Utcazene fesztivál 2007

Ami lényeges változás a tavalyihoz képest, hogy ezúttal a fesztivál id?pontja egybeesett a M?vészetek Völgyével, így aki jól tervezett két legyet üthetett egy csapásra. Mire a városközpontba értünk éppen egy hat-hétf?s dobcsapat püfölte szét az utcafrontot, mellettük vállalkozó szellemmel megáldott ördögbotos és meteoros kollégák szórakoztatták a nézel?d?ket. Utcazene póló (több színben) ezres, szóval nem is drága, sör háromszázötven forint körül, ami még lényeges. És mindenféle árusok, ahogy ez már csak lenni szokott. Kicsivel odébb a Grand Hotel Budapest zenéjére lettünk figyelmesek - igényesebb és lassabb Kispál-szer?ség. Érdekes, hogy mindenhol milyen apró méret? színpadok voltak, így a dobos kivételével általában el?ttük játszottak a zenészek. Folyamatosan róttuk a városközpont utcáit, nézel?dtünk ki hol lép most éppen fel. Közönség is vegyesre sikeredett; a kisgyermekes családoktól elkezdve, a hajlottabb korú generációkon át, az elvetemülten kannázó, bandázó punkokig, rasztákon át a külföldi m?vészarcokig mindenki, aki élt és mozgott… Egy Superman pólós fiatal srác alkotta az Ámítógép nevezet?, egyszemélyes formációt. Rekedtes, ércesebb hangjáról látatlanban egy negyven feletti, életesebb egyénre asszociáltam volna; valószín?, hogy a nikotin rendesen bejátszott nála. Viszont szédületesen játszott! Utána Nemes Levente kongázott. Közben egy éjjel-nappali felé történ? kis kitérés következett számunkra. Belekóstoltunk a Sanyi és a Sziasztok-ba, meg láttuk az Eleven Hold rasztahajú énekesét, ? is a közelben lép vagy lépett fel. Fél nyolckor Pénzel Péter All Stars, mely blues jelleg? dalokat m?velt, nem kis sikerrel. Volt köztük egy üvegbe fújdogáló ember, akit nem tudom, hogy mondanak szaknyelven. Nem sokkal ezután a nagyszínpadon igyekeztünk. Amikor a 30Y kezdett a Teremt?ssel még csak csöpögött az es?, de a koncert felénél mi sem bírtuk már tovább, s beálltunk fedett helyre. Beck Zoliéknak sem lehetett egy hálás feladat ilyen zivatarba zenélni: beázó er?sít?k miatt párszor rendesen elment a hang, és a hátsó, sátor anyagú fal is tisztára beázott. A lelkesebbek (es?köpenyben) ennek ellenére maradtak, és végigtombolták a fellépést. Egy isteni gyros-tál elfogyasztása után belefutottunk az olasz nemzetiség? Neurodisney Band eladásába. Nem kockáztattak, így a beázásra hajlamos tenyérnyi színpad helyett egy fedett helyen, a Feny?fával ellátott üzlet el?tt tolták a ska-alapú nótákat. A hét utcazenész hatalmas diadalt aratott, az els? sorokban szinte egymás nyakába ugráltak a magukból kivetk?zött emberek, de az egész közönséget megvonatoztatták. Sokadik visszataps után hagyták csak abba. Tízkor a parkban a Mystery Gang Rockabilly Trio lépett a színpadra. Hátrébb, egy dombosabb területr?l látszott csak igazán az összever?dött nép-prés. Igazi kikapcsolódás volt ez az önfeledten szórakozni vágyóknak. Ropták az emberek, hullámzott a tömeg. Még jártuk egy nagy kört, szemlél?dtünk, aztán lassan nyugovóra tértünk, de a város másik feléb?l még simán lehetett kagylózni a Kispál és a Borz dalait…

Murphy