Cross Borns: Halhatatlan vágyódás

Atilla - 2008. június 25. szerda, 05:00    
Cross Borns: Halhatatlan vágyódás
A Cross Borns, ha valaki nem tudná, az utóbbi évtized egyik legjobb magyar zenekara, akik hosszú ösvényt járva végig, rengeteg értéket tettek le az asztalra, és a dupla Kalandozás Középföldét?l kezdve az Orion trilógiáig csupa maradandót alkottak.
Reklám:
Emellett jó ideig házigazdái is voltak a tatabányai Metal Millenniumnak, ami pár éve megszakadt ugyan, de reméljük lesz folytatás. Ugyan a banda újkori történetét számos tagcsere is tarkította, és újabban Jankó Gergely szintis is kiszállt, immár sokadszor, de nagyon úgy t?nik, hogy véglegesen, azért ?k töretlenül haladtak el?re, mindig kicsit emelve a szintet. Reméljük, hogy ezután is folytatják ezt a hagyományt.

A zenekar jubileumi kiadványként jelenttette meg ezt a dupla válogatást, melyen pályafutásuk javát tették újból elérhet?vé, újra feljátszva, ami nem is rossz ötlet, azonban ebben az esetben vannak ennek hátulüt?i is. Az egyik rögtön a hangzás, amely az el?z? négy albummal összehasonlítva eléggé gyengére sikerült, f?ként a gitárhangzás er?tlen, ami azért számomra érthetetlen picit. A másik, hogy a Kalandozás középföldén dalait is újravették, ami a vendégénekesekkel rögzített eredetiekt?l ugyan nem térnek el jelent?sen, de nem is olyan üt?sek. Ami azonban mindenképp dicséretes, hogy az els? két angol nyelv? anyag tételeit is magyarra ültette át Somlói Ferenc gitáros-énekes, dalszerz?. A föld gy?r?je, A víz szava hív, A háború idején és a többi társuk mind kit?n? dalok lettek, és legalább az angol kiejtés sem zavaró most már. Ami még érdekes lehet, hogy felkerült ide a Halhatatlan vágyódás két része, amelyek új dalok, és igencsak jók lettek. Az els? rész egy több mint tíz perces eposz, míg a második egy alig 3 perces dalocska, de olyan hangulattal, hogy… Ezen ugye nem is csodálkozhatunk, hiszen a CB mindig is értett a hangulatokhoz, elég ha csak a már említett Gy?r?k ura adaptációt vesszük. Ezen kívül a végén még ott figyel az Agregator és a Skinner’s Cage egy-egy feldolgozással, saját képükre formált dallal.

Amint azt már említettem, a hangzás elég gyenguszra sikerült, de magával a koronggal semmi gond sincs, igazán kellemes hallgatnivaló, f?leg annak, aki szereti a bandát, vagy az olyan más együtteseket, mint a Blind Guardian, a Rhapsody (of fire), vagy a Grave Digger. Ezek hatásai mind felbukkannak, de emellett igazi egyedi ízt, is tudtak maguknak kreálni a srácok. A Pozsgay Gyula alkotta borító szintén szép munka, képekkel, igényes grafikákkal, és az új tétel szövegével. Jubileumi kiadvány lévén viszont elfért volna több fotográfia is, egy vaskosabb füzetkében. Ezzel együtt is ajánlom ezt a kiadványt minden rajongónak, és azoknak is, akik még nem ismerik a bandát. A Halhatatlan Vágyódás jó kiindulási alap lehet, lévén tejesen felöleli minden korszakukat.


Atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez