Negyedik Emelet, White Ravens - Molothow, Esztergom

Murphy - 2008. március 25. kedd, 08:00    
Reggelt?l véradás, majd délután hallgatói küldöttgy?lés a díszteremben – nem csoda, hogy egy ilyen „s?r?” keddi napon a kifáradt nép rockkal kívánja zárni az estét. Erre pedig gyógyír a Molothow-ban fellép? két, f?sulis banda
Reklám:

Az eddigiekt?l eltér?en ezentúl a keddi napokon jegyzik a Molothow-bulikat - legyen az akár él? koncert, akár pedig laptopDJ-k által képviselt rockdiszkó. Persze, az eredmény sem marad el: nem volt még soha egyszerre ennyi másnapos diák a szerdai napon, haha…

A második félév nyitó-bulijának bemelegít?ként a White Ravens nev? formációt köszönthettük a színpadon, akiknek e fellépésük jelentette debütálásukat. Laza, könnyed hangvétel? dalokkal teremtettek végig táncolható atmoszférát a füstös kis tánctéren. Rock / alternatív zenéjüket férfi és n?i énekkel egyaránt támogatták, különösen a hölgyemény, Lendvai Lilla cseng? hangja tette még kellemesebbé a számokat. Nem elfogultság beszél bel?lem, de színpadi produkciójuk egyértelm?en túlmutatott az „el?zenekar” kategórián; s ezúton kívánok a Fehér Hollóknak még sok-sok hasonlóan színvonalas fellépést!

Mindenki tudja, hogy a kolesz negyedik emelete a kanszint. Így, nagybet?vel írva - Negyedik Emelet – pedig négy, fels?bb éves srácból verbuválódott önkéntes kocsma-, és lendület zenekar, egyfajta kolesz rock / metál formáció, mely nem titok, hogy a Metallica jegyében született. Átpakolás, beállás (egyénileg a pultnál, a banda viszont a színpadon) és egy rövidebb szünet után kb. éjfél tájékán álltak neki rokkolni. (Pontosan nem tudom, mikor kezdhettek, mert ha az órámra nézek, kid?l a söröm!) A szólógitáros Suhajda Szilárd sajátos bevezet?je után egy igazi Alkoholika szerzeménnyel pusztították a hallójáratokat: Whiskey In The Jar. Együtténeklés, headbang, valamint kollektív iszogatások az els? sorokban; de már ekkor is mindent elborított a s?r?, folyamatos füst! Mániákus heavy-rajongóknak szinte mannaként hullott alá a Breaking In The Low Judas-klasszikus. Ezt követ?en szinte minden szám egy újabb stílust ölelt fel – volt HIM (Wicked Game), majd a Nirvana, grunge-ban fogant Tiniszagú himnusza következett (ugrálásos lökdös?dés, majdnem pogó), amit egy újabb slágerbomba váltott, Dandy Warhol: Bohemian Like You, szintimentes változatban. Vissza az ?sökhöz jelszóval újra heavy, az AC villám DC szólalt meg (Back In Black), ?t pedig egy újabb ?sklasszikus, a Smoke On The Water követte. Living After Midnight a Judas Priestt?l, majd Cameo Word Up-ja (amit a KoRn is feldolgozott nemrég). Ez utóbbi szintén táncolható darab. Metallica (Fade To Black), Danzig (Mother), majd mer?ben aktuális témát boncolgattak a Részegen ki visz majd haza c. szerzeményben. Végére maradt a Metallica közkedvelt, álommanós nótája, majd pedig az est zárásként, felszabadultan (és félrészegen) „dzsoánnágimmihopp”-oztunk egy sort. Nem mondom, hogy olyan nagy baj lett volna vele, bár úgy vélem, a múltkori felhozatalhoz képest eléggé szegényesre sikerült ez az alig 15 szám…


Murphy



Szólj hozzá a cikkhez