Odious: Mirror of Vibrations – a hastáncosn? halála

Pyros - 2007. december 17. hétfő, 03:00

Örülök. Nagyon örülök. Undergroundzene-rajongóként fellélegezhettem, hogy ez az album elkészült. És megvan eredetiben is, hála Tarek barátomnak a Worm basszerosának, aki az alexandriai nagykönyvtárban is képes black-death koncertet szervezni, a legkülönfélébb magyarázatokkal.

Reklám:

Hogy mi is ez a nagy m??

(egyik ismer?söm szimplán mameluk-metalként definiálta, pedig nem az; nincs is benne teve)

Képzeljezek el egy Hooligans-megjelenés? társaságot, ahogy kifaragnak egy black-metal obeliszket fekete gránitból, az egyiptomi sivatag szélén. (Mondjuk a megjelenésnek kormánypolitikai-, és kulturális okai vannak – fiúk, ott nincs ám hosszú haj, mert seggbek*rnak miatta; ajánlom a lázongó fiatalságnak, hogy próbáljanak hozzájuk hasonlóan tudással és fantáziával lázadni)

Szinte tökéletes ellentéte a germán black-vonulatoknak. Hallottunk már középkori hangszerekkel t?zdelt hangulatos germánnótás feketemetalt, nade orientális arab hangszerekkel tarkított Isten nevében, a bazárban zúzó, homokvihart kavaró, ?si isteneket felébreszt? és szimpla harcossá lefokozó, relativ-gonosz metalzenét azt hiszem még senki.

Na ugye, hogy ellenkezik a black-dogmákkal? Ne’, egy kiütéses gy?zelem az árja-fan trú arcok ellen!

Hallgasd, és figyeld, mert itt jóval többet kapsz klisés riffeléseknél és a nagyok nyúlásánál. Van benne hörgés, károgás, gitárböszmülés… csakhogy ez a zene egy teljesen más világból jött. Annyira más kultúra, hogy sok részét nem is értjük, mi európaiak. Nem érhetjük meg teljesen például a szúfizenét sem, így ezt sem. Nem érthetjük meg, hogy ?k hogyan gondolkodnak a zenér?l. És ha már itt vagyunk, Egyiptom… Nílius… Gondolom neked is beugrott a Nile, a keményzene és Egyiptom kapcsán. Azt szögezzük le rögtön az esetleges rosszmájú összehasonlítások elején, hogy nem lehet egymás mellé állítani egy rajongásból ered? kultúra, de f?leg legenda-majmolást (elismerend?en jó min?ség?t persze), és egy ?shonos gyöker?, eredeti alkotást.

Végighallgatva rögtön jönne a h?börgés, hogy ott vannak a Tiamat (Mountain of doom) és Satyricon (Mother north) - és a többi - hatások. Vannak bizony, de elgondolkodva azon, hogy mi a fenét is keresnek egy ilyen albumon, és jól megvizsgálva a körítésüket is, rögtön kiderül, hogy nem az alkotók hó utáni vágy hajtotta skandináv érzelmek okán kerültek oda, ahova. Természetesen, mint mondottam ez az album egy black-metal album, és ez a stílus nem a kelet szülötte. Annak örvendezek ennyire, hogy valaki a „havas fenyvesek”, meg a „mindig helyivé aktualizált antikeresztény démonok” hajszolása nélkül is tudott e stílusban végre nagyot alkotni. Persze vannak újabb és újabb északi hullámok is, de ez a banda nem vesz tudomást egyikr?l sem. Nem ismer kompromisszumot, és ezt a köszön?lista els? helyén szerepl? „GOD” is bizonyítja.

Hé, világ sötét harcosai! Tanuljatok t?lük új utakon járni, bárhol is alkottok!

Hangulatos introval (Silver Sea) kezd?dik a banda els? nagy albuma. Ezek után 48 percig tobzódhatunk a Zenében, egészen a szintén nagyon hangulatos outroig (Dilemms). Aki szereti a keményzenét, és a keleti hangulatot, irány a banda honlapja (www.odious-band.com), ahol egy jó’ kupac információt is találhat az alexandriai formációról. Itt pedig belehallgathatsz: http://www.myspace.com/odiousegypt

Érdekességként említeném, hogy az anyagot Egyiptomban vették fel, de kiadni legközelebb csak Cipruson tudták.

Ezt is szereted? Naugye…

És hogy hol van a hastáncosn?? A sorok között. Olvasd el még egyszer, de hallgasd meg hozzá a zenét is!

Track list:

MIRROR OF VIBRATIONS

1. Silver Sea
2. Poems Hidden On Black Walls
3. Deaf And Blind Witness
4. For The Unknown Is Horrid
5. Invitation To Chaotic Revelation
6. Smile In Vacuum Warnings
7. Split Punishment
8. Upon The Broken Wing
9. Dilemma

Pyros

Címkék: Black/Death metal, hastáncosn? halála, Odious: Mirror of Vibrations, Underground, Worm

Szólj hozzá a cikkhez