Mnemic: Passanger

Murphy - 2007. február 13. kedd, 05:00    
Újabb adag future metal

A Raunchy mellett ez a másik extra futurisztikus banda, amelyre valóban érdemes odafigyelni. Eddigi formájukat némiképpen feljavítva, új énekesükkel vágnak neki egy energikus ûrutazásnak.
Reklám:
Egy ördögi indusztriális zakatolással rontanak be a képbe; a Humanaut közbeni furcsa hangzatok a végére aztán énekké kerekednek! Ez amolyan bevezetõ móka két percben. Ha meg alcímet kéne adni a tételnek, akkor egy space-s hangulatot keltõ intróra tippelnék, amire egyébként még nem igazán volt példa a banda történetében. Koncept albumra se, márpedig a Mnemic Utasában Arhtur C. Clarke utópisztikus sci-fi klasszikusát, az Ûrodisszeát dolgozták fel. 

És persze a másik, mindent átható újdonságról se feledkezzünk meg: Guillaume Bideau személyében új énekes került együttes háza tájára, nevezetesen Michael Bogballe helyére. Ez új pali sem adja alább a lécet, sõt, hangterjedelme hasonló egyediséget kínál, karakterességet formál a zene mellé. Úgy vesz ki magát, mintha a pont az õ személyére írták volna ezen fantasztikus utazás témáit.

Erõteljesen megfigyelhetõ, hogy köszön vissza az egyes és kettes albumok alaphangulata: a futurista, ûrbeli atmoszféra zûrzavarában fogant elektronikus pusztítások, õrlõ gitárzengék, gépies kattogások, mélyenszántó ordítások; mindezek néha egy-egy rövidebb ideig fülbemászó dallamokba csapnak át. És még ehhez jönnek a hármas korong további újításai: még élesebb, kifentebb, hol már szinte egészen ótvaros mélységig lenyúló énektémák, véget nem érõ ötletekben megvalósuló gitártémák, cyber-samplerek hada; egyszerûen komplexebb, felpörgetettebb zakatolás, dühöngés minden egyes szinten… Ha el kéne képzelni hozzá valamiféle jövõképet, vagy színteret, hogy jobban értsük a dalok lelkületét, tuti hogy a cyberpunk lenne az!

Akárhonnét nézzük, minden egyes tétel egy külön rész, egy szeletnyi kis egyedi világ, amely amellett, hogy önállóan is tökéletesen megállja a helyét, ennek az egész Utazásnak is nélkülözhetetlen állomása. Nehezemre esik kiemelni egyetlen számot, mivel nincs rossz dal, de ha mégis kéne, a hetedik track, a Electric I’d Hypocrisy lenne az. Látszólag semmiben nem különbözik társaitól, hiszen azok is zseniálisan megkomponált, egyéni jegyeket mutatnak; számomra mégis valamilyen láthatatlan belsõ varázzsal bír. A szerencsésebb albumtulajdonosok még egy japán bónusszal is gazdagodhatnak - Zero Synchronized.

 
MNEMIC  Diszkográfia:
Mechanical Spin Phenomena – 2003
The Audio Injected Soul – 2004
Passenger - 2007


Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez