A Pearl Jam utoljára hat éve turnézott Európában

Nem darálta be ?ket a gépezet, túlléptek a grunge-on, és lassan, de biztosan haladva az egyik legjobb, legegységesebb amerikai zenekarrá n?tték ki magukat. Mindenféle küls? mércét?l és rajongói elvárástól mentesen tudnak alkotni, és ez a szabadságérzet jól tükröz?dik a lemezeiken, és a koncertjeiken egyaránt. „Slágerek” hiányában Eddie Vedder és csapata minden este teljesen más programot játszik, a f? kapcsolódási pont természetesen a legfrissebb, cím nélküli album, amely egy új kezdetet jelent a zenekar életében. Kiadóváltás, új klippek és hat év után ismét európai turné. 2000-ben a Pecsába tervezett koncert elmaradt, idén már nem is szerveztek koncertet nálunk, úgyhogy célba vettük Prágát, aztán meg Bécset.

Er?sen kezdenek a cseh f?városban, a tömeg és a zenekar egymást hergeli, a szólógitáros Mike McCready folyamatosan az els? sorokkal incselkedik. A hangzás kezdetben nem túl jó, de néhány dal után már minden rendben: a közönség tombol, a zenekar láthatóan nagyon élvezi az európai közönség rendkívüli ovációját. Ed szinte végig csehül beszél, persze puskázik, és ezt nem is titkolja.

Régi és új dalok váltják egymást, a f? program lendületét csak néhány középtempós dal (Daughter, Jeremy) nyugtatja. Az egész életm? terítékre kerül, csak a No Code-ot hanyagolják. A ráadásban jön az els? igazi lassú, a Dead Man Walking, amit az énekes egyedül játszik, majd leülnek mellé a többiek is, és néhány akusztikus dalt követ?en Stone Gossard rákezd az Alive témájára. De ennyivel nem engedik el a közönséget, a második ráadásban színpadra lép W. Bush gumimaszk-bohóc figurája, amelyb?l Vedder bújik el? és énekli az elnökellenes Bu$hleaguer-t. A politikából szerencsére csak ennyi jut, viszont kapunk hat, sorlemezen ki nem adott különlegességet is, mint például a záró Yellow Ledbetter, amit McCready csak nagy nehezen hajlandó befejezni.

Három nappal kés?bb a Wiener Stadthalle, csakúgy mint a prágai Sazka, nagyjából 80 %-ban telik meg. Ez a két építmény, méreteit tekintve nagyjából a mi Sportarénánkhoz hasonlít, elgondolkodtató, vajon az együttesre nálunk hányan lennének kíváncsiak! Az felt?n?, hogy mindkét koncerten sok a gyerek, a Pearl Jam zenéjén újabb generációk cseperednek fel.

A két és fél órás program a Life Wasted-del indul, a közönség még aktívabb, mint Prágában. Láthatóan sok nemzet képviselteti magát, a színpad el?tt nagy számban állnak a zászlókkal, feliratokkal érkez? magyarok. A zenekar nagyon elemében van, együtt, egymásnak is játszanak. McCready gyakran áll szembe Jeff Ament basszistával, és néha csatlakozik hozzájuk Gossard is. Érzésem szerint Ed német kiejtése sem sokkal jobb, mint a cseh, de persze a közönség nagyon hálás ezért a figyelmességért, amely még hangulatosabbá teszi az amúgy is bens?séges koncertet. Németül konferálja fel a Neil Younggal közösen rögzített I got Id. cím? dalt is, amit 1995-ben vettek fel egyik legnagyobb példaképükkel. A Black végén aztán a szerepek felcserél?dnek, a közönség tovább énekli a dalt, és tapssal kíséri magát, a zenekarból pedig két percre közönség válik.

A ráadás elején az énekes hátul, a kever? tetejér?l énekli a Last Kiss cím? feldolgozást, majd jön a hömpölyg? Inside Job, az új album záró tétele. Persze a koncert megy tovább, egészen a 28. dalig. Mivel csak nyolc számot ismételnek a prágai m?sorból, összesen majdnem ötven P.J. szerzeményt hallok a két koncert alatt.

A koncert végén el?re jön Matt Cameron dobos, és Boom Gaspar, a turné billenty?se is, a zenekar meghajol, Vedder külön köszönti a magyarokat, és megköszöni a közönségnek, hogy hat évig várakoztak.

Robek