Belga - Zigilemez

Az albumkezd?, SZ.L.B. fantázianev? szerzeményük (mely egy szabadszájú intróként is felfogható) rögtön egy utcai oltásba torkollik. Ki ne találkozott volna már H.M.CS.-kel (aki nem vágná, ez a szleng a helyi men? csávókat takarja) és azok rettenetesen agresszív, indulatos dumájával, hasonlóan a Jön a Gólemen elkövetett kötekedés-centrikus Problémához. Önmagáért beszél; úgyhogy ezalatt a majd’ másfél perc alatt senki se számítson zenére...

A Kavboj el?zetes gondolatommal ellentétben - miszerint „meleg kávbojok pudingot zabálnak” vagyis a Túl a barátságon-ra építve – nem egy meleges témát feszeget, csupán egy szerencsétlenül járt (tripperes) pisztolyh?s balladáját meséli el Még5 tolmácsolásában.

Semmitmondóan hosszú címmel ellátva (Felveszem a Nyújork Jenkis kabátom) hívnak minket a srácok egy tradicionális, teljesen kommersz lagziba; hangulatfokozóként szintizene, sramlis refrén, ja és persze a kihagyhatatlan ádzseszkó, amit Sanyi csak nem akar lejátszani!!!

Kétségkívül a fizikaimunkás-sztereotípiákat, és az nem-dolgozom-hangulatot felvonultató Melós, valamint az utána következ? meglehet?sen rádióbarátnak készült Boros ragad meg el?ször az ember agyában; nem véletlenül! Míg az el?z? pörg?sen és pattogósan mutatja be a különféle szakmunkákat végz?k idilljeit, addig utóbbi a reggis feelinget („legalizáld, legalizáld, borból a min?séget legalizáld”) ötvözi a világhíres magyar borkultúra kiválóságaival, mindezt olyan átható iróniával és szarkazmussal, hogy nem csoda, ha ez lesz az új, kanna-ellenes megasláger! Héhéhé, Dominika…

Csak nem tudnak leszállni ezek a srácok az Észak-Keleti régióról! Ezúttal még mélyrehatóbb módon teszik mindezt: Hello BAZ megye felkiáltással, teljesen disztingváltan, szimplán, faék-rímes formában (lásd, az alcímet: Belga Blues) mutatják be e tájékot, túláradó dicsérethalmaz közepette.

Magyar történelmet már több szinten is meg sikerült ismernünk (jártak a Királyok a házban, a honfoglaláskori információkat pedig a Ló Rider-ben osztották meg velünk), úgyhogy valami új tudományos téma után kellett nézniük. Így keletkezett az ornitológiai területét bejáró Dal a Magyar Madártani Egylethez. Maxi riszpekt!

A Jen? némileg kakukktojásnak számít, hiszen egy átiratról van szó. Ha jól füleltek, rögtön felt?nik az Ének az es?ben torzított dallama. De tény, hogy nem túlságosan jó móka sokáig várni egy cs?szerel?re, aki mint az kiderült, kicsit megbízhatatlan…

Rádiós kívánságm?sor keretei között hangzik el az egyik legtutibb zenei alappal rendelkez? dalocska, a Pupúteve. Tetszik, mert zsír, de ?szintén bevallom, hogy a dal (konkrét) értelmét a mai napig nem sikeredett megfejteni, pedig próbálkoztam, mint állat! Ugyanis az egész szám értelmetlen szavakat és mondatokat sorakoztat fel, amiket csak a rím kapcsol egymáshoz… Emiatt aztán marhára értelmetlen az egész; bár lehet, hogy pont ez benne a pláne – tudja a franc!

Mit parodizálsz pontosan az el?z? témához kanyarodik vissza, ahol is nem tudtam eldönteni, hogy mi is lehet a dal tárgya, témája, ami elé viszonylagos görbe tükröt tart. A belgások egyáltalán nem titkolják a médiával, pontosabban a mindenre kíváncsi, anti-gondolkodó, értelmetlenül hajkurászó újságíró-társadalommal kapcsolatos ellenérzésüket! Most aztán rendesen megkapják a magukét a dilettáns firkászok, a végén pedig egy kis káromkodás következik a közönség résér?l - á lá Egy-két-há live…

Get One Rhyme (’ged van rám) hasonló stílusban íródott, mint a zseniálisan szarkasztikus, de mégis baba Szerelmes vagyok. Ennek ellenére tud újat mondani ez a becéz? formulákat, és a szerelmetesség fels?fokát bemutató mézédes, brutál hangú szerzemény, haha!

A minimál zenével komponált SMS love szerintem rohadtul egyértelm?, úgyhogy nem kezdek róla ódákat zengni s kifejteni, vajon mi is lehet a téma. Inkább kérdezzétek a szolgáltatót…

Mint már az elején említettem, akár az is lehetne az ötös Belga mottója, hogy Készülj fel a hangulatra. Felvidéki, palóc nyelvezetben (tehát hosszú, nyitott ’a’ hang az ékezetes társai helyett – nah, most men?ztem egyet lingvisztikából!) fogant tanácsokat adnak amat?r és professzionális diszkóba járóknak! Becherovka rulZ

Bármennyire eltaláltak is a témák vagy a szövegek, az el?z? korongon is akadt egy dal, mely abszolút hidegen hagyott, s ez bizony most ugyancsak így történt. Akkor a Waxos, most pedig a Pipitánc. Témaválasztással abszolút nincs gond, hiszen ezek a céges (karaoke-val dúsított, csapatépít?s jelleg?, kollektív ordenáréskodásba fajuló) bulik mostanság amúgy is trendik, maximum én vagyok kényes, hogy nem jön be!

Pesszimista nép a magyar - most had ne említsem a nemzetközi ranglétrán öngyilkosságba és alkoholizmusba elért el?kel? helyünket, mert nem err?l szól a fáma -, szóval nagyjából ez az ihlete a De szar itt élni-nek. Semmi sem jó nekünk, amink van, pedig b?ven lenne okunk örülni, hisz van sok szép lányunk…

Metasláger-ben Bauxit szólózik egyet, amolyan Sebe?k-féle über-kulturált, na-most-én-jól-megmutatom-milyen-elvont-ember-vagyok stílusban. Fennkölt, filozofikus értelmezéssel, mindez persze lebutítva, populárba göngyölve, hogy a pórnép is értse mia stejsz, haha! Röviden: alapigazságok, minimál tucc-tucc.

Bár nem sejtem mi a fenének lett pont California a címe (másnéven: hiphopzeneka ’r’ nélkül, mert úgy jobban cseng, ha!) Tokyo, zárásként elkövetett elektro-himnuszának, de azt tudom, hogy veszettül el van eltalálva! Lényegében hasonló mondanivalóval operál, mint a Producer dala, de még ez sem gátolja meg abba, hogy önfeledten Super Nintendo-ba menjen át a végén…

Így a végére még annyit tennék hozzá: bánhatja, aki nem volt december elsején a Pecsa-ban, hiszen a Zigilemez-bemutatón két órás m?sor mellett, fergeteges színpadi show-val is kedveskedtek; a DVD-felvétel pedig már csak hab volt a tortán…

BELGA diszkográfia:

Faszom (demo) – 1995
Majd megszokod – 2002
Jön a Gólem – 2004
3. (Bokorpuszta / Zsolti a béka) – 2005
Zigilemez - 2007


Murphy