Pokolgép - Oblatio

Az Ossian 20 éves jubileumi kiadványában sok érdekesség mellett megtalálható volt pl. egy akusztikus gitárokkal és vonósokkal felvett compact disc is, „A lélek hangja” címen. Nos, egy ehhez hasonló akcióval lepték meg a nagyközönséget Rudan Joe-k is. És valóban: meglepték, hiszen a cd nagyjából Karácsony táján jött ki.

Annak ellenére, hogy nem gondolná az ember, hogy a hazai fémzene (néhány) királyai képesek néha kicsit lelassulni, ellazulni- a szó jó értelmében-, úgy t?nik ez igenis bebizonyosodni látszik. Néha az embernek szüksége van arra, hogy kiengedje a fáradt g?zt, megnyugodjon. Erre szánta el magát tehát a Pokolgép is, ha csak egy album erejéig is. Érdekes, merész és egyben kellemes próbálkozás az Oblatio. Merész, mert a legnagyobb, legismertebb Gép dalokat akusztikus gitárral, tam-tam dob kíséretében eljátszani, talán nem mindennapi. Azért persze nem példa nélküli (ahogy azt már említettem), de példa érték?. Ami egy ilyen kísérletnél fél?, az az, hogy a dalok elvesztik a rock hangzást; azt a hangulatot –és talán nevezhetjük ezt „eredménynek” is-, amit olyan sokan megszoktunk, megszerettük, n?ttünk fel rajtuk, bömböltettük egy lakótelepi panel tizedik emeletér?l, magunkra haragítva ezzel minden szomszédot és járókel?t. Az Oblatio estében ezt azonban nem érzem. Ám az kétségtelen, hogy a hangzás nyilván nem ugyanolyan, mint a régi P.gép kiadványokon. Nekik valahogy mégis sikerült megtartani azt a lendületet, vegyítve mindezt a ma elvárásaival. Tökéletesen megmaradtak a gitárszólók –már, amennyiben azokat ilyen estben meg lehet hagyni- és a dobok. Más ez a cd, de úgy más, hogy közben ugyanaz marad. Kukovecz Gabi szólói egyszer?en fantasztikusak. Kár, hogy ritkán hall az ember ilyen gitár játékokat. Rudan Joe hozta a formáját: nagyon ott van a hangja, bár szerintem ez senkit sem lep meg. A bandának ezzel egy id?ben új dobosa is van, Czébely Csaba személyében; akinek azt hiszem ez egy tökéletes bemutatkozási lehet?ség volt. Kicsit megismerhetjük dobjátékát és ? is belekóstolt a Gépbe. Hozzásegítve ?ket egy- lényegében- válogatás albumhoz, amin egy rövidke melankólikus intro után megszólalnak a magyar rock nemzedék nagy kedvencei: az Adj új er?t, a Hol van a szó, A háború gyermeke, az Így szép ez élet, A jel stb. A 10 jól ismert dal mellette egy vadiúj is helyet kapott, a Minden nap Borsózik a hátam, ha arra gondolok, hogy fog ez szólni él?ben…

A cd egyébként egy dupla anyag, mivel ajándékba adják hozzá a Let The Hammer Fall 33. számú disc mellékletét. Köszönhet?en a Hammer Recordsnak és a Hammer Worldnek, akik sokszor segíttek már a srácoknak kiadvány promóciókban, reklámokban, eladásokban. Az eddig bevált recept most sem mondott cs?döt (mondhatni duplán.) Ez kétségtelen. Nekem a Kukovecz énekével istenien megszólaló „A túlsó part” a kedvencem az új Pokolgépr?l. Annak ellenére, hogy egy lassú, elgondolkodtató nóta –„képviselve” ezzel az egész album célját. És láss csodát az ember tényleg megáll egy pillanatra és elgondolkodni.


Mar-C