Rock im Park, avagy fesztiválozás német módra

Mar-C - 2008. június 23. hétfő, 21:07    
Rock im Park
Nürnberg
. Err?l a városról talán mindenkinek a második világháború utáni perek ugranak be legel?ször. A társítás helyes, ám az évek elteltével egy rock fesztivál neve is szorosan összen?tt a város nevével, s Németország legnagyobb zenei rendezvényévé n?tte ki magát. Idén június 6. és 8. között rendezték meg a Rock im Park és a Rock am Ring Fesztivált, óriási sikerrel, és még több szeméttel.
Reklám:

Metallica, Rage Against The Machine, Prodigy, Motörhead, The Offspring. Talán az öt legismertebb név az idei fellép?k közül. Ilyen nevek mellett nem volt nehéz már fellép?k nyilvánosságra hozatalakor megjósolni, hogy hamar elfogynak majd az interneten is megrendelhet?, 135 eurós, három napos jegyek Németország legnagyobb rock fesztiváljára, a Rock im Parkra és a Rock am Ringre. Arra azonban senki nem számított, hogy már márciusban sikerül új rekordot felállítani: eladták mind a 160 ezer belép?t. Az 1985 óta minden évben megrendezésre kerül? fesztivál egyik különlegessége, hogy két különböz? helyszínen – a Rock im Parkba és a Rock am Ringen – ugyanazok az együttesek lépnek fel, egy-két nap eltolódással. A sikert már akkor borítékolhatták a szerencsések, amikor jegyhez jutottak…

Nulladik nap- Az otthonkeresés

Egy jó kemping hely reményében már csütörtökön el kellett indulnia a szemfüles rajongónak a Zeppelinfeld kijelölt kemping részéhez, ám még ilyen felkészültség mellett is érhette meglepetés a korán kel?ket: már reggel 8-9 óra körül kígyózott az autósor a bejáratoknál; mi több, sokan visszafordultak, mondván egyáltalán nincs hely leparkolni, sátrat verni. Aki azonban kitartó volt, annak azért sikerült letenni az otthont jelent? lakóautót, autót, lakókocsit, vagy éppen sátrat. A nulladik nap – otthon felállítás mellett- mindenkinek terepfelderítéssel, körbejárással, a sátorszomszédok megismerésével, és nem utolsó sorban a mindent jelent? karszalag beszerzésével telt. Szép napos id?ben indulhattak el a különböz? maskarákba (is) öltözött (Batmen jelmez, skót szoknya) fiatalok az ellen?rz? kapu felé, ahol a papír jegyért cserébe szürke szín? csuklópántot kaptak; s gondolva a szemét – és szemetelés problémára pénzre visszaváltható szemeteszsákot is adtak nekik a szervez?k. A sátorozóknak fenntartott kempingen kívül az autósoknak is lehet?ségük volt egy egész parkoló részt megtölteni. Régen nem használt t?zoltó autó, színesre festett kisbuszok, lakókocsik, katonai terepjárók, lakóautók sorakoztak otthonná alakítva. A lakások gazdái pedig sokszor nem is „helyiek” voltak: Svéd, Észt, Angol, Olasz, Cseh, Osztrák felségjelzések és zászlók jelölték a „starthelyet” sok járm?vön. Magyar autót nem lehetett látni.

Els? nap- Bemelegítés

A hely megismerésével telt nulladik nap után elérkezett az els? nap, amikor már koncertek is voltak. Három színpadon – Centerstage, Alternastage, Clubstage-, 85 együttes lépett fel a három nap alatt. Az els? nap olyan el?adók örvendeztették meg a rockzene kedvel?it, mint a Die Toten Hosen, a Sportfreunde Stiller, a HIM, a Queens Of The Stonage, Kid Rock, vagy a Dimmu Borgir. Az els? este a Centerszínpadon a Sportfreunde Stiller, majd az után következ? Die Toten Hosen aratott nagy sikert, f?leg a németek rajongók körében. Három év kihagyás után most és itt játszott el?ször a „Halott Nadrág”. A legendás punk-rock banda óriási hangulatot teremtett énekelhet?, dallamos, közönségbarát dalaival, a Liebeslieb elején pedig még az öngyújtók is a magasba emelkedtek. Sikeres koncertet adott tehát az els? nap nagy fellép?je. Azoknak pedig, akik nem voltak még fáradtak a Dimmu Borgir koncertje következhetett a Clubszínpadon. Éjjel egy órakor egy kisebb stadionnyi közönség volt kíváncsi rájuk. A Clubszínpad volt az egyetlen fedett színpad a fesztiválon, s ez a benti h?mérsékleten meg is látszott… A Norvég csapat tet?t?l talpig szegekkel kivert b?rruhában jelent meg a színpadon, monumentális látványt teremtve, kemény, mégis dallamos zenéjükkel.

Második nap- Stílusok kavalkádja

A második napon mondhatni er?södött a zenekari felhozatal: a Clubszínpadon a Roisin Murphy, az Alternaszínpadon az Opeth, a Bad Religion, a Cavalera Conspiracy, a Motörhead, és a The Prodigy volt meghirdetve, mint húzónév, míg az est legnagyobb nevei a Centerszínpadon kaptak helyet az Incubus, és a Rage Against The Machine személyében. Nem volt könny? dönteni, melyik válassza az ember, az id?járás azonban segített a döntéshozatalba, mert nem egyszer szakadatlan esett. A Centerszínpadon az Incubus készítette el? a hangulatot a Rage Against The Machine el?tt. A legnagyobb sikere az I wish You Were Here cím? klasszikusuknak volt, de szinte mindenki ismerte a Megalomaniac-ot, a Drive-ot, és a Pistola-t is. ?ket követte a második este nagy fellép?je, a Rage Against The Machine. A több éve magáról semmit nem hallató banda igazi kuriózumnak számított, s most, a kilencvenes években megszerzett siker – a nagy érdekl?dést látva – visszatérni látszik. Jelképük, egy hatalmas vörös csillag szolgált a színpad háttér díszeként, s egy hosszúra nyúlt sziréna szó után a Testify cím? klasszikusukkal robbantak a színpadra. A kultuszbandaként emlegetett RATM a legnagyobb számait játszotta el: Bulls On Parade- ot, a Sleep Now In A Fire-t, vagy a Killing In My Name-et. RATM után az ugyancsak „headleiner”-ként emlegetett Motörhead következett, igaz ?k már az Alternaszípadon léptek fel. A hatvanas évek végén alakult klasszikus hard- heavy rock trió a megszokott hangulatot hozta. A fennállásának 33. évét tölt? Motörhead 63 éves frontembere, Lemmy a következ? mondattal köszöntötte a publikumot: "We are Motörhead, and we play rock 'n' fuckin' roll!” Ezzel elkezd?dött a kerek egy órásra tervezett fellépés. Hibátlan fény-és színpad technika mellett be kell vallani, Lemmy hangjából a hosszú éveknek köszönhet?en szinte semmi nem maradt. Nehezen lehetett kivenni a szavait, s a tempót sem úgy bírta, mint húsz évvel ezel?tt… A rajongók mégsem csalódhattak, hiszen hallhatták t?lük például az Ace Of Spades-t, a Kill By Death-et, a Motörhead-et, és a legnagyobb sikernek örvend? Overkill-t is, mint a fellépés zárószámát. A gyors levonulást ¾ órás színpadátépítés követett, a soron következ? együttes, a közismert Firestarter-t jegyz? The Prodigy számára. A polgárpukkasztásról és botrányoktól elhíresült techno- rock banda most is kitett magáért. Távbeszél?vel és a legkülönböz?bb fényekkel varázsolták az Alternaszínpadot nyitott diszkóvá. Hatalmas, egyre növekv? tömeg, és megállás nélküli ugrálás jellemezte a koncertet, melyben diszkó és rock zene keveredett. Aki a koncert után nagyon megszomjazott, az 3,7 eurós sörrel csillapíthatta a szomját.

A fesztivál egyetlen hátrányként mindenképpen a WC-k és a zuhanyzóhelyiségek hiány írható fel, pedig a harmadik nap végére igen csak nagy szükség lett volna rájuk. Zuhanyzóból szám szerint egyetlen darab volt kijelölve, ennek köszönhet?en nem csoda, hogy a látogatók nagy része a nem messze található strandot vette igénybe. Így volt ez a zárónap délel?ttjén is.

Harmadik nap- Él? legendák közt

Elérkezett a harmadik nap, ami kétség kívül a legnagyobbnak volt mondható. Ekkor lépett fel az együttesek színe-java: a Metallica, a The Offsping, a Nightwish, az In Flames, a Disturbed, a The Verve, a Babyshambles, és a The Hellacopters is. A kempinglakó fiatalok a délel?tti ébredés után a közeli Burger Kinget vették célba új energiát remélve a hamburger és a WC adta lehet?ségekt?l, majd a szokásosnál is többen a strandot választották tisztálkodásra. Aztán, ahogy megszokhatták, a délel?tti napsütést délutánra es? váltotta fel. Ekkor már az In Flames játszott a Centerszínpadon. Egyre többen mentek közelebb a nem éppen lágy zenét játszó együttes színpadához. Az es? ellen egyre többen védekeztek szemetszsákokkal, különböz? nylonokkal; akadt olyan is, akit tet?t?l talpig zacskó borított. A rasztahajú énekest?l két zúzás között azt is megtudhattuk, hogy aznap este még Lengyelországba is fellépnek. Talán éppen ezért nem is játszottak többet egy óránál. A színpadépítésre szolgáló szünetet sokan arra használták ki, hogy elfoglalják helyüket a színpad el?tti állóhelyen, a „dühöng?ben”. Vérre men? harcok folytak az els? sorokért, pedig az elkerített rész már ekkor csordulásig volt emberrel. Kis helyezkedés után a Nightwish lépett a deszkákra, szerény, Nightwish feliratú háttérrel. Az együttes néhány évvel ezel?tt vált meg a tipikusan ?ket jellemz? opera hangú énekes?jükt?l, ezért most a közönség a nem is olyan rég csatlakozott új énekesn?vel láthatta ?ket. A kíváncsiság magától értet?d? volt, az eredmény viszont kissé kiábrándító. A zeneileg kiválóan játszó banda erejét most egyáltalán nem az énekhang adta. A régi, ismert dalok közül egyet-kett?t adtak csak el? – Nero, I Wish I Had Your Angel-, a többi az új lemez anyaga volt. Nightwish után egy ugyancsak ritkaságnak számító, idén világ körüli turnéra induló együttes következett: a The Offsping. Vidám, pörg?s dalaikkal, sok klasszikussal mindenki kedvencévé váltak perceken belül. A játszott, legismertebb dalokon kívül (Americana, Have You Ever, Sef Esteen, Come Out And Play, Pretty Fly, I Want You Bad stb.) legújabb dalukat, a Hammerhead-et is el?adták. A legjobban talán mégis a The Kids Arn’t Alright-nek örült a közönség. S ugyan az Offsping tagjai felett is elszállt már néhány év, nagyon jó formában voltak, s amilyen meglepetésszer?en színpadra léptek, olyan meglepetésszer?en le is léptek.

A fesztivál utolsó, legnagyobb együttese, a Metallica következett. Minden eddiginél többen gy?ltek össze a néz?téren, id?sek, fiatalok egyaránt. Találkozhattunk olyannal, akit nem különösebben érdekelt a koncert, és olyannal is, aki egy 1986-os keltezés? Metallica turné pólóban várta a (valószín?leg) gyermekkori kedvencét. Hosszas készül?dés után felhangzott az intro, Morricone Ecstasy Of Gold-ja, és színpadra lépett minden id?k egyik legnagyobb rock zenekara. Korukat meghazudtoló tempót diktáltak a san franciscoi fiúk. A leggyorsabb és a legkeményebb számokból kaphattunk nem kis ízelít?t: Creeping Death, Master Of Puppets, For Whom The Bell Tolls, Sad But True, Enter Sandman. A jól megszokott számlistán kívül nem kis meglepetést okoztak az olyan régen nem játszott számokkal, mint a Bleeding Me, vagy a No Remorse. A közönségnek gyakran kellett bizonyítani, hogy nem csak szereti, de ismeri is a Metallica szövegeket. Erre ideális volt az ugyancsak ritkán hallható The Memory Remains, és a lírikus hangvétel? közönség kedvenc, a Nothing Else Matters, aminek ideje alatt öngyújtók borították be az egész néz?teret. A koncert fergeteges hangulata a One cím? klasszikusnál tet?zött: gépfegyverropogás és t?zijáték kísérte a hosszúra nyúlt, tiszta gitárszólókat. A közönség kedvéért visszajöttek még négy dal erejéig, melyek ismét ritkaságnak számítottak: Die Die My Darling, Green Hell, Motorbreath, és az egyik legnagyobb klasszikus, a Seek And Destroy. A dobos, Kirk Hammett megígérte, hogy szeptemberben már az évek óta készül? új albummal jönnek koncertezni. Ebben a reményben széledt szét az elégedett közönség. S ezzel együtt véget ért Európa fesztiválnyitó rockzenei megmozdulása, a Rock im Park és a Rock Am Ring.

Mar-C



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez