Corpsefucking Art: War of the Toilet Gear

A CFA nevének említésére sokaknak talán a méltán (alul)népszerû Fostartály jut eszébe, ám ez egy elhamarkodott és hibás következtetés lenne.

Az ultrabrutál Scooby Doom címmel kezdõdik a harmadik belezõs korong. Amúgy mindig is jellemzõ volt a brigádra a frenetikusan humoros/gore-os számcímek; gondoljunk csak az elõzõ korongokon található nagyszerû Robocorpse, Dawson’s Crypt vagy a Pet(ting) Sematary alkotásokra. Parancsszóra vágódik be elénk a második, címadó dal - elmebeteg vécéeszközök indítanak attakot egymás, illetve a hallgatók death-re vájt füle ellen. Brutális, komplex egy darab, odab*szós riffek, ez kõ a népnek! Egy kis cukrászdai idillel („Mi ez?” „Feketeerdei cseresznyetorta!” „Hmmm… hogy ízlik…” satöbbi) bocsátják útjára kegyetlen Sachertorture-jüket. Megszokott CFA hangulat a továbbiakban is, kicsit talán még pörgõsebb is, mint szokott lenni. Aztán újabb brutálbeat I Cum Glue személyében. A poénosnak szánt címek pedig csak záporoznak: Shower Must Go On. Elején a faszikám macsóment énekel a zuhany alatt, egész vicces dolog. Ja, és megjegyzem, a mosolyfakasztó neveken kívül ugyebár minden albumra csinálnak egy-egy Corpsex-et a változatosság kedvéért; sorozatuk jelenleg a harmadik szériánál tart. They Won’t Stay Dead-ben sem kell csalódnunk, meg persze ott van a Once Upon Motocross, ami szimplán jó. Következõ track a Stop The Pigeon. Old-skool kártúnnetvörk-nézõknek talán ismerõs a sorozat fõcímzenéje: a hosszúorrú, cérnabajszú, kalapos csávó meg a mindig hülyén röhögõ kutyája próbálja elkapni a postagalambot. Aztán persze mindig pórul járnak. CFA-ék nem. Újabb mese következik a repertoárjukban, Winnie The Poo címmel. A Gorissimo címû hét perc feletti alkotás zárja a korongot, ami két perc után átmegy párbeszédbe, aztán meg egy bónusz félelemkeltés a következõ ötpercben.