SKA-P - 2005.08.10. - SZIGET
Legutoljára tavalyelõtt voltam, és akkor is csak kedvenc mészárosunk, a Slayer miatt. Egy év alatt persze sokat változik kedvenc szigetünk. Hál’ Istennek ez a sátrakra alig vonatkozott, mivel nagyjából minden ugyanott volt, és tényleg meg kellett erõltetnie magát az egyénnek, hogy el akarjon tévedni.
Reklám:
Már tavasz idusán kinéztem magamnak, két napra kell, hogy menjek. Ska-P-ra azért, mert 11 éves pályafutásul utolsó turnéja ez, és feloszlanak; KoRn-ra pedig azért, mert olyan, mint a kutyavásár: Pesten csak egyszer volt, illetve lesz.
Az elsõ napi odaérkezésem elég kalandosra sikerült. Egyik táborbéli pajtásom apja vitt minket. A nálam nem éppen közkedveltnek számító kereskedelmi rádiók egyikét hallgatva tudtuk meg, hogy az út, melyen elindultunk orbitális dugóba torkollik. Így maradt a kerülõút lehetõsége. Ez utóbbi meglepetésünkre pont az Üvegtigris forgatási helyszíne mellett vezetett el. Pilisvörösváron gyorsan be a lottózóba a két jegyet, aztán irány Pest. Sajnos az iránnyal nem volt baj, a gyorsasággal viszont eléggé. Centirõl-centire haladtunk a kerülõ úton is. Fél öt lett mire odaértünk. Karszalagbeváltásért ment az életre-halálra zajló mérkõzés, majd pedig a bejutás örömeiben részültünk egy jó darabig. „Igen, igen tudjuk, tilos piát bevinni, mert a szigetesek is meg akarnak majd gazdagodni a 300 forintos sörárak mellett” Az ismerõsöket elõ kellett keríteni, ahova beraktuk a cuccokat, mert ugye mégse csápolhat meg ugrálhat az ember 60 kilógrammnyi tömör felszereléssel. Öt órára aztán szépen lassan sikerült befurakodnom magam a tömeg közepére, éppen jókor. A kedvenc számom, a Welcome to hell végére azért már én is belerázódtam. Aztán jött a többi Ska-P sláger, a banda hangulatembere – az a csávó, aki semmit sem csinál, csak bohóckodik – meg folyton csak öltözködött. A szokásos intsünk be a politikának-elv itt is mûködött: középsõ újjak a levegõbe, majd „Fakk Bush!” kiáltás, és egybõl lelkes a tömeg. Még vagy fél órát nyomták az õrült spanyolok, eközben pedig olyan alakokkal sikerült összefutnom, hogy megkérdõjeleztem: ez tényleg csak egy laza kis bulizene…
Ska-P-tól kifáradva ismerõsök, na meg egy pohár csapolt malátajuice után koslattam. Ez utóbbival rögtön meg is ismerkedtem, de hosszabb távú kapcsolat a túlzott víztartalma miatt nem lett belõle. Pár haversátor meglátogatása és a „Na milyen volt Illés?!” szavak gyakori elhangzása után már tervezgettük a következõ programot. De elõtte persze a jól megérdemelt sör, meg kékszofi, mert ez utóbbi most véletlenül volt nálam. (Akik ismernek tudják, hogy ez ritka alkalmak egyike!) Így gondolkodtunk egy jó darabig, mígnem kitaláltuk, vagyis hát kiolvastuk a füzetbõl, hogy lesz valami Bob Marley utánozás. Vagy ha az nem egészen jó, akkor irány a Skafunderz!
Persze egyikre sem értünk oda – vagy nem akartunk. Már megint az a sör! Mindig csak az a sör! Mindegy, a jó öreg Járványos Krisztiánt azért meg kéne nézni, gondoltuk. Útközben – jó szokásunkhoz híven – leragadtunk. Egész frankó kis dallamok ütötték meg fülünket a Talentum színpad felöl. A hangszóró mellett állva tudakolódtunk a néptõl, vajon mi is ez a cool muzsika. Sárga folt volt, vagyis polgári nevén Yellow Spots. Az énekes személyében pedig rég látott kedvencemet, Aberrált Atyát véltem felfedezni (ex-Érdekfeszület, Csók és Könny). Valami elképesztõ mit mûvelt ez a hét ember - az alapfelállás mellett hárman alkották a fúvós szekciót. Zombi presszó, Taposs a gázba, Feri szadista és egyéb belezõs balladák, ugyanis ez legutóbbi demójuk címe. (Már tudtam, mi lesz a következõ, amit letöltök havernál…) A bõgõs meg egyszerûen zseniális: elõször csak megfordította és lábbal játszott rajta, aztán a háta mögött végén pedig pörgette…hûûû… Zárószámként a Sweet home Alabama ritmusára átírt Vérfertõzés Texas szélén c. hétpercesre nyújtott opuszukkal zárták ezt az egyszerûen nagyszerû lírai horrorkodást.
Végre eljutottunk a Hammerhez, illetve eljutottam, mert haver közben szégyenszemre lepattant a gyalázatos Sean Paulra, vagy mire. Elmondása szerint azért hajlott erre a rendkívül sumák és egyben gaz tettre, mert vannak jó sunák… Mindegy. Obituary eléggé halottas volt, és az is biztos, hogy nem veszem fel a death metál kedvenceim közé.
Két sörrel elõrébb az idõben, meg néhány cigitarhálással – mert sajna a dobozom végére jártam – ismét akció volt a fémsátorban: Moby Dick. A Nagy Szürke Bálna a színpadon kiváló teljesítményt nyújtott, bár az egy óra játékidõ rettentõen kevés volt egy ekkora thrash-legendához. Kiképzés, Na mi van?, Körhinta, Ugass kutya, Zsibbad az agyam, Goodbye, a lírai Legyél Jó, na és a Gazember. Persze a visszatérés utánról is akadt néhányat: Mennybõl az angyal, Ámen, Lélekromboló torpedó.
Ezek után még mindig bulizhatnékom volt, így egy tucat ember megkérdezése után – kicsit ugyan ténferegve – a Wan2-ba finisheltem. Pár perc múlva kezdõdött a Sickratman, ahol újabb ismerõsöket realizáltam a hatalmas tömegben. Pajzs Miklós egy jó Belgás illetve ex-Belgáshoz hûen, ismét atom-beszívott állapotban volt. Ült az egyik erõsítõ tetején, és vígan láb lógatva nyomta a dalait. A nagyérdemû, hajnali fáradsággal/elalvással viaskodó publikum a Buzi-e vagy kivételével nem nyújtott valami nagy aktivitást. Bezzeg mi! Az elsõ sorban roptuk ezerrel, meg úgy jumpoltunk, hogy a többiek (tehát hátrébb állók) még véletlenül se lássanak semmit.
Csak ezután tértem nyugovóra – egy órai tényleg pihentetõ alvás után pedig már frissen és üdén mehettünk a Délibe a vonatunkra.
Murphy
Az elsõ napi odaérkezésem elég kalandosra sikerült. Egyik táborbéli pajtásom apja vitt minket. A nálam nem éppen közkedveltnek számító kereskedelmi rádiók egyikét hallgatva tudtuk meg, hogy az út, melyen elindultunk orbitális dugóba torkollik. Így maradt a kerülõút lehetõsége. Ez utóbbi meglepetésünkre pont az Üvegtigris forgatási helyszíne mellett vezetett el. Pilisvörösváron gyorsan be a lottózóba a két jegyet, aztán irány Pest. Sajnos az iránnyal nem volt baj, a gyorsasággal viszont eléggé. Centirõl-centire haladtunk a kerülõ úton is. Fél öt lett mire odaértünk. Karszalagbeváltásért ment az életre-halálra zajló mérkõzés, majd pedig a bejutás örömeiben részültünk egy jó darabig. „Igen, igen tudjuk, tilos piát bevinni, mert a szigetesek is meg akarnak majd gazdagodni a 300 forintos sörárak mellett” Az ismerõsöket elõ kellett keríteni, ahova beraktuk a cuccokat, mert ugye mégse csápolhat meg ugrálhat az ember 60 kilógrammnyi tömör felszereléssel. Öt órára aztán szépen lassan sikerült befurakodnom magam a tömeg közepére, éppen jókor. A kedvenc számom, a Welcome to hell végére azért már én is belerázódtam. Aztán jött a többi Ska-P sláger, a banda hangulatembere – az a csávó, aki semmit sem csinál, csak bohóckodik – meg folyton csak öltözködött. A szokásos intsünk be a politikának-elv itt is mûködött: középsõ újjak a levegõbe, majd „Fakk Bush!” kiáltás, és egybõl lelkes a tömeg. Még vagy fél órát nyomták az õrült spanyolok, eközben pedig olyan alakokkal sikerült összefutnom, hogy megkérdõjeleztem: ez tényleg csak egy laza kis bulizene…
Ska-P-tól kifáradva ismerõsök, na meg egy pohár csapolt malátajuice után koslattam. Ez utóbbival rögtön meg is ismerkedtem, de hosszabb távú kapcsolat a túlzott víztartalma miatt nem lett belõle. Pár haversátor meglátogatása és a „Na milyen volt Illés?!” szavak gyakori elhangzása után már tervezgettük a következõ programot. De elõtte persze a jól megérdemelt sör, meg kékszofi, mert ez utóbbi most véletlenül volt nálam. (Akik ismernek tudják, hogy ez ritka alkalmak egyike!) Így gondolkodtunk egy jó darabig, mígnem kitaláltuk, vagyis hát kiolvastuk a füzetbõl, hogy lesz valami Bob Marley utánozás. Vagy ha az nem egészen jó, akkor irány a Skafunderz!
Persze egyikre sem értünk oda – vagy nem akartunk. Már megint az a sör! Mindig csak az a sör! Mindegy, a jó öreg Járványos Krisztiánt azért meg kéne nézni, gondoltuk. Útközben – jó szokásunkhoz híven – leragadtunk. Egész frankó kis dallamok ütötték meg fülünket a Talentum színpad felöl. A hangszóró mellett állva tudakolódtunk a néptõl, vajon mi is ez a cool muzsika. Sárga folt volt, vagyis polgári nevén Yellow Spots. Az énekes személyében pedig rég látott kedvencemet, Aberrált Atyát véltem felfedezni (ex-Érdekfeszület, Csók és Könny). Valami elképesztõ mit mûvelt ez a hét ember - az alapfelállás mellett hárman alkották a fúvós szekciót. Zombi presszó, Taposs a gázba, Feri szadista és egyéb belezõs balladák, ugyanis ez legutóbbi demójuk címe. (Már tudtam, mi lesz a következõ, amit letöltök havernál…) A bõgõs meg egyszerûen zseniális: elõször csak megfordította és lábbal játszott rajta, aztán a háta mögött végén pedig pörgette…hûûû… Zárószámként a Sweet home Alabama ritmusára átírt Vérfertõzés Texas szélén c. hétpercesre nyújtott opuszukkal zárták ezt az egyszerûen nagyszerû lírai horrorkodást.
Végre eljutottunk a Hammerhez, illetve eljutottam, mert haver közben szégyenszemre lepattant a gyalázatos Sean Paulra, vagy mire. Elmondása szerint azért hajlott erre a rendkívül sumák és egyben gaz tettre, mert vannak jó sunák… Mindegy. Obituary eléggé halottas volt, és az is biztos, hogy nem veszem fel a death metál kedvenceim közé.
Két sörrel elõrébb az idõben, meg néhány cigitarhálással – mert sajna a dobozom végére jártam – ismét akció volt a fémsátorban: Moby Dick. A Nagy Szürke Bálna a színpadon kiváló teljesítményt nyújtott, bár az egy óra játékidõ rettentõen kevés volt egy ekkora thrash-legendához. Kiképzés, Na mi van?, Körhinta, Ugass kutya, Zsibbad az agyam, Goodbye, a lírai Legyél Jó, na és a Gazember. Persze a visszatérés utánról is akadt néhányat: Mennybõl az angyal, Ámen, Lélekromboló torpedó.
Ezek után még mindig bulizhatnékom volt, így egy tucat ember megkérdezése után – kicsit ugyan ténferegve – a Wan2-ba finisheltem. Pár perc múlva kezdõdött a Sickratman, ahol újabb ismerõsöket realizáltam a hatalmas tömegben. Pajzs Miklós egy jó Belgás illetve ex-Belgáshoz hûen, ismét atom-beszívott állapotban volt. Ült az egyik erõsítõ tetején, és vígan láb lógatva nyomta a dalait. A nagyérdemû, hajnali fáradsággal/elalvással viaskodó publikum a Buzi-e vagy kivételével nem nyújtott valami nagy aktivitást. Bezzeg mi! Az elsõ sorban roptuk ezerrel, meg úgy jumpoltunk, hogy a többiek (tehát hátrébb állók) még véletlenül se lássanak semmit.
Csak ezután tértem nyugovóra – egy órai tényleg pihentetõ alvás után pedig már frissen és üdén mehettünk a Délibe a vonatunkra.
Murphy
Friss zenei hírek
05.12. |
05.11. |
05.10. |
05.09. |
05.06. |
Legolvasottabb Koncertbeszámoló
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
20 év, 30Y, adomány, Alvin és a Mókusok, Angerseed, Angertea, Beyond, Budapest Park, Casketgarden, Cyparis, Diesel, DVD, Eclipse of the Sun, els? EP, Facebook, fesztivál, Flúg, Folk, gy?ri koncert, Megadeth, Moby Dick, pályázat, Punk, Rockinform, Sing Sing, Superbutt, turné, Twister, újrakiadás, zenekar