Le Scrawl - Eager to Please

Az alig másfél perces Boiling Point egy ?rjöng? death-kezdéssel nyitja meg a sor tizenhárom társa el?tt, hogy aztán az utolsó dal meghallgatása után elégedetten bólintsunk: igen, ez a negyed óra az életünkb?l bizony megérte. Ezen intervallum alatt is bebizonyították: kreativitásuk határtalan.

Amit kapunk: egy egészen bizarr, s?t mostoha keverék a m?fajok közötti disszonanciának köszönhet?en; egymásnak ellentmondó, t?z és víz-szer? korcs-fajzat, ugyanakkor mégis dicséretes. Hogy a viharba tudták mindezt ilyen hidegvérrel és fantáziadúsan megvalósítani, hogy még élvezni is lehet?! Attól függ?en, hogy kezd?dnek a dalok, el?bb-utóbb (ez kábé 15-20 másodpercet jelent, ami ugyan nem nagy id?, viszont mégiscsak korrekt egy másfél perces nóta esetében) mindig a visszájára fordulnak, vagyis death-ból ska (vagy éppen jazz, esetleg még valami más, könnyed adalék) és fordítva. Rzek a részek cserél?dnek a számokban, átmenet nélkül, mintha senkinek fel sem t?nne, mennyire nem illenek össze.

Az 1991-t?l aktív öttagú kompánia (köztük kiemelkedik a szaxofonos csóka) most aztán megmutatta, mennyire magas fokon ?zik ezt a fajta, els?re talán mulatságosnak t?n?, ámbár elismerésre méltó crossoverkedést.