Superbutt: Feketeleves

Elöljáróba csak annyit, hogy az elõzõ két lemezhez képest még emberbarátibb riffekkel telepakolt, mégis a velejéig modern metál jegyében született koronggal van dolgunk. Nem asztalom a pontozásos rendszer, de a mûfajukban valami zseniálisat alkottak. Ahányszor csak hallgatom, egyre jobban formálódik fejemben rá a tökéletes jelzõ.

Némi prüttyögés, bemondják a pontos idõt, aztán már kezdõdik is a zúzás. Broken Nose címmel kapjuk belõle az elsõ adagot. Szimpatikus indulás Szuperseggéktõl; lendületes ugyanakkor arcba mászóan súlyos darab.

Még szinte magunkat kifújni sincs idõnk, mikor belépnek a Better Machine kezdõ hangjai. Egyértelmûen ez lett a korong egyik (ha nem a nagybetûs) húzónótája; nem véletlenül készült belõle klip. Populárisabb meg dallamosabb szám, szóval még a nagyközönség számára is emészthetõ. Az egész masszából talán a basszert emelném ki; valami istenesre sikerült!

A Mother Goose-ban Vörös Andris egy darabig, tõle szokatlan módon, mintha kissé suttogósabban nyomatja a verzéket, ami elsõ hallgatásra furának tûnik. Meg a szövegben felbukkanó ’éjniminimájnimó’ amerikai kiszámoló is; a zene viszont végig brutálisan súlyos!

Bevadult kezdés után, lájtosabb, kézfogós verzékkel operál a negyedik Wounds To Heal. Vörös András (minõ meglepõ!) tényleg frankón énekel, a refrénre pedig ismét csak zúzda kerül.

Királyságos basszerrel lép be a Here And Now, aztán sorban a Washaway, a Johnny Bravo meg egy ugyancsak döngölõs egy darab, a Flipover következik. Egy beüvöltött ’Hello!’, és már nyomul is az utolsó elõtti Cheer The Leash. Már csak a Delusion Day maradt. Az elején még erõtlennek és fáradtnak tûnik, de ahogy már lenni szokott, simán felpörög.

Kiegészítõ információként itt a végén említem meg, hogy vendégként üdvözölhetjük a Blind Myself-es Tóth Gergõt (applause!), ezenkívül még két vokalista csajszi is tiszteletét teszi a korongon, Kreutz Zsófi és Hodászi Klára személyében.

2 Minutes To Roughing - 2001

The Unbeatable Eleven - 2003
Black Soup - 2006