Rabbit Junk - This Life Is Where You Get F*cked

Murphy - 2008. július 05. szombat, 05:00    
Elszabott egy élet
viharock.hu
Húsvét ugyan már elmúlt, de drogos nyulacskánk újra el?kerülve egy furmányos konceptalbumot tojt, három különálló résszel, megannyi m?fajjal.
Reklám:
El?z? két albumával (Self Titled, REframe) bíztató számú rajongót toborzott ez a seattle-i elektronikus formáció, mely valójában JP Anderson mindenes elektromágust rejti, valamint annak segédjét és munkatársát, a vokálokért felel?s Sum Grrl-t. Munkásságuk eddig sem volt piskóta, harmadik albumkkal azonban végleg bebizonyították, hogy nem alkusznak: nincs határ a m?fajok között, itt breakbeat vagy metál, minden összeolvad.

This Life Is Where You Get F*cked valójában egy fura konceptlemez. Ha precíz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nem is egy, hanem igazából három. Ez úgy jött ki, hogy az el?bb említett duó maga köré gy?jtött még három kollégát (Coleman Thornburg és Dan Gardner gitár, Kent Ames dobok), mint él?zenészt, és ?k öten, három külön koncepcióban dolgozva, megalkották az újabb digital hardcore csodát.

Els? rész a The Struggle, mely mintha a poszt-hardcore és drum ’n bass puritán találkozásából született volna. Egy szösszenet az elejére (Transmission 1 név alatt), aztán beindul a korong szerintem legdögösebb száma, az év elektronikus-metál slágere, a fülbemászó refrénnel bíró Hero In Mr Sholensk. De nem csak ezért nagy, hanem mert tele van hatalmas aprításokkal, köszönhet? a három újonnan szerzett kollégának, akik mindvégig kiváló teljesítményt nyújtanak. Lehetetlen feleszmélni, úgy pörögnek a témák, egyik a másik után, mi pedig kapkodunk, hogy akkor most mi is ez?! Süvít a gitár, agyadat szétrázza a duplázó, az énekrészek is marha fogósak, egykett?re felidézhet?k, a skót dudát meghazudtoló effektr?l nem is beszélve! Egyszóval tökéletes – egy új In Your Head No One Can Hear You Scream született! A Guns hasonló élvezeti faktorral bír, a hozzávalók ugyanazok, akárcsak a záró The Struggle-ban.

Másodikként jön a Ghetto Blasphemer (gettó istenkáromló), mely a black metál és a hip-hop különleges fúziójából született, persze tele elektronikával, és melynek sötétebb tónusa mindenki számára hamar észrevehet?. Transmission 2 alig négy másodperce nyitja a sort, majd a Black személyében elszabadul a mident beborító Feketeség. Blastbeat és a gyilkos gitár büntet a javából, domináns torokhangok áramlanak, néha ritmikus kántálásba vegyülve, mindez egy szellem lebegéséhez hasonlító, kísértetiesen beúszó elektronikával spékelve a refrénnél. Címadó Ghetto Blasphemer-ben nem ragozom, hogy mi megy végbe, ugyanis az el?bbiekben éppen ezt fejtegettem társánál. Talán Sum Grrl eltalált vokálja miatt radikálisabb, és ízlésesebb, mindamellett pörg?sebb is. Lágyan kísért? zene, mely betölti a rendeklezésre álló teret, s a hozzá társuló bársonyos ének – így kezd?dik a The Collection. Kés?bbiekben aztán - amit talán még nem is hallottunk eddig -  JP Anderson is rendesen énekelni kezd, nem is akárhogy! Mereng?sebb, néhol ugyan durvulósabb, de az összehatást nézve kevésbé brutál, mint el?djei.

Az album harmadik fejezete a This Death Is Where You Get Life címet kapta; punk, elektronikus és indusztriális elemekb?l épül fel. El?z? két részben hozzászokhattatok már a nyúlfarknyi kis intróhoz, természetesen itt is jelen van (Transmission 3). Holgate a hallgatástól számított pár másodpercben belül echte energiabombaként robban szét, szilánkjai a hallgatókba ivódva végzik a munkájukat: punkos szabadságvágy, világ elleni lázadás, a minket életben tartó örök lüktetés, egyfajta élet értelme-szer? gigadinamikus én vagyok a mindenség feeling, egészen a halálig. S ha már említett a halált, jöjjön a Death of a Bike Thief (vagyis a biciklitolvaj halála) szédületes csapkodása, korlátokat ledönt?, polgárpukkasztó trágársága, hangulata meg egyenl? a mindenkinek beszólok, és leszarommal. Roadside Art szintén hatalmasat üt a végén, mintha valamiféle jutalomjáték lenne. Totális, elektronikus punkolás az egész!

Remélem írásommal sikerült valamelyest kedvet csiholnom a vagány, elektronikus zenére vev? metál és rock közönségnek, azoknak pedig, akik eddig is hallgattak indusztriális electrockot vagy egyéb más, gépekkel spécizett muzsikát, bizonyára ezt sem esik nehezükre a szívükbe zárni.

RABBIT JUNK diszkográfia:


Rabbit Junk – 2004
REframe – 2006
This Life Is Where You Get F*cked - 2008


Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez