ManGod Inc. - Near Life Experience

Murphy - 2008. január 08. kedd, 19:01    
Mi is az a filmzenemetál?
ManGod Inc. – Near Life Experience
Az EmberIsteneknek kicsivel több id? kellett talpra állni, de most filmzene-metálnak keresztelt m?fajuk által mutatják meg az Életközeli Élményük eszenciáját.
Reklám:

A CDT másik utódzenekaraként, a VIVA Jim Beam tehetségkutatót is megnyert ManGod (kés?bb már Inc. utótaggal módosítva) most nyílt lehet?ségük bemutatkozni a nagyközönség el?tt. Igaz, egy párszámos promo már megjelent a három ex-tekn?s m?helyéb?l, hogy kábé milyen irányvonalra is számítsunk velük kapcsolatban, s kivétel nélkül be is jöttek az akkori termékek, lásd a Demo rovatban ITT

Igazi, vel?trázó bombatrack-ként nyit az Answers (To Future Questions), semmi sem hibázik, pöpec riffek, dallamvezetés, Persó fenséges éneke. (Itt írják ki mondjuk a címet, és valami kirobbanó kezdéssel útjára indul a cselekmény, aztán gyors egymásutánba peregnek a képkockák!). Akárcsak a The New Revolution-ban. Látszik, hogy azóta magabiztosan felfejlesztette énekhangját, és mintha angoltudása is csiszoltabb lenne – csak így tovább! Paralyzed továbbra is súlyos tempóban menetel, mégis ízes dallamokban tárja elénk szépségét! Végig el tudnám képzelni, ha csakis ilyen horderej? számokból állna az album; akkor viszont egyáltalán nem lenne az a filmzene-metál, ami most.

Egy régi ismer?s következik, Upstream. Három számos promo-jukon hallható verzió után bevallom, ez a mostani egy cseppet sem tetszett. Hogy egyszóval említsem: túlspirázott. Nálam a nyersebb, ún. garázs-soundot képvisel?, direktbe húzó demos változat volt a nyer?! Aztán sokadik hallgatásra esett csak le, hogy nem is olyan rossz ez az itt-ott kicifrázott, többször átgyúrt és rétegesen igazgatott, modern díszítés? újabb fajta. A hatodikként jöv? Read Between The Lines, és a záró Thank You And Good Night-nál szintén ez a helyzet. Míg el?bbinél f?leg az ének ment át radikális változtatásokon, a többi maradt, az utóbbi szerkezetében f?leg a gitárokat tették hangsúlyosabbá.

A The Flood-ban némiképp eltérnek az el?bbiekt?l. Lágy, maximálisan kiénekelt verzék, és mély, többréteg? refrének, kis szólóval megspékelve. Read Between The Lines-ról már beszéltem, úgyhogy jöjjön az Into The Sun; mozgalmas, akadálymentes verzéket, belassult érlel?s refrén követi. Cut Your Strings egy szépséges akusztikus track, mely tipikusan a lírai részekhez passzol, ezért is lehet, hogy az album leghosszabb számaként nyújtják – mintha egy vallomás köszönne vissza. Eyes Don’t Lie felpörget, biztosítja a további energiák áramlását, így folytatja az eddig elkezdett sort. A Stubborn-ban rekedtes, mégis élvezhet?en stílusos atmoszféra keveredik a kiváló dallamokkal. Ez már egy lemen? fázis, ahol kezd befejez?dni a film, a heppiend-et pedig nem vitás, hogy a Thank You And Good Night szólamai biztosítják. Ezután már csak a stáblista van hátra, azt meg elolvashatjátok a borítón…

És hogy konkrétan válaszoljak a címbe feltett kérdésre, hogy mi is az a filmzene-metál? Maga az album dalai, mely külön-külön, egyes részletekhez, hangulati sémákhoz vagy éppen a film megfelel? momentumaihoz adnak hátteret lineárisan követve a cselekményt; egységesítve viszont egy korrekt egész, mely az Életközeli élmény címet visel? alkotáshoz adtak ki soundtrack-ként.

Kiváló dallamok, hozzájuk passzoló énektémák, néha súlyosabbak, néha meg könnyed lepelbe burkolóznak, de mindenképpen maradandót alkotnak. Jön hozzá egy jó nagy kanál elektronikus körítés, ami szinte már-már táncolhatóvá, populárisan is emészthet?-masszává teszi a dalokat. Kétségkívül meg kell szokni ezt az új irányvonalat, ezt az eklektikusságot, f?leg, ha mondjuk az ember a CDT vagy a másik fél, a Cadaveres feltétlen híve volt. Én is ezt tettem, bevált, ezért bíztatlak titeket…


Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez