2007. 07. 11-15. Hegyalja Fesztivál - Tokaj

Pyros - 2007. szeptember 04. kedd, 12:00    
Hegyalja el?tt egy nappal jól összejött a fesztiválozó kis társaságunk és némi bornem? anyagtól sikerült hajnalban hazaérni, úgyhogy személy szerint én már le sem feküdtem aludni, mondván minek.
Reklám:
Szerda:

Persze háromnegyed hétkor indult a vonat, ami rendre késett is. Na, mondom ez is jól kezd?dik, másnaposan, kialvatlanul az élethez sem volt kedvem.

Node odaértünk e?gyszer csak, és az állomástól 500 méterre már haverokkal találkoztunk, akik ajánlották az Óvár utca 6-ot. Persze az egy borospince, mimás lenne Tokajban, a jófajta édesborok hazájában. El?z? nap kaptam egy drótot, hogy már a hét elején, mikor a fesztivált még csak szerelték összefele, elfogyott a sátorhelyek fele. Ezt a borospince ajánló pajtik is meger?sítették, úgyhogy gyors léptekkel irány a körforgalom-híd-fesztivál irány. Útközben még becseréltünk egy kis maradék páleszt egy kis borra, csak az el?ízlelés miatt.

Meg is érkeztünk, a karszalagokért sem kellett sokat sorban állni, már épp kezdtünk megnyugodni, mikor kiderült, hogy a fesztivál területére bejutni akarók a bels? kapunál vagy 100 méteres sort alkotnak. Terjengtek a hírek, hogy nincs sátorhely. Mondhatni ezek után méginkább elment a kedvünk mindent?l. Eztán jött az – általában – szerencsés formám. Épp mikor feladtuk volna a helykeresgélést, nyitottak egy 200 négyzetméteres sátorparkolót a DeWalt sátor mögött. Le is csaptunk a helyekre. Sátorállítás (és amortizálás) aztán irány a borospince, meg a lángosozó kint Tokajban. Folyamatos ismer?sökkel találkozás után (RW-os Retek bácsival és barátn?jével például napi minimum kétszer futottunk össze) KK f?szerk elvtárssal és társulatával is megtaláltuk egymást. Mit ne mondjak, rendesen fogyasztottunk.. Irány vissza a fesztiválra,…er?s szinuszfutással – hogy egy vasutas szakszót használjak.

A DeWalt sátorba id?nként bepillantva észleltük, hogy itt szinte egész este feldolgozásbandák jáccanak. Mentünk is tovább, fröccsözni. A gy?ri paraszt fröccsöt iszik Tokajban. Kicsit tisztultunk, haverkodtunk egyet egy ?rült hivatalos hegyaljafeszt fotóssal – inkább ökörködés volt meg örömordibálás - aztán megnéztük a 6test nev? bandát. Nem volt valami nagy durranás, a hallomások alapján sokkal jobbra számítottam. A Junkies-t végigfröccsöztük, aztán szétvált a banda. Egyesek szerint jó volt a Deák Bill BB, hiszek nekik, inkább kóvájogtunk. Aztán vissza a Pokolgépre. Viva la nosztzalgia! Tán 16-17 évesen voltam utoljára Pokolgépen. Meg is volt a nosztalgkus hatás. Összeölelkezve óbégattuk a szövegeket (meg azt, hogy „ Gép-gép-gép-csipkebokorvessz?!”) – mint régen - , Rudán meg pörgött mint a hésszencség. M1 en is bent voltunk a másnapi hegyalja összefoglalóban, úgyhogy koccinthattunk a médiasztárságunkra másnap. Elmondhatom, hogy a legjobb Gépkoncert volt, amin valaha voltam, annak ellenére, hogy nemszeretem a hevimetált. Jó hangulat, jól játszott a banda, és kiváló volt a hangosítás. Eztán jött a Wisdom. A Gép után katasztrofálisan „lowerlevel”-nek t?nt, el is léptünk, mint sokan mások. Valamikor ez után futottunk össze ismét KK-val. Rövid eszmecsere, majd éles váltás; irány a drum&bass sátor. Ott toltam hajnalig, majd vissza a JimBeam sátor rockdiskojába. Az már a pihenés jegyében telt – nálam – volt akinek még maradt energiája ugrálni is. Elfáradtunk, úgyhogy irány vissza a sátorhoz aludni. Rám is fért, hiszen ekkor már több mint 40 órája talpon voltam. A hangom meg elment.

Csütörtök:

Kora délel?tt keléssel, a délel?tti h?ségben szétizzadt póló cseréjével, mosdással és egy szomorú tény megállapítása (kilógott a fél lábam a sátorból és mocskosmód leégett) után irány a bolt és a borospince. A hangom délutánra végképp elment. Kajáltunk borozgattunk, majd vissza a fesztiválra, mondván itt a zene a lényeg, legalább lessünk meg jópár bandát.

Odalestünk a Zorallra – a fülemnek ez sajnos elég mucsaj-rokk – aztán meg régóta kiváncsi voltam a Sushi Train-re, így irány a JimBeam sátor. Ez sem volt túl meggy?z?. Több fesztiválon is lemaradtam róluk, pedig nagyon érdekelt, hogy mit m?velnek, de inkább Guano Apes hungaricum csupán. Már a Replikát vártam, azt tudtam, hogy jó lesz. El?tte még el akartunk menni a Kárpátiásokon röhögni, aztán bannoltuk az ötletet. Nem ért annyit egy nevetés, hogy Kárpátiát kelljen hallgatnunk miatta. Mentünk inkább Insane-re. Az roppant jó volt! Szétb*sz! Egyszer?en ennyi. Kellemes hangzás, lágy harmónia… no az nem volt, ellenben volt dühös „riot” zene, majdnem mentünk is felkelést szítani, de aztán csak a sörpultig jutottunk, mint anno Pet?fiék, csak mi nem kezdtünk el balhézni.;) Eztán ücsörgés egy picit a rémesen elcsinált hangzású Republic-on, utána irány a DeWalt sátor. Duma, összefutott megint a torock.hu stáb, spanolás és 3 sörrel egyensúlyozás, majd Replika koncert. Nagyon jól nyomták, ez a konci volt a nap fénypontja. Jókis trash sok mondanivalóval. Régebben nem szerettem annyira ezt a bandát, valahogy nem jött be Cató Peti hangja, de ahogy megszoktam, el is fogadtam. Jó (bár nem mindenképp kell), ha van olyan együttes, aki egy kicsit talán a lelkére hat a danajdoló tömegnek, és egy kis erkölcsöt igyekszik beléjük csepegtetni. Koncert után ismét bóklászás, Belga „Zsolti a béka”, meg „Szerelmesvagyok..jajjde” számokon ott voltunk, majd tovaálltunk, a nagyszínpadon már hangolt a Tankcsapda. Leghátul ültünk, és… szokás szerint fröccsöztünk. Rájöttem, hogy a rend?rség szereti a TCS-t. Volt egy kordonnyi el?ttünk, mozogtak is ritmusra, én meg fotóztam, videoztam, de – bocsi – a nagy sötétségben nem látszottak J. Sajna, pedig a videon látszott volna minden. A rend?röknek is rákendrollból van a szíve.J Tankcsapdában ennyi volt a jó – nekem.

Eztán már csak a reggelig ivás volt hátra, és… Hát persze! B. Tóth László nosztalgia diszkója! Gyerekek ilyent én még nem láttam. Számok közt átvezet? duma, mely feltüzelte a hallgatóságot a popkultúra naggyá tett sztárjaira, meg Laci bá féle szövegek…J mindenki kacagott. „Seri seri lédi, takarító néni, hol a vécépumpa, nemérdekel…” énekelte a slágert.J Nagy buli volt, rengeteg emberrel.

Utána reggel még hivatalosan is B.U.T.A. -nak nyilvánították szerény küldöttségünket, majd még egy kis spanolás, dumálgatás a f?butával, majd alvás.

Péntek:

Ismét délután kelés. Ami eddig a pontig kimaradt; a másnap. De most halmozottan. Rettenetes volt. Mentünk is babgulyást, meg túróscsuszát enni – nem segített. Aztán szamorodnival igyekeztük el?zni a másnap-démont, de így sem jártunk sikerrel. Pihengettünk, lazultunk, nagyszínpad el?tt Ossian-fikázás (Pokolgéphez képest sehol sincsenek – hagyják abba inkább – csupán az a 3-4 nosztalgikus slágerük – de azért meg minek…), aztán a Sepultura eleje kicsit feldobott a régi szepus számokkal, de a felét?l rettenet szar és unalmas volt. Semmi er? nincs bennük. A „félelmetes néger”, meg az új dobos tolta rendesen, de az új számok csak lötyög?s nyenyerék. Hol van már a Cavaleráék-féle id?szak…! Ebb?l a pénzb?l – f?szervez?i ismerettség ide vagy oda – lehetett volna legalább két sokkal jobb bandát odavinni. Itt egy röpke spontán fertályórás röhög?görcs is benne volt a pakliban – más meg azon röhögött, hogy én hogy röhögökJ. Utána alvás. Jó korán. A DeWalt sátor mögött volt a sátrunk, így alvás helyett Hard és Cool Head Clan koncerthallgatás volt. A Hard érdekes mesél?s érzelmes mereng?s heavy metált nyomott, a Cool Head Clan pedig elnyomta az örök klasszikusát, a „Szeresd a testem bébi”-t. Áramszünet nem volt, így aludni nem tudtam. Jött a Dim Vision ugyanezen a színpadon. Egy siet?s részeg felrugta Horibátyó amúgy is ingatag sátrát, ezen úgy felhúztuk magunkat Veszkó elvtárssal, hogy iziben mentünk a koncira, meg fénysebességgel ittunk dühünkben. A Dim Vision jól tolta. Felébredtünk, és megjött a kedvünk a szeszeléshez is. Suta, a basszeros-énekes fura dolgokat csinált odafent a színpadon (kés?bb a sátor el?tt is J), mint kiderült nem volt teljesen tiszta a sörnem? anyagoktól, de ez egyáltalán nem rontott a hangulaton, s?t! Zúzott a death metal, kezek ökölbe, villába szorultak, jó volt. Hallgassátok meg a zenéjüket, mert jó Halál Fém! Koncert után Foreest gitárossal – aki régi haver – rettenetesen a pohár fenekére néztünk, meg dumálgattunk, kiderült, hogy volt Pesten Meshuggah. Azt azért sajnáltam, mert az el?z?r?l is lemaradtam. Továbbá az is kiderült, hogy anno a 2004-es hosszas eszmecserénk óta továbbra is én vagyok az egyetlen, aki els?re levágta, hogy honnan is ered a banda neve.J

Hajnalban még összehaverkodtunk egy szekussal, aki állítólag kommandós volt anno, de most tök részeg.

Alvás.

Szombat:

Szokásos délután kelés, és más-har-negyednap. Egész nap henyéltünk a városban, azt hittük, hogy már nem bírunk inni. A délutánt a Pocoló sátorban töltöttük, ahol egy kvantum- és globálisenergia-fizikus nagyszer? el?adásából kiderült, hogy igen, végre tényleg nyakunkon a világvége. No nem olyan mint a Bibliában, de vér háború, éhezés, 4milliárd ember kampeca, meg 1930-as évek szitjére süllyedés az várható. Szép jöv?, vigyázzatok a F?dre, mert aki nem, annak a tyúkszemére lépek. És olvassatok utána az energiaválságnak!

Eztán kiderült, hogy még bírom a stresszt.J Kezdtünk a nagyszínpadnál. Depresszió. A zene összelopott (mondjuk jól összelopkodott, ezt elismerem) pop-ál-metal volt, de hát ismeritek asszem, csak azt néztük meg, hogy tényleg hasonlítok e az énekesre. Szerintem nem, ugyhogy nyalja ki mindenki, aki ezt mondja.J

Utána Watch My Dying. Na ?k viszont rettenet jó banda! Tolták ezerrel, hiba nélkül, úgy, ahogy kell azt. Láttam ?ket párszor játszani, mindig hozzák a színvonalat. Meglehet?sen körülírhatatlan stílusban zenélnek, de pont ez a lényeg. Keresztülszántanak nem egy stíluson és egy brutálisan vérz? búzaföld kel ki munkásságuk nyomán. Örültünk neki hogy elmentünk, és nem felejtettük el. Mert majdnem…

Koncert után szokásos kóválj(ly)gás, majd kikötöttünk gyermekkorom egyik nagy kedvencénél a Sziáminál. Kicsi kicsiszolt k?, és a többiek. Szeretem. Némi negédes nosztalgiával. Utána egy kis PASO, de nagyrészt ücsörögtünk, mert már elfáradtunk rendesen. Aztán a feleszmélés; Akela a DeWaltban! Életemben sosem voltam Akela koncin (igénytelen zene, igénytelen embereknek – ez volt a mottóm), ellenben sokat hallgattam középsuliban irodalomóránJ. Nesztek az axikómás Pyros bácsi ehh. Nagyot csalódtam, de pozitívan. Csak F?nök f?farkastestvér volt gatt részeg. Egész jó volt a konci, bár néha kicsit vicces is. F?leg a gitáros teljesítménye volt említésre méltó. Szólók, szépek, pontosak, hangulatosak és pont elég hosszúságúak. A “Ki ad nekem pézt?” kérdéskör stílszer? volt mert még a hazaút jegyárát is elittuk eddigre már. Koncert végér?l ellógtunk, mert Aurora volt a Pepsi színpadon. Faszányos kis antislágerek, hazai ízek, jó konci volt ez is. Mosgott a folyton dagadó nép, f?leg az után miután megérkeztek az Akela vérben forgó szem?, feltüzelt farkasai is. Épp aludni készültünk (többiek el is mentek), mikor ráleltem Foreestre, a KK f?szerk elvtárs-féle társulatra, meg a punk ismer?sökre. Sikeresen elitókáztunk reggelig ismét, úgyhogy fél hatkor lett “go alvás”.

Vasárnap:

Nénéje térgye kalácsát tegye magáévá az összes felébreszt?s szekus! Másfél óra alvás után keltegetnek, hogy pakolás, irány haza. @k&#f%p=g&@ Nagyjából ez volt a véleményem. Még aznaposan…

No mindegy, ha menni kell, megyünk. Szereztünk hazautra valót (hála Veszkónak és dugipízének J) aztán mint egy 9(!) órányi rettenetes utazás a MÁV-val (laikusoknak: Mér Állunk Vazee illetve dolgozóknak: Még Állásom Van), majd újra itthon. Fürdés MELEG vízben! Tiszta WC! Dejó volt, Istenem! A fesztivál is.

Összességében nagyon nagy buli volt ez a 2007-es Hegyalja Fesztivál. Elég nehéz volt id?rendbe tenni a történéseket (a programfüzet segített), de hár a feszt az feszt…

Csak ajánlani tudom mindenkinek, és ha ez esetleg vonzóbbá teszi, Pyros is igyekezik eljutni egy év múlva, megint.J

Pyros

/a fesztiválról képek hamarosan - szerk./



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez