Dalriada: Szelek

Hozzáteszem, ez a helyezés teljesen megérdemelt, merthogy a soproniak megint egy olyan min?ségi lemezt tettek le az asztalra, ami után meg kell hogy nyaljuk minden egyes üll?t és kalapácsot a fülünk mélyén. A 10 dalt plusz egy intrót felvonultató lemez ugyan nem talált be nálam olyan gyorsan, mint anno a Fergeteg, vagy az el?z? Kikelet, de ezen már nem csodálkozom, hiszen a második Jégbontó sem els?re fogott meg, így tartom a ciklikusságot abból a szempontból, hogy nálam minden második Dalriada lemez több hallgatás után érik be. Akkor viszont kitörölhetetlenül égnek belém a dallamok, sorok, szövegek. Csak egy hete birtoklom a lemezt, de már most fújom minden egyes sorát. Ezt azért nem minden magyar zenekar mondhatja el esetemben, mondhatni elég finnyás vagyok e téren. E zenekaron kívül talán ha négy-öt másik, számomra hasonló min?séget szolgáltató alakulatot tudnék csak mondani.

Nos, akkor a tárgyra térve, magáról a formációról csak néhány szót. A Dalriada folk-metalban nyomja már kb egy évtizede az ipart, mondjuk úgy az Ensiferumot, vagy a Moonsorrow-t juttatva eszembe, csak itt nem az északi, hanem a keleti melódiák kerülnek el?. Az eddigi három albummal olyan gyors sikert értek el, amire azt hiszem, hogy nem sok példa van a súlyosabb zenék esetében honunkban, bár véleményem szerint ennél sokkal nagyobbat is megérdemelnének, és ha van Isten, akkor meg is lesz az nekik.

A Szelek ezek szerint a negyedik alkotás a sorban, és egy hangulatos intróval kezd, majd a Mégegyszer képében megérkezik az els? csapás, ami valahogy kezd? billenty?s témájában kicsit emlékeztet a Kikelet kezd? számára. Persze aztán jön a szokásos duplázós dobtéma, ami az összes dalban megmarad, de nem öncélúan, hiszen eléggé változatos tempókban utaznak most is a skacok, bár a gyorsaság talán az egyik legf?bb ismérvük. Ficzek András és Binder Laura már itt is hatalmasakat énekel, csodás dallamokkal. Ahogy az összes többi dalban is. Igazából nincs egy olyan sem, ami min?ségileg kilógna a sorból. Nincs egy vagy két kiemelked? pillanat, mert itt mindegyik az. A következ?, klipb?l is megismerhetett Nap és szél háza talán a legslágeresebb track, igazi Dalriada sláger, egyb?l ragadó refrénnel, a végén pedig egy jó kis együtténeklésre, és ugrálásra ingerl? témával. Hátborzongató. Nem akarom most itt felsorolni az egész lemezt, de az Égi ostort azért meg kell említenem. Témájában Atilla a Hun király történetét eleveníti fel, méltó emléket állítva neki. Népies, kellemes énektémával kezd?dik, majd ez is egy speedesebb témává terebélyesedik, szárnyaló melódiákkal, szép szöveggel, és hatalmas gitárszólóval, ami ugyan nem egy Timo Tolkki-s virgázás, de mindenképp említésre méltó.

Ahogy azt az évek során megszokhattuk, minden földi jót megkapunk a hat kiváló zenészt?l. Igazi népzenés dallamokat, szélvész tempókat, málházósabb témákat (mint pl a Hej virágom elején), kiemelked? férfi-n?i éneket, egy kis hörgést, és igényesen, szépen megírt szövegeket, ami szintén baromi ritka erre. Mind szóhasználatában, mind ritmikájában tökéletesen illeszkednek a zenéhez. Egy pillantást vetve a külcsínre is, a borító vízfestménye most is gyönyör?, a szövegek is jól mutatnak a booklet-ben. Képekkel ugyan nem zsúfolták túl most sem, de ez nem is baj. Ami számít, minden helyén van. Most már csak, aki tudja, csípje el ?ket él?ben, minél többször, mert úgy is hatalmas élmény. Ez az ismertet? csak egyféleképp zárulhat, egy hatalmas 100%-al.