Country Metal Fest

Murphy - 2006. május 20. szombat, 14:27    


Cadaveres, Radiopassive, Killing Art, Inferno Metalcore System

Cadavereses zászló a falra felcsapva, hátul a dob mögött. A Country Metál logo meg elõl virít. Mindenhol hácére éhes emberek tömege várakozik. Nemsokára pedig már kezdõdik is e fantasztikus négyes fogat egyvelege...
Reklám:
Fél kilenc tájban léptem arra a pallóra mely a hajót a rakparttal köti össze. Egy elõzõ, jó hangulatú iszogatásból jöttem el azzal a megfontolással, hogy úgyis késhetek, mert a koncert is - mint mindig. Nemrég nyitott ki a fedélzet; itt foglaltak helyet azok a feketepólósok, pontosabban azoknak egy kisebb hada, akik nem jöttek be.
Bent utam egybõl jó barátomhoz, Zakórhoz vezetett; leinformáltam: nyolcórás kezdés helyett háromnegyed kilenc. Addig szemrevételeztem az elsõ banda bepakolását, az iddogáló közönséget, na és persze a sört. Satöbbi.
Elsõként a kevésbé ismert, szerencsi illetõségû Inferno Metalcore System játszott. Igazi tombolós egyvelegnek tetszett, habár a közönség, mint általában, most sem volt vevõ az elõzenekarozásra. Jó 8-10 méter távolságból figyelték õket, néhány bólogattak (nem aludtak! =), meg verték a taktust a lábukkal, de leginkább állt a tömeg, mint a f... a lakodalomban. 2005-es EP-jükrõl, a Bizonyosság útvesztõirõl gondolom több számot is nyomattak, bár én csak a Mélységi mámor és kedvencemet, Az igazság szabaddá tesz szerzeményeket ismertem fel. Mindegy, azért jó volt.
Tapasztalatból mondom, hogy mindig kell lenni egy olyan bandának, aki nem jön el, csakhogy a többieket annál jobban élvezhessük, meg hogy persze többet játszanak. E szerepet most a Killing Art töltötte be.
Aztán jöttek Zakórék, vagyis a Passzív Rádiók. A nemrég megjelent Tiltott gyümölcs demóról is lenyomtak a számokat; ezeket legalább ismertebb. Néha bátorkodtam velük együtt a refrént énekelni, és a közönség is így tett. Láthatóan mindenki oltárira élvezte. Zakór folyton rohangászott, ahogy ez ilyenkor illik; a keményebb mag közvetlen közelébe nyomult; de a lustább népek is egyre elõrébb araszoltak, ha éppen nem a pultnál tobzódtak a sörüket szorongatva. Fésû meg középen, ahogy a rasztáit rázva tombolt, két méter sugarú körben mindenkit elüldözött =) Állati nagy bulit nyomtak.
Átszerelés meg minden egyéb, aztán a Cadaveresé volt a terep. Hihetetlen, de szinte alig maradtak emberkék abból a tömegbõl, akik Rádiopasszívékra olyan önfeledten tomboltak. Legtöbbjük, gondolom még nem tudta hova tegye õket, meg is nem nagyon lehetett anyagot találni (letölteni) a grouptól az egy számos maxin kívül. Igaz, a CDT másik felét a Mangod Inc-éket még nem hallottam élõbe, de ha van ilyen jó, mint õk, nem marad más megoldás: ketté kell szakadnom.
Saját számmal nyitottak, majd akadt egy Castaway nevû is tarsolyukban, a szépemlékû Teknõsös idõket idézve. (Majd késõbb még egy.) Ez némileg felpörgette a jelenlévõket. Hiába: a CDT-s múlt mégiscsak CDT-s múlt, és a perkás fickó is ugyanolyan zsírosan tolta, mint ott! Rendesen feldobott a muzsikájuk, ez mondjuk meg is látszott: magamból kikelve õrjöngtem végig a programjukat. A Soul Of A New Breed szinte az egyetlen és legfõbb himnuszukként hangzott el, és a második maxi-s dalt is nyomatták, bár ezt alig-alig ismerte valaki. Majd hip-hop felköszöntötték az egyik, szülinapos gitárosukat (asszem, amelyik a Hybrid-ból avanzsált hozzájuk, mindenesetre nem volt híján a tetkóknak), mi megtapsoltuk, aztán jóccakát...

Murphy
TOROCK.HU


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez