Kispál és a Borz, Csókolom, Peet, Gy?r, PÁGISZ, 2007.12.07.

Ezen az estén tehát a Peet-et érte a megtiszteltetés, hogy bemelegíthessen bennünket az els? fél órában. Láttam már t?lük hosszabb bulit is, ami ugyancsak nem untatott, így ez a rövidke kóstoló kimondottan hiányérzetet keltett bennem. Sajna a zenekar lemezéhez még nem volt szerencsém, de még anno a honlapjukról letölthet? dalokat meghallgattam, és tetszettek is, habár nagy az eltérés a stúdió, és a koncertek közt – legalábbis ezekhez a dalokhoz képest. Hogy milyen zenét is játszanak ?k? Hát alternatívat, mi mást. De azt olyan Rock hatásokkal, amiket simán kihallani bel?lük. Pl. itt-ott emlékeztetnek az ex-Dream Theater billenty?s, Kevin Moore Chroma Key nev? zenekarára is, de eszembe jut néha az Amorphis pszichedelikusabb világa. Hangulatos, vad, sodró, és szép zene a Peet-é. Remélem egyszer elérik a Kispál népszer?ségi szintjét, mert zeneileg megérdemelnék, az tuti. Matisa András hangja odavág rendesen, és a pengetést sem hanyagolja, de Tóth Péter az, akire hathúros-ügyileg oda kell figyelni.

A Csókolom már kicsit tovább, úgy 50 percig borzolhatta az idegeinket, habár azt hiszem ugyancsak kisebbségben voltunk, akiknek nem jött be a viccnek is rossz vicc, amit maga a zenekar mutat. Nem szeretnék amúgy senkit megbántani, de nekem sok voltak. Tudom, tudom, hogy nem veszik magukat komolyan, de én még nem komolyan sem tudtam ?ket venni. Az 50-es 60-as éveket idéz? zene, és a dalszövegek „m?vészi trágárságai”, a szándékos minimalizmus, és szókimondás, ami talán sznob divat mostanában kicsit megülte a gyomrom. Még azon is elgondolkodtam a koncert közben, hogy vajon elhagytam-e a humorérzékemet? Nem tudom. Valószín?leg inkább más az ízlésem...