Kispál és a Borz, Csókolom, Peet, Gy?r, PÁGISZ, 2007.12.07.

Atilla - 2007. december 19. szerda, 08:39    
Kispál és a Borz
Nem mondom, hogy világ életemben Kispál és a Borz fan lettem volna, mert nem így van, viszont egy ideje – úgy 5-6 éve – megkedveltem a bandát.
Reklám:
És azóta szívesen látogatom a koncertjeiket, hallgatom a lemezeiket, így ez a nap is jónak ígérkezett. F?ként, hogy az el?zenekari poszton a számomra igazán szimpatikus pécsi csapat, a Peet tetszelgett. A Csókolomot nem ismertem azel?tt, és azt kívánom, bár így is maradt volna...

Ezen az estén tehát a Peet-et érte a megtiszteltetés, hogy bemelegíthessen bennünket az els? fél órában. Láttam már t?lük hosszabb bulit is, ami ugyancsak nem untatott, így ez a rövidke kóstoló kimondottan hiányérzetet keltett bennem. Sajna a zenekar lemezéhez még nem volt szerencsém, de még anno a honlapjukról letölthet? dalokat meghallgattam, és tetszettek is, habár nagy az eltérés a stúdió, és a koncertek közt – legalábbis ezekhez a dalokhoz képest. Hogy milyen zenét is játszanak ?k? Hát alternatívat, mi mást. De azt olyan Rock hatásokkal, amiket simán kihallani bel?lük. Pl. itt-ott emlékeztetnek az ex-Dream Theater billenty?s, Kevin Moore Chroma Key nev? zenekarára is, de eszembe jut néha az Amorphis pszichedelikusabb világa. Hangulatos, vad, sodró, és szép zene a Peet-é. Remélem egyszer elérik a Kispál népszer?ségi szintjét, mert zeneileg megérdemelnék, az tuti. Matisa András hangja odavág rendesen, és a pengetést sem hanyagolja, de Tóth Péter az, akire hathúros-ügyileg oda kell figyelni.

A Csókolom már kicsit tovább, úgy 50 percig borzolhatta az idegeinket, habár azt hiszem ugyancsak kisebbségben voltunk, akiknek nem jött be a viccnek is rossz vicc, amit maga a zenekar mutat. Nem szeretnék amúgy senkit megbántani, de nekem sok voltak. Tudom, tudom, hogy nem veszik magukat komolyan, de én még nem komolyan sem tudtam ?ket venni. Az 50-es 60-as éveket idéz? zene, és a dalszövegek „m?vészi trágárságai”, a szándékos minimalizmus, és szókimondás, ami talán sznob divat mostanában kicsit megülte a gyomrom. Még azon is elgondolkodtam a koncert közben, hogy vajon elhagytam-e a humorérzékemet? Nem tudom. Valószín?leg inkább más az ízlésem...

Aztán tíz után nem sokkal belovagoltak a Borzak, jah és Kispál. Ez volt tehát a 20 év lezárása. Egy részr?l, mert ugye ez egy turné, amelyen minden nagyvárosban lezárják...

Kivesézték az összes lemezüket, az els?t?l az utolsóig, volt itt Sz?kített n?, Forradalmár, 0 óra 2 perc, Emese, Kinn állok a ház el?tt, Ha az életben, Kicsit hadd, Hang és fény, Tiszai pu, De szeretnék, Csiga stb. És volt sok vicces beszólás, zenélés, kiszólás, kefélés... ja az nem...

Amiért szeretjük tehát ?ket, s amiért nem – f?leg, mert nem engedték a színpadról fotózást, máshonnét meg szinte lehetetlen volt.

T?lük nem kell várni hatalmas zenei kiállásokat, szólókat, satöbbit, annak ellenére, hogy jó zenészek, és el?adók. Mindenkinek megvan a maga stílusa, f?leg Lovasinak, de a Slash-fílinggel átitatott Kispálnak is. Na jó, annyira nem is hasonlít Slash-re, f?leg, mert nem szólózik annyit. De a cigi mindig ott lóg a szájsarokban.

Ahogy észrevettem, mindenki frankón levette mit akar ez a pár ürge – azaz Borz. Szórakoztatni, és elgondolkodtatni, habár ez utóbbi talán már nem is olyan egyszer?. Ahogy elnéztem az embereket, némelyek talán nem is értik meg az üzenetet.

Akkora volt a tömeg, hogy alig fértünk el a színházteremben, még kívül, a büfé közelében is álldogáltak emberek, és néztek, és hallgattak, és énekeltek. Telt ház volt ez hiába is szépítem. Szép este volt, kellemes, és szórakoztató. A két és fél órás m?sor meg mindenki igényit kielégíthette. Ahogy szólt is a dalban: „amit ti szerettek, én is azt szeretném...” És azt szerették, és azt adták. Mindenki szerette ?ket ezen az estén, és fogja ?ket a többi estéken is.

Még ilyen húsz évet nekik.

Atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez