Belga - 2005.11.11. - Kentucky

A plakátra írt - számomra eléggé hihetetlen - kilencórás kezdés persze csak a helyszín és az összeszerelés elõkészítését jelentette. A valódi startra kb. fél tizenegyig kellett várni.

Addig a Zsolti, a béka becenévre keresztelt technikus kolléga igazgatta a zsinórokat, állítgatta a mikrofonokat, szóval csinálta a dolgát. Titusz - egy jó DJ-hez híven - már jóval elõbb elkucorgott a gyülekezõ hátsó helyiségbõl, és védjegyszerû TISZA cuccában állítgatta a keverõpultot. Kis idõ múlva aztán a Belgák is bevonultak, ahogy kell: nagyszemüveg, nagykabát, sapesz és ásványvíz a kézben. Díszletként még egy narancssárga virágot és egy gombát is hoztak magukkal, hogy otthonosabb környezetet teremtsenek Zsoltinak.

A közönség egy része fel volt háborodva, és el is ejtettek néhány megjegyzést az ezernyolcszáz forintos jegy drágaságát illetõen. Késõbb ezt a reklamációs igényüket, hála a Belgák kreativitásának több dalban belelopva vissza is kaptak A többiek meg csak kórusba zengték a "három hülye" szállóigét...
A most megjelent album, a Bokorpuszta gyerekkorongjának címadó dalával, a Zsolti a békával nyitottak. Ezt követte a Szerelmes vagyok, amit már majdnem mindenki ismert az egyetlen magyar zenecsatorna non-stop játszásából kifolyólag, utána meg jött a kislányos.

A koncert elején kisebb-nagyobb mikrofongondok akadtak, elõször Tokyo háza táján, majd Mégöt-nél. Hol elõjött a kontakthiba, hol meg nem, így Zsolti (a béka) technikus félpercenként verekedte át magát a tomboló tömegen oda-vissza, ami nem lehetett egy hû de kellemes érzés...

Nagyarc, Bandzsa (version) jött a sorban, aztán meg a honfoglalás témájában utazó Ló Rájder. A magyaros számoknak ezzel nem volt vége, külön blokk lett belõle a Királyok a házban és a Magyar Nemzeti Hip-Hop-pal kiegészülve.

Bokorpusztánk újra képviseltette magát egy Szex elejéig. Hogy felizzítsák az eddig káromkodásmentes, anti-trágár hangulatot, az Egy-két-há-val ütöttek meg a mocskolódás valódi hangját. "Egy-két-há, k*rva anyád"-ok, és más egyéb, a Belgára jellemzõ, válogatott cifraságok repkedtek a levegõben; mindenki tombolt. Erre még egy lapáttal rátett az egyik kedvenc számom, nevezetesen a Képviselõ Boogie, ahol már kisebb pógó alakult ki a háttérben.

"Ha 1800 a jegy, az a baj" - üvöltötték az egyik számban, és még vagy párszor eljátszottak a jegyárral. A legtöbb számban mindig (egy kicsit) mást/másként énekeltek, vagy éppen elferdítették, ami az albumon volt, ettõl lett még egy fokkal kiszámíthatatlanabb a szöveg.

Zsolti a béka szolid második részével folytatódott az arzenál, utolsó elõtti számként pedig a beböszmült, metálhangulatú Klimax dübörgött. Sokan kérték "három hülye" felszólítással egyetemben a már klasszikusnak számító káromkodós BKV-kat, a Macit, vagy a rap-esített népmesét a Fehérlófiát, de végül is a gépkocsis szám nyert.

Ezután nagyon megköszönve mindent hamar elhagyták a színpadot, persze csak a ráadásra izzítottak. Az édesszájú "gyerekek" legnagyobb örömére a Csoki-csoki-csoki került feldolgozásra, finishként pedig egy sajátos freestyle-ban nyomott BKV-mixet adtak elõ úgy, Michael Jackson is tiszteletét tette.