V. Stagediving Fesztivál

Murphy - 2008. március 04. kedd, 18:00    

Bodysurfing a Hajón

Fura, de ez idáig még egyszer nem jutottam el A38-ra, pedig koncert akad ott, majd’ egész évben. Mulasztásomat az ötös számú Stagediving Fesztivál keretében sikeredett pótoltam, s a helyet csekkolva bátran kijelenthetem: hamarosan visszatérek…
Reklám:

Vasutassztrájk simán megtalált minket - a kinézett vonat nem indult, számos más járattal egyetemben, ha pedig valamelyikre mégis fel tudunk szállni, az se biztos, hogy eljutunk vele Pestig… hm, kezdetnek nem rossz, ugye?! Végül egyetlen biztos pontként IC vásárlásra adtuk fejünket, reméltük ezzel csak el tudunk jutni a f?városba, ennek persze rendesen meg volt az ára. „Sztrájkoljunk, nem mintha egész évben csinálnánk is valamit, a hülye paraszt meg csak vegyen helyjegyet, ha valahova el akar jutni még ma, amúgy sem elég drága a sima…” Gratulálok, velünk, kisemberekkel b*sztatok ki, nem a tömegközlekedésre magasról tev? illetékesekkel…”

Blahán aztán - félig az el?z? szituáción mérgel?dve, félig a szomjhalál küszöbén - beültünk lenyugodni bizonyos Teke nev? vendéglátó-ipari egységbe. Szolid árak, rocker/metálos törzsközösség, egyszóval kellemesen otthonos atmoszféra – kell ennél több?! (Javaslom a helyet látogatásra, ha arrafele bóklásztok – a szerk.)

A pontosság nem mindig erény – f?leg, ha a tömegközlekedés miatt lekéssük a Chaos Of Disorder felét –, ugyanis itt minden szigorúan be volt tartva (régen láttam már ilyent!) Kapunyitás fél hétkor, s az els? banda (jelen esetben Káoszék) hétt?l már neki is állt, hogy betöltse az A38 fenekét Sepultura súlyosságú thrash-attack-kel! Láttam már ?ket idehaza, mármint Gy?rben, úgyhogy tudtam, mire számítsak, mégis nagy élmény volt az a pár fennmaradó számuk. Egy percnyi lélegzethez (nemhogy sörhöz) nem jutottunk brutális dübörgésük alatt, csak úgy horzsolták hallójáratainkat!

Némi pauza, aztán színpadon termett a WMD-s Kovács Attila másik death-ben fogant hordája, a miskolci Nervekiller. Az anyabandából kiindulva, meglehet?sen matekos, néhol elszállós, néha durcásan bekattant, de mindenképpen vájtfül-metálra számítottam, tele bizarr fogásokkal, ami többé-kevésbé be is jött. Ultratechnikás totál-brutál death/grind témáikat alig bírta a nyakunk; az Attila-féle non-stop tapping-varázslatokat látva pedig még az örömkönnyem is kicsordult, haha! Buzgóbb népek zúztak rájuk (vagy mondjam úgy, vér-WMD-s törzsközönség), a többség inkább csak hátul toporgott, idegenkedve.

Orrbárban kissé megpihentünk. Nyaklazítás, h?sít? sör - bár e csapolt ned? árától a hideg rázott, ugyanis 400 HUF egy korsó -, rövid csevely a Chaos Of Disorder gitárosával (kés?bb a FürgeRókás Aczélos Balika is felt?nt, akárcsak Depresszióék), majd vissza a koncertplaccra, mert jött az Insane. Régebben sem izgultam rá túlságosan a zenéjükre, pár számot jegyzek csak (Play, Blood Of The Machine, stb.), így igazándiból hidegen hagytak. Tény, hogy korrekt m?sort szolgáltattak, valamint az újonc, kissé nyegle és suhanckép? énekes, bizonyos Molnár Bálint hangterjedelemben is bizonyított - amit nem sokan néztek volna ki bel?le, talán épp véznasága miatt -, roppant kellemes csalódásnak vehet?. Azért nekem még mindig Oszi az etalon; sokkal súlyosabbnak (persze, nem szó szerint, haha!) és jóval karakteresebbnek t?nt - de ezen nem fogok összeveszni senkivel.

Est (egyik) fém-pontjaként, a legnagyobb tömeget magáénak valló, tribal-metalcore társulat aztán nem totojázott sokat – Atrophy Of The Mind, egyenesen bele a pofánkba! Cadaveres-ékben egyszer?en nem lehet csalódni, most is kitettek értünk – és persze mi is értük: ?rült és spontán stagediving kezd?dött, némi ürömszer? lepotyogással kísérve, de a kiszámíthatatlanul izzó, energiacsapoló pogónak sem volt határa! Unholy Spirit, Elixir, Blood-Stained, Seventh Heaven, és persze az elmaradhatatlan CDT-klassziker, a Castaway. Hangulatfokozóként új dallal (Shotgun Sells) készültek az ?sszel megjelen? második lemezükr?l, de Máté perkás kiállását is hatalmas ováció fogadta! Utolsó energiabombaként a Soul of a New Breed robbant valami óriásit!

Groteszk, csonkolt m?anyag testek a színpadon - nyugi ez csak kellékként volt jelen a Watch My Dying produkciójában! Hasonló tömegnyomor, mint Körmiéken, bár az egybekapaszkodó legénység ezúttal a Kollektív Nyakficamítás projektnek engedett teret. A fellép?k közül ?k kapták a legtöbb id?t, így a legismertebb et?dökön kívül (Nicht For Dem Kind, Fényérzékeny, Sztereotip, Eredeti testforma, Carbon, Túladagolt Id?) hallhattunk, ritkábban el?adott, de hasonlóan színvonalas, testet-lelket megreformáló WMD-s dolgokat. Két ráadásnótával zártak, valamint egy ígérettel, miszerint ?sszel új anyag várható! Mintha már hallottuk volna ezt, épp az el?bb…

Nem igazán hálás feladat f?attrakciók után játszani, de hát ezt is meg kell becsülni. Többséggel ellentétben mi szintén a tett helyszínén maradtunk, hiszen várt ránk egy német banda, a Silent Decay. (Pro-Pain-nel már jártak a hajón 2005-ös turnéjuk során, úgyhogy nem idegenkedtek annyira a hajótestet lezúzni. Metalcore lévén tökéletesen hozták a stílustól elvárható szintet – atomzúzda, elszállós dallamokkal körítve -, és a számomra kedves thrash-es gyökerek is elég sokszor helyet kaptak dalaikban; megnyer? produkció! A színpadi show-jukra meg aztán tényleg maximális pontot kell, hogy adjak – mit nekik hajnal, valami kirobbanóan lendületes, pörg?s színpadképet láttattak, apait-anyait beletéve, iszonyatos mérték? energiákat szabadítottak fel! Nem sokan maradtak rajtuk, viszont a megfáradtak közönség közül jó néhányan, agyat eldobva jelentkeztek egy kis bodysurfing-re, de a mosh-o-gépezet is remekül beindult! S?t e fáradhatatlan német bandának még arra is maradt ideje, hogy a szünetekben olyan klasszikusokat szólaltassanak meg, mint Sepultura vagy Pantera, még ha csak pár riff elejéig is, de jó muri volt!

Mindent figyelembe véve egy nagyszer? koncertet láthattam, hallhattam; a hely maga teljesen korrekt és igényes, csak hát az italárakkal nem voltam kibékülve…

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez