V.A. - Relapse Records: Forging The Future

Murphy - 2008. június 12. csütörtök, 05:00    
Extreme Metal Compilation


Forging The Future címmel a Relapse Records egy helyes kis áttekintést nyújt az aktuális, mostanság futó extrém metál bandáiból. Ez a 13 számot magában foglaló, ötven perces válogatásalbum minden ínyencségre éhes rajongónak asztalára kívánkozik!

Reklám:
Els?ként a Hatebreed frontember, Jamey Jasta és a Down/Crowbar gitáros Kirk Windstein neve által fémjelzett Kingdom Of Sorrow iszonyatos aprításának lehetünk fültanúja. A Lead Into Demise rettent? súlyos arcbakarcolással fenyeget; keveréke a jóféle (menetel?s) hardcore, némi thrash-es mozzanattal keverve, valamint a Down körökben is ismeretes sludge is tükröz?dik benne elég rendesen.

The Dillinger Escape Plan Milk Lizard-ja folytatja a sort, mely a banda legújabb, Ire Works korongjáról került fel. Mivel eddig sem fogott meg kísérleti jelleg?, ún. matek-core muzsikájuk, most is csak laikusként, kívülállóként hallgattam ?ket.

A Savannah, Georgia származású Baroness bridgádja meglehet?sen különös „korcs keverék”, ha engem kérdeztek. Csomó jelz?t aggathatnánk rájuk, úgymint sludge, alternatív vagy progresszív metál (bár némi poszt-hardcore íz is megfordul zenéjükben), de talán mégis a sokmindent magában foglaló indie rock szóval skatyulyáznám be. Wanderlust-juk könnyed, laza, hangzatos, mégis található benne egyfajta ki nem ereszetett csendes ?rület.


Genghis Tron is egy elszállt, experimentális jószág. A 2004-ben Poughkeepsie-ban alakult, háromf?s formáció Board Up The House címet visel? szerzeményéb?l simán megállapíthatjuk, hogy eklektikus metálkodásukban az elektronikára meg szintikre helyezik a hangsúlyt, különféle dobgépekkel vegyítve, merthogy külön üt?ssel sem rendelkeznek. Néhol indusztirális, ipari zajok sz?r?dnek be, vagy ambient-hez közelít a dolog, máskor pedig alig találunk kiutat a zenei masszájukból.

Kis kitér? után pedig kanyarodjunk vissza az igazán gyilkos zenék világába. Kedvenc Pig Destroyer-ünk ultragyilkos, beteges grindcore/death metáljával már bizonyára többen szembesültetek – hozzáteszem, nem könnyen feledhet? muzsika, az is biztos, haha! Tavalyi, nagysiker? Phantom Limb (Fantom Végtag) korongjukról hasították ki most a négyperces Loathsome tételt, reprezentálni mi is a true disznópuszítás. Agyament, brutális zúzás mindvégig (nem kell félni, hogy ellaposodik, netán egysíkúvá, sablonná válik, mint a legtöbb death) hisz a komplex részek kreatív váltakozása újra és újra felturbóz, mindez fékevesztett szövegeléssel konrtázva, a duplázó meg az agyad is kirázza, szóval van mit?l fosni, ha el?ször szembesülsz vele!

Egy alattomos doom szörnyet köszönthetünk az Unearthly Trance személyében. Negyedik lemezükr?l, az Electrocution-ról származó Chaos Star-ban a belassult, igéz?, és félelmet kelt? ködbe burkoló hömpölygés után, igazán dícsérend? (vad és szédületesen szóló) stoner-es felüdülést garantálnak; nekem megtetszett!

Újabb triót következik: az oakland-i High On Fire legénységét olyan old skool metál h?sök ihlették, mint a Celtic Frost, Slayer vagy a Motörhead – ez utóbbi az énekes Lemmy-rekedtség? torkán rendesen meg is látszik, haha! Vagány, tízpontos metálkodásukban nincs hiba egy szem se, zseniális - a Rumors Of War egy alig háromperces, örömteli száguldás a metál isteni világába!

Coliseum - vigyázat, nem Colosseum! – igen, már ilyen is akad! Méghozzá hardcore/punk összetev?kkel operál a louisville-i csapat, egy adag húzós metállal nyakonöntve, hogy ne mindig csak a szokásos klisékre teljen. The fate Of Men-jük egy kiváló és lendületes, arcamászó nóta!


És ne feledkezzünk meg az öregekr?l sem, haha! A svéd Disfear a ’90-es évek elején alakult, majd 2003-ban tértek vissza, mindenki nagy meglepetésére Tomas Lindberg-gel a mikrofonnál! Zenéjük a hardcore-punk egyik közeli édestestvére, az ún. D-beat. Get It Off egy garantált élményt jelent majd – megállás nélküli, végig tomboló, minden ismert finomkodást mell?z?, mégis szívig hatoló rákenroll sláger!

Félpercnyi kísérleti, inkább elmeroggyant és bizzar gitárny?vés után végre a lovak közé csap a denveri Cephalic Carnage, mely magát egyszer?en csak ’Rocky Mountain HydroGrind’ címkével reklámozza. Divination & Volition a 2007-es Xenosapien albumról került fel, és a laikus azt hihetné, hogy nem egyéb, csak agyzabálós death / grind förmedvény, pedig az igazat megvallva tele van jazz, sludge, doom valamint egy sor hybrid hatással, ett?l lesz olyan eklektikusan aberrált!

Ismételten egy death metál, ezúttal a brutális és atomtechnikás fajtából – ?k a Kansasban éldegél? Origin. The Aftermath egy ultraprogresszív, kegyelmet nem ismer?, földbe döngöl? rohadék a 2008-as Antithesis korongról.

Alchemist - Nothing In No Time. Canberra-ból származó ausztrál zenekar meglehet?sen progresszív egy csapatnak mutatkozik, ugyanis a zenéjükben uralkodó pszichedelika mellett death, heavy, indusztriális hatások, meg egy valag elektronika mutatkozik. És akkor még nem szóltam azokról a tényekr?l, amiket még én sem tudok beazonosítani; ezek is szerves részét képezik furcsa, spirituális keveréküknek.

Nah, így utolsóként a Jucifer is megéri a pénzét! Kéttagú formációnkat egy gitáros-vokálos és egy dobos fickó alkotja, az általuk komponált noise rock pedig valami hihetetlenül laza, lötyköl?d?s, kis et?döt képez. Ennyit róluk, mert nekem nem kimondottan a zsánerem.

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez