátlanságból jeles emberek rulez!
 
Hiperkarma nyitotta a Nagyszínpadot ötkor. El?renyomultunk hát a brigáddal, hogy jobban szemügyre vegyük Bérczesi Robi és gárdáját. Ekkor igazolódott be az ?srégi fesztiválos mondás, miszerint „ha nézni akarod a bandát, menj el?re, ha hallgatni, akkor meg hátra”. Valami iszonyú szar, hangzásnak nevezhet? akármi szólt végig, a banda er?teljesen lecsúszott. Játszottak (ez el?bbi idéz?jelben), amolyan tingli-tangli, ne-érje-szó-a-ház-elejét modorban; majdnem megaludt a tej a szájukban… Robi a számok szünetében danolászott magának, mert hogy a közönséget nem érdekelte, az is biztos. Legtutibb slágereik – már amelyiket szíveskedtek eljátszani - sem úgy szólaltak meg, ahogy kellett volna, egyszer?en rossz volt fülelni. Hatalmas csalódásként éltem meg ?ket, úgyhogy ezentúl is marad a szolid klubos buli…
 
Utánuk a magyar elektronikus tánczene ismert alakjai buzdították mozgásra a partifészeket; természetesen a Neo-ról van szó, csupa-csupa új számmal. Mégpedig arról a Neo-ról, ami az újjáalakulás után, zenészekkel b?vülve, lényegesen több energiát fektetett az (él?)hangszeres megszólalásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl nem hallhatunk többé szigorú és püttyüg?s gép-alapokat…
 
Subscribe (vagy ahogy fonetikusan mondanánk: szábszkrájbe, esetleg szábszkrájbli, de nem mondjuk, mert nem vagyunk olyanok!) tevékenységét mindenképpen pozitív csalódásként éltem meg. Annakidején egy-két dalukkal vágtam ?ket a lehet-hogy-jó-de-nincs-id?m-jobban-megismerni bandák fiókjában. Modern metálzúzda, érdekes kilengésekkel. Raszta körökben er?teljesen lávjúzzák, de ett?l függetlenül mindenki kompromisszumok nélkül tombolt rájuk.
 
Közben kintr?l üvöltött a Tankcsapda, hogy a nevem rock, meg roll, és elég ha ezt mondja magáról meg egyébségeket – hát persze, hogy mindenki, aki élt és mozgott, rájuk ördögvillázott, headbangelt, léggitározott, egyszóval mindenest?l rázta magát. Régi nótákkal az id?sebb generációk kedvére próbáltak tenni, de els?sorban az ifjabbak örülhettek a sok, tévés slágernek. Igazi össznépi zúzdaként jellemezhetem, mint az országban bármely fellépésüket.
 
Aztán eljött a várva várt pillanat – vagyis nem is annyira, mert tavaly találkoztam velük a Szigeten, de azért mégiscsak igaz, hogy Prodigy-b?l soha nem elég az embernek. F?leg, ha él?ben nyomják a show-t! Liam ismer?s alapokból kevert szettjét No Good követte, majd az überzsír Breathe, Spitfire, Their Law, Firestarter. Voodoo People-re az összes létez? - eddig csak szolidan denszel? vagy ugrálgató – él? organizmus bevadult, és zabolátlan ?rjöngés vette kezdetét. Két újdonság-szerzeményük (Razor és Back To School) is elhangzott, bár legtöbben fapofával álltak rajta, mert nem igazán tudták hova tenni. Nem is ismerheti, akinek nincs meg a Their Law: The Singles 1992-2005. Smack My Bitch Up, Hot Ride, Diesel Power, majd Poison és Outer Space-szel zárták le, alig másfél órás elektronikus tivornyájukat. Sokkal átüt?bbnek éreztem, mint a tavalyi Szigetes fellépésüket, pedig is itt volt aztán nép rengeteg…
 
Prodigy alatt folyt a 30Y, amit szintén jelent?sen favorizálok, de ugye ti is belátjátok, hogy esélytelenre sikerült a Buszjárat Band alternatívája; Holywood Rose kés?bbi tribute-jére meg már alapból nem maradt er?m, energiám.
 
Lefekvés el?tt futottam össze, és beszélgettem az Ellenzék nev? zenekar tagjaival, akiknek a Támadááás! felkiáltásuk (és mellékesen jegyzem, aláírást is gy?jtöttek ezen akciójukra hivatkozva) messze földön hírhedtté vált a fesztivál ideje alatt. Ett?l visszhangzott az egész kemping, simán túlszárnyalták a tavaly, csornai Dinnyés brigád okozta kollektív zajkeltést…
 
 
SZOMBAT
 
Utolsó napon aztán végleg eluralkodott rajtunk a punnyadság; mindenki aludt, amerre látott. Nem is igazán akartunk kimozdulni. Ezért is történt, hogy némi séta, élelem és itóka beszerzését?l eltekintve végig faházaztunk.
 
Fél egy környékén össznépi zarándoklás az MKB Klubszínpadhoz, ugyanis jönnek a Méhek! Zenéjüket régi id?kb?l ismerem, legfens?bb rajongói státuszt is felvettem, bár eddigi fellépéseiket t?lem kívülálló okok miatt rendre kihagytam. Méhes Csaba és Hargitai Gábor, a két alapító f?-zümi ezúttal honi kaptárban jeleskedett; három másik herével kiegészülve dobolták le egymást. Dalaik szünetében rögtönzött poénokkal, intermezzóként beszúrt sajátságos tréfákkal mozgatták meg rekeszizmunkat. Eszperente stílusú Méhek-induló, aztán a közkedvelt Barbie, majd egy dal a zizir?l, Es? (ekkor egy beépített kis emberke spontán permetszer?séget generált), Ideges dal (úristen, de pihent!), Tekknószám (a Szkúúúter is meghajolna el?ttük!), Kovács lakás, Sárgatengeralattjáró zagyválva, többféle idegen nyelven, s legnagyobb meglepetésként a Dinnyehéj (avagy Dö lájon szlípsz tunájt kóver). Egyedül a Dallas-t sajnáltunk, ami kimaradt, viszont így is roppant jól szórakoztunk ezeken az infantilis zümmög? jószágokon, haha!
 
Kispál És A Borz – amit alapvet?en nem szeretek, s?t! - koncert alatt várakoztunk a nagyszínpad backstage bejáratánál egy szintén gy?ri indíttatású, újságírós ismer?sömmel, ViktKorn-nal (www.kornfan.hul), megérdekl?dni a Kukoricával kapcsolatos dolgokat. Fotósként sikerült is leképezni pár jelent?sebb pillanatot. Ezalatt mulasztottunk el egy frenetikus Superbutt-ot a Hammer-nél…
 
És ismét egy olyan el?adót köszönthettünk a Nagyszínpadon, aki már szintén meglátogatott minket Szigeten, a numetálság úttör?jét, akir?l csak szuperlativuszokba illik beszélni munkássága kapcsán, ám mostanában, f?leg a Head-nélküliség és David kiszállása után is talpon vannak – ?k a KoRn!
 
Kisebb-nagyobb kilengésekkel, kollektív segítséggel persze, de végig a baloldalon tanyáztam, a kivetít?t?l nem messze varázsoltam helyet magamnak. Here To Stay üt?s kezdése után derült ki, hogy ezúttal a Kukorica nem holmi négyesfogantként jelentkezik, mint Szigeten, durván félresikerülten, egy méltatlanul a színfalak mögött gitározó OTEP sráccal, hanem nyolcasban. Alapfelállás trióba ugye: Jonathan (elhízott pajeszos ordibátor), Munky (?rült gitárh?s), Fieldy (rapfanatikus basszermágus), mert David elhagyta a bandát (hogy örökre vagy csak session, az Isten se tudja), plusz Joey Jordison, a messze földön híres Slipknot, nem túl nagyra n?tt, de annál technikásabb dobosa, saját arcát megvillantva, nem holmi maszkkal (aki persze minden kis nyúlfarknyi helyet kihasznált, hogy megcsillogtassa komplex dobtudását). Ezenkívül egy számomra tökismeretlen másodgitáros, egy szintis, és elektronikáért felel?s tag, egy háttérvokálos, meg még egy dobos. Nem mondom, jól felkészültek! Viszont ezúttal a szervez?séget sem érheti panasz: a koncert ideje alatt alaposan meglocsolták a beizzadt, befülledt népet. Korosztályt sem mondok, mert felesleges; sikító tizenéves kis csajoktól kezdve, a huszonakárhány éves kétajtós fanatikus állatokig mindenki. Unalom elkerülése végett a dalok közötti pause-ban a szintis csávó jóvoltából mindig valamilyen futurisztikusnak ható elektronikus prüttyögést kaphattunk; egyszer-másszor egészen eltalált! És hogy mik is voltak? Tessék, itt az arzenál, hogy mit játszottak az estén:
 
01 Here To Stay
02 Twist
03 Good God
04 Coming Undone
05 Falling Away From Me
06 Somebody Someone
07 Right Now
08 Shoots and Ladders/One
09 Divine
10 Got The Life
11 Evolution
(egy dal elöljáróba az új korongról)
12 Y'all Want A Single
(középújmutató-himnusz, ahol minden félénk lázadó kiskamasz kitombolhatja magát =)
13 Twisted Transistor
14 Freak On A Leash
15 Clown
16 Intro to Predictable/Blind
 
Egy szó, mint száz: tökéletesen meg voltam velük elégedve, habár stúdióalbumaik egyre kevésbé tetszenek, mégis bizonyítottak, hogy él?be zseniálisak!
 
Hajnalban, a jó hidegben még el akartak rángatni Hyperspace bulira, amolyan oltári zárásként, de semmi kedvem sem volt narkós, gombás, bekészült szerfügg? népséggel bulizni…
 
Murphy


    Megosztás:
Címkék: VOLT fesztivál
Szólj hozzá a cikkhez