Tirpunk - Tiprunk

Amit illik err?l az egyre inkább feltörekv? punk-rock formációról tudni, az hogy 2000-ben alakultak megyénkben, egészen pontosan Óváron. Akkoriban még csak hárman kezdtek, kés?bb b?vült a tagság. Koncertpartnereik voltak a Junkies, Prosectura, Fürgerókalábak, szóval megéltek már ezt-azt. Három albumuk - Nem változik semmi, Amikor a legszebb része jönne, Újra - nem váltotta be a hozzá f?zött sikeredett; van, amelyik például meg sem jelent. A Denevérbe vonulva Töfivel aztán végre elkészítették negyedik, fergeteges punk/rock szellemiség? anyagukat, ami már valóban elismerésre méltó.

Borító nem rossz, bár nekem nem nyerte el túlzottan a tetszésemet, a booklet viszont annál inkább! Igényesen kivitelezett munka, telis-tele vicces dolgokkal, ezért simán egy hatalmas ötös kapnának, haha! És most nézzük a zenét, mert az a fontos.

Épp testben épphogy kiváló kezdésként rögtön be is mutatja, mit?l Tirpunk a Tirpunk: ironikus szövegmondás, gúnyos társadalom- és korrajz minden szinten, sajátos cinikus látásmóddal. Zenéjükben különösen dicsérend? - és amit?l féltem a m?faj kapcsán, szerencsére hiábavalónak bizonyult - az átlagos punkbandáktól eltér? színes dallamok és serényen váltakozó riffek, kreatív futamok használata, nem csak az a tipikus egykaptafa-akkordozás, amit mára mindenki, de legalábbis a nagytöbbség halálra unt.

Hogyha szólít-ból nem sokat kellett hallanom, valahogy a Junkies els?, és viszonylag kevésbé ismeretes, Rock N Roll cím? korongjának dalait jutatta eszembe, amik még a szépremény? Csordás Tibivel (ma Fiestában szarozik) készültek. Szemafor is egy el?z?höz hasonló lendületes, punk/rock száguldás, az Övönalul, Furcsa gépezet és a Talán viszont már semmihez nem hasonlítható, eredeti vonásokkal operáló, echte Tirpunk szerzemény. Csendkirály egy hihetetlen modorban elkövetett, ha szabad így nevezni toalett-ballada – páráppá! Bolondok Napja szintén tartalmaz némi Junkies-féle ízt, ahogy a legtöbb nótában is felbukkan valami apró foszlány Barbaróéktól. Talán a sok velük való turnézástól ragadt rájuk ennyi minden, haha! De abszolút helytálló szerzeményként datálom, akárcsak a Számvetést, hiszen talán az album legzseniálisabb riffje (legalábbis számomra) bujkál benne! A maradék két nótát is korrektnek látom (Szóköz, Takaréklángon). Féltartós jelenjük instrumentális szösszenete után jön egy Paff kóver, amit én maximum koncerteken, félrészegen, Rózsaszín Pitbull vagy Kúszóbab-szer? alja(s) hangulatban élveznék, ezután pedig újabb bónuszként egy hatalmas bakiparádénak lehetünk részesei - már, aki meghallgatja.

Összegezve, és ez utóbbi negatívumokat leszámítva maximális felüdülést jelentett a korong, a maga két és fél, három perc közeli punk/rock dalcsokrával. A mostanság tevékenyked? punk/rock bandáknak pedig ezúton üzenném, hogy ilyent is lehet… Nekik sikerült.