2007.11.16. Helloween, Gamma Ray - PECSA

Mattyy - 2007. december 04. kedd, 12:20    
Hogy a korai Helloween mekkora hatással volt az utókorra, azt úgy gondolom, nem kell ecsetelnem. Többek között, én is rajtuk keresztül csöppentem - akkori tinédzserként - a rockzene világába. Manapság más szelek fújnak, de abban biztos vagyok, hogy a Walls of Jerico és a Keeper of the Seven Keys albumok, a rock örök klasszikusai között lesznek számon tartva, amíg világ a világ.
Reklám:
Olyan érzés erre visszaemlékezni, mint amikor a felh?k eltakarják a Napot, de az mégis ott ragyog. Aztán a szelek jönnek-mennek, és csak akkor látod ismét teljes fényében ragyogni, mikor újra kiderül. (Na, ez nem is én voltam ! :D).

Reméltem, ez az este felidéz valamit a régi id?k dics?ségéb?l. Arról nem is beszélve, hogy Kai Hansen és a Helloween útjai - még ha nem is egy csapatban, de - újra találkoztak, és hetekkel a budapesti buli el?tt, már mindenki tudta, hogy a turné premierje történelmi jelent?ség?.

Ezek ismeretében sejtettem, hogy nem lesz egyszer? a bejutás, de hálám (Máriának :D) a komplett Viharock szerkeszt?ségnek (Krisztián + Murphy) és a Media Angels megtestesült angyalainak, sikerült !

Odabent már nem örültem ilyen felh?tlenül. A koncertterembe senki nem tehette be a lábát (csaknem a Gamma Ray kezdéséig), a folyosón meg úgy éreztem magam, mint a piros 7-es vagy 173-as BKV buszokon hétköznap reggel. „Konzervdoboz és gány fíling !” :D

Nem baj, „idegességemben” le is toltam két sört (egyet a Gamma Ray-ért, egyet a Helloween-ért), ha már német buliról van szó. :D

A Gamma Ray történelemb?l nem vagyok épp’ top-on, annyit azért tudok róluk, hogy egy elvakult, fanatikus ?srajongó talán nem köpne le, ha szóba kerülne a zenekar múltja. :D

Jó is volt hallani a New World Order-t (amit a buli utáni napokban többször is el?szedtem, és szénné hallgattam az egész albumot), de jöttek a Land of the Free (1-2) albumok ízelít?i (Rebellion in Dreamland, Land of the Free, és talán az Into the Storm).

Hogy a Heavy Metal Universe miért osztja fel a közönséget fiúkra és lányokra, azt a mai napig nem értem, és talán csak Kai Hansen tudja valamilyen irracionális módon megmagyarázni. Inkább talált volna valami mást dalt, ha meg akarja énekeltetni a nagyérdem?t. (Én kérek elnézést! :D)

A The Silent aztán feledtette ezt a baklövést, amelynek nyitó dallamai még napokig a fejemben kószáltak (ha más nem is :D), a Ryde the Sky meg akkora meglepetés volt számomra, hogy még most sem nagyon hiszem el, hogy az állam a helyén maradt, és hogy hallhattam él?ben gyermekkorom egyik legszebb dalát. :D

Nagyjából 10 után pár perccel léptek színpadra a „tökfejek”, és stílusosan a Halloween-nel kezdtek, annak 13 perces hosszúságával. A háttérben szemet gyönyörködtetett az új album (Gambling with the Devil) borítójának cilinderes-varázspálcás figurájával és rulettkerekével színpadra vitt hatalmas díszlete, ami inkább kompenzációja lehetett a koncert els? felében eljátszott Keeper of the Seven Keys 2 utáni albumok dalainak, vagy az új album még be nem járatott néhány szerzeményének.

Talán a Perfect Gentleman-t (Andi Deris narancsszín? ? köpenyben és fekete cilinderben pompázott) és a The King for a 1000 Years-t tudnám kiemelni, amely szerzemények jobban átmozgatták a tömeget, de az els? sorokban cséphadaró keménymag számára szerintem tök mindegy hogy mi szólt, roppant mód’ élvezték hogy történelmet írnak.

Aztán jött a buli - szerintem - egyik fénypontja. Dani Löble jónéhány perces egonövel? dob show-ja, megvillantva tudását és improvizációs készségét. Közben a többiek szusszanhattak egy kicsit, annak ellenére hogy nem szántották fel a deszkákat.

Mindenesetre a pihi jót tett, szépen lassan el?kerültek a régi nagyok : Dr. Stein, Mr. Torture, Future World, stb. (meg Kai Hansen is :D), és lehetett érezni a leveg?ben, hogy az ?szül? loboncok alatt a szájak fülig értek (nemcsak a színpadon).

(Jut eszembe, tinédzsert?l nagymamáig minden korosztály képviseltette magát. Ezt felemel? érzés volt látni, azt viszont már nem mesélem el, hogy ebb?l milyen poénokat gyártottunk… :D ).

„Megmondom az ?szintét”, én nem s?r?n járok Helloween buliba, de nem kellett fényszögekkel kalkulálnom, hogy megjósoljam az I Want Out ráadását. Jónéhány parkettához tapadt fan, még várt valami csodára (két órás m?sor után, talán még egy Ryde the Sky-ra ? :D), de a felkapcsolt világítás velük együtt engem is visszahelyezett ebbe a világba.


Mattyy.


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez