Static-X - Cannibal

Tény, hogy Static-X minden albumát más felállásban követi el; csak az énekes/gitáros Wayne Static és a basszer Tony Campos (Asesino) a sziklaszilárd pontok. Shadowzone korszakában csatlakozott hozzájuk a dobos Nick Oshiro, a gyermekmolesztálási ügye miatt távozott Trip „Rex” Eisen (ex-Murderdolls) helyét pedig ismét Koichi Fukuda tölti be. ?t már ismerhetjük az els? albumról – gitár, billenty?k és ? a programfelel?s.

Soha ennyi, és ilyen szint? brutalitást, elektro-agressziót, fejleszed?s cyber-darabolást nem hallottunk még t?lük egyetlen! És akkor még nem is ejtettem szót a zenei sokszín?ségr?l; minden szám egy, a Static-X kertjében érlelt, majd a kell? id?ben szüretelt mesterm?, és pont.

Nem vagánykodok, ha azt mondom: mesterm?. Egy sodró lendület?, benne tomboló energiától majd’ szétszakadó, kiforrott és komplex szerzeményekkel teli korongnak lehetünk most fültanúi. Zakatolós cselekményekkel, maximális, minden eddiginél több ipari hatással, és nem kis meglepetésre belevaló, frappáns szólókkal, amiért szintén pluszpont járt, annyira eltaláltak! Ja, és amiben változott az el?z? korongokhoz képest, hogy Otsego kezdet? szerzemény nem szerepel.

Már a Cannibal meghatározza az album bitang gonosz hangulatát, a szólója meg valami zseniális! No Submission szintén alattomosan viselkedik; egyb?l betámad és letaglóz begyorsult tempójával, aztán megy tovább, mintha mi se történt volna! Brutalitása miatt kiváló a harmadik F?rész filmzenéjének. Indul a Behemoth, s nekem a Delta cím? m?sor zenéje jut eszembe, csak azt tudnám miért, haha! Köze sincs hozzá, hisz úgy acsarkodik és gorombán gy?r maga alá, mint valami tényleges brutális, vérszomjas, ?skori fenevad; szólóját hallva pedig irány a tekknó-diszkó. Egyt?l-egyig komisz és zsigerig hatoló szuper számok. Mindegyik szám mással hódít: Chemical Logic cyberhanggal és hihetetlen mérték? fékevesztett tombolással, a Destroyer belassult thrash-témájával. (Egyébként nem vitás, hogy ? lesz a befutó sláger!) Ami még megmaradt bennem: a Forty Ways kegyetlen szólója, a Chroma-matic vehemens, elektro-varjú károgása, a Cuts You Up darabolása mögé rejtett finom, dallamos refrén, Reptile-ban a verzék alatt, a bódító mérték? disszonáns szaggatottság, Electric Pulse riffelése ragadós, aztán Goat, és végül a Team Hate.

Ha valaki ügyes, és nem letölti az albumot, ahogy a mai átlag, hanem társadalom-kompatibilis módon megvásárolja egy erre kijelölt üzletben, az a fentieken kívül még egy csomó más bónuszra számíthat…

STATIC-X diszkográfia:

Wisconsin Death Trip - 1999
Machine – 2001
Shadow Zone – 2003
Beneath Between Beyond - 2004
Start A War – 2005
Destroyer (EP) - 2007
Cannibal - 2007

Murphy