Rómeó Vérzik, Road, Dharma, Holtid? - No Stress

Mit ne mondjak, s?r?re sikeredett a szombati napon. Koradélután egy születésnappal egybekötött bográcsozásra voltam hivatalos Gy?rújbarátra, este pedig itt volt ez a koncert a No Stressbe. Az egyetlen problémát e két hely távolsága jelentette csupán, amit aztán kerékpárral oldottam meg. Mire, jó félórás tekerés után beestem, már mindkét el?bandának vége volt, éppen pakoltak. Pedig kíváncsi lettem volna mindkett?re, f?leg a gothic rockban nyomuló Dharma énekesn?jére.

Szétnéztem, és hát szó szerint teltház. Alig lehetett megmozdulni, f?leg egy ekkorka helyen, ami mindenképpen pozitív, ugyanis ilyen tömeget maximum Ossian, Kárpátia vagy Tankcsapdán lehet látni jóval nagyobb helyeken. Egyaránt megfért az inkább Road-orientált, lázadásban jelesked? tinédzserkorú fiatalság, és a Rómeó Vérzikre érkez?, már dolgozó korosztály.

Lázas készül?dés után végre színpadon termett hazánk egyik legprogresszívebben feltörekv? bandája, a Road. Magamban frappánsan csak "az új id?k tankcsapdájának" kereszteltem ?ket, hiszen aktív rajongótáborukon kívül az is mutatja népszer?ségét, hogy rengeteg, zenei kalandozásait most kezd? fiatalt tudott megmozgatni. Akárcsak annak idején a Tankcsapda; nem véletlen tehát az említett párhuzam. Utoljára a m?jégpályán láttam ?ket (tavaly vagy tavalyel?tt) a második albumuk körül, de már akkor megütötte fülemet rendkívül szimpatikus rockerkedésük, haha!

Most sem csalódtam bennük, hozták a t?lük elvárható szintet. Sajnos az Aranyalbummal még nem kerültem közelebbi kapcsolatba - nem úgy, mint a koncerten tomboló fiatalok oroszlánrésze, akik kívülr?l fújták a szövegeket -, mégis önfeledten élveztem m?sorukat, melynek gerincét az el?bb említett lemez dalai adták. Régebbi nótáikra viszont én is teljes er?bedobással tomboltam, ugyan ki ne élvezte volna ezt a dinamikus és pörg?s, némi System-szer? tördelt riffekkel való metálkodást?! Igazi népmozgatás folyt, kérem szépen; amolyan ugrálós és énekelget?s stílusban, bár nem az a meglehet?sen ellenszenves, Depi-féle. Goya hozta formáját: megint önfeledten akrobatikázott, már amennyire engedte a miniat?r színpad, a másik gitáros id?közben berasztázódott, a tarajban virító Mátén pedig, mióta nem láttam, jócskán elburjánoztak a tetoválások, haha! Ennyi küls? változás történt a bandában, zenéjük viszont maradt ugyanolyan, ami volt, s?t még egy lapáttal rátettek! Száz százalékos rock and road!

Utána aztán kellett a folyadék, mint egy falat kenyér! Míg a fiatalabb generáció túlnyomó része elhagyta a helyet; nem tudom mire fel, talán ment az utolsó busz?! Számomra érthetetlen, hogy miért nem maradtak Rómeó Vérzikre, hiszen a felvidéki banda volt a hab a tortán! ?k tudják, bár roppantul sajnálhatják, hogy lemaradtak róluk. Hamar felcuccoltak, s beindult az erotikától f?tött, igazi, mocskos rákenroll! Lehet, már Rockmaraton kapcsán többször is említettem volt, de Koppány hangja teljesen Szasza-konvertibilis, azaz eszel?sen rekedtes, szóval piszokul illik ehhez a pörg?s m?fajhoz, szóval néha már-már azt éreztem, hogy Zorallon vagyok, haha! A banda rendesen kitett magáért, hiszen jó pár éve nem jártak Gy?rben, ezt most többszörösen is pótolták. Pár cím, amikre emléxem: Két lány-nyal, Engedd belém, Térdelj elém, Kiskakas, az Ördög, az Isten, az Élet, a Halál, aztán növesztettük a hasunkat, de legújabb albumuk címadója a Rock n roll az élet is helyet kapott, mint az ügyeletes Rómeó-himnusz.

Igaz, ami igaz, kevesebb tomboltunk - legalább lett hely egy igazi true-headbanghez, mert Road-on a helyhiány miatt inkább csak lelkes ugrálás és lökdös?dés dívott -, és az átlagéletkor is valamivel feljebb csúszott. Én mindenesetre sokkal barátibbnak és összetartóbbnak éreztem a hangulatot, ehhez persze a huszon felüli-, és harmincas generációk is hozzátették a magukét! Fülünk mámorként élte meg a koncert, közben kilókat izzadva tomboltunk szét az agyunkat, egyszóval egészségesen elfáradtunk Rómeóék egy óra környékén fejezték be vad pörgésüket, de a buli még folytatódott: Zaki kevergette a muzsikát kifulladásig.

Murphy