Revolution Renaissance: New era

Emellett nagy er?vel rakja össze az alig egy hónapja megjelent New era folytatását, már a végleges felállással. Legalábbis remélhet?leg nem fog ez a banda is szétmenni.

Szóval az RR: Tolkki még a Strato el?z? felállásával is felvette a lemezt, ezen Kotipelto énekel, persze ez csak demo volt, de innen-onnan be lehet szerezni ezt is, de a kiadott verzión már három énekes nyomul (Michael Kiske – ex-Helloween, Tobias Sammett – Edguy, Avantasia, és Pasi Rantanen – Ex-Thunderstone), plusz a doboknál a szintén Thunderstone-os Mirka Rantanen, és még egy számomra ismeretlen basszeros, és egy szintis.

A lemez a Tobi által felénekelt speed himnusz Heroes-szal indul, úgy Strato módra, király dallamokkal, és riffekkel. A szólók is tipikusak mindenütt, igencsak király nóta, ahogy a Kiske által felénekelt I did it my way is. Ez mondjuk már középtempós, és olyan, hogy akár a Place Vendome lemezén is simán elfért volna anno. Nem egy izgi szám, viszont egyb?l ragadnak a dallamai. És ez az, amir?l mindig meg lehetett ismerni Tolkkit. Ezek az ? dallamai. A harmadik, We are magic-ben már Rantanen dalol, Lande-s, Dio-s hangjával, amúgy karcosan. De mennyire királyul. A tempó itt kicsit felpörög, de még mindig csak gyorsabb középtempónál tartunk. Amúgy a Heroes-on kívül egy pörg?s dal van még, szintén Tobi-val, mégpedig a hatodik Glorious and divine. Ezen kívül midnen dal lassabb, és dallamosabb, néhol pedig epikus, akár a Burn upon the cross, vagy a záró 7 perces Revolution renaissance. Ebben a dalban olyan dallamok bukkannak fel, amelyek pl. már az Elements albumon is szerepeltek. Ilyenb?l persze sok van, de igazából mégsem zavaró, hiszen maguk a dalok feledtetik ezeket a momentumokat. A hangzás pedig önmagáért beszél, pöpecül szól minden.A szövegek Tolkkitól elvárhatóan itt is a nagy megfejtéseket keresik. Érzések, szeretet, környezetszennyezés, és hasonlók. A lemezt bátran ajánlom minden Strato fanatikusnak, hiszen a már említett ultraszar Stratovarius után, ez egy igencsak jól sikerül dalcsokor. Ugyan nem annyira a Visions világához tér vissza, mint ahogy azt gitárh?sünk beharangozta, hanem inkább az Elements lemezek folytatása ez, f?leg a második részé. Ugyan nem annyira durva, de legalább annyira lassú. Élvezzétek hát. 10 pontból 9et érdemel, de csak mert elfogult vagyok.

Atilla