Deftones- Saturday Night Wrist
Trucapote - 2007. február 15. csütörtök, 05:00 
Hiába, az, hogy szószólója legyek a kedvenc bandámnak, nem olyan egyszer?, hogy elfogult leszek és kész! Reklám:
M?vészeti tevékenységet végz? embereket objektíve figyelni kissé hálátlan feladat, de csak két irány létezik. Az egyik, hogy pozitív irányba fejl?dnek vagy az ellenkez?be. A lemez eklektikusnak t?nik. Az el?bbi anyagok, mint a 2000-res White Pony; 2003-mas Deftones. Nomeg az el?zmények, mint a 2006-os feldolgozás album, és az indulás lemezei: 1995 Adrenaline; 1997 Around the fur. Nos, ezek mindamellett, hogy egészen a White Pony tökélyéig eljuttatták a zenekart jelent?s egységes hangzást követtek. Ha fejl?d? folyamatot kívánunk tapasztalni akkor a 2003-as lemezen már hallunk szinte epikus, már-már klasszikus érték?nek számító gyöngyszemeket. (Battle Axe, Minerva). Ez megindítja az áradást a kísérlet, az experiment dolgok felé. Nyilván a sok hatás mellett az el?dök Cure, Faith No More, U2 talán a kortársak Korn, Linkin Park, Tool stb. komoly behatással "kényszerítik" megújulásra a hangzásukat. Anglia alapvet?en húzza a trendeket. Aki ellenáll a már kifogyott slunggal év?d? Nu-metalnak az a Deftones. B-sides and Rarities CD+DVD kissé átláthatóan de erre volt felhívás - mint utólag magyarázzák magukat a stilisztikai szálak -, hogy várjatok még, mert újítunk! Meg is született a mostani egyveleg, a hatalmas crossover lemez. Ilyen globális témákkal, mint a nyitódal, és klip refrénje, hogy lássuk csak: "Számomra túl kés? már, van egy lyuk a Földön, elt?nök azon át" Háááát. A régi dühös, és izzó metal már ebb?l a pár sorból félreérthet?. Mi történt akkor: Annyi talán, hogy a mindent felölel? "földes" témák se Michael Jacksonnak, se a Cure-nak nem álltak jól. Ugyanis hangulatilag lefelé nivelláló hatásuk miatt egyedül a U2 malmára hajtják a vizet Akinek jól is áll, aki sajna brit is, meg annyit tesz a világért, hogy hiteles. Még a pápának is adott egy szemüveget. Azt hiszem megöregedtek a Deftones-os fiúk. Remélem ez a csüggedt, kiábrándultság lassan eltávozik bel?lük, és átesnek az egység oldalára. Hát a tisztes családapaság kevésbé egyeztethet? össze a rocksztársággal.
De a lemeznek nem ez az üzenete! Egyáltalán nem. A Deftones változó korba lépett. Hihetetlen energiák vannak az albumban. Minden egyes szám rejt valami tízszer többet magában. Egy ilyen album másoknak válogatás szokott lenni. A zenekar modern stílusban, el?remutatóan alkotta meg az anyagát. Ha ezt vesszük figyelembe, és nem az el?zmény-albumokat akkor látjuk a formálódást. Ami nagyszer?! Itt biztos, hogy le kell szögezni a még a bandának is újító törekvésként szolgáló-hiszen normális címet sem voltak neki képes adni - UUDDLRLAB SELECT, START c. szám az elindítója a jöv?nek. Az elektronika felé kacsingató trip-hopba nyúló track hallgatása közben kivilágosodott a filmzene-jelleg. El?relépés garantált. Leginkább a Cherry Waves-nél progresszív.
Várom a folytatást, mert ez az attit?d radikális a Deftones életében. A nyitottság lemeze is a Saturday Night Wrist. Ezt érezni a nyitányból, higgadt melankóliából, Chino tiszta énekéb?l -ami egyre nyújtottabb! Hole in the earth slágerdarab persze, és gitáros harmónia egyben. Bono-s hozzáállással a világ felé. Megint egy újabb kísérlet, ami jellemzi az egész töredezettségét, ami javára van az albumnak. Ezt követ? Rapture már visszatérés a düh birodalmába rengeteg bigfanggal. A köztes perg? ritmustól teljesen odavagyok meg vissza. Ez is új nekem, és behatóan érintett. A Beware a Tipikus "Deftones sound"-ban el?adott remekm?. A már említett 2003-mas cím nélküli album folytatása is lehetne. Egy az egyben. Hömpölyg?, epikus, tiszta. Mit is mondjak? Az egyik kedvenc
!A Rats!Rats!Rats! A metal ?sforrás alapdüh. Elkél az ilyen, és egy albumot se írnak nélküle. Mérhetetlen agresszivitás a 2 lábgépes megoldással nagyon kiüt.M ajd a következ? epikus szám a The Earth megint csak m?faji sound. Az a hangzás az a tiszta el?relépett valami, ami a Deftones sajátja. A másik kedvencem.
Meg kell említeni a közrem?köd? Serj Tankiant a Systemb?l, aki a Mein c. számot énekelte fel Chinoval. Nem szerencsés a két túlzottan is eltér? hangot és ritmust egymásmellé terelni. Ez a szám az egyik legmegterhel?bb pillanat a lemezen. Ez sosem lesz a kedvencem. Zsigerileg t?z és víz érzetem van.
Trucapote
De a lemeznek nem ez az üzenete! Egyáltalán nem. A Deftones változó korba lépett. Hihetetlen energiák vannak az albumban. Minden egyes szám rejt valami tízszer többet magában. Egy ilyen album másoknak válogatás szokott lenni. A zenekar modern stílusban, el?remutatóan alkotta meg az anyagát. Ha ezt vesszük figyelembe, és nem az el?zmény-albumokat akkor látjuk a formálódást. Ami nagyszer?! Itt biztos, hogy le kell szögezni a még a bandának is újító törekvésként szolgáló-hiszen normális címet sem voltak neki képes adni - UUDDLRLAB SELECT, START c. szám az elindítója a jöv?nek. Az elektronika felé kacsingató trip-hopba nyúló track hallgatása közben kivilágosodott a filmzene-jelleg. El?relépés garantált. Leginkább a Cherry Waves-nél progresszív.
Várom a folytatást, mert ez az attit?d radikális a Deftones életében. A nyitottság lemeze is a Saturday Night Wrist. Ezt érezni a nyitányból, higgadt melankóliából, Chino tiszta énekéb?l -ami egyre nyújtottabb! Hole in the earth slágerdarab persze, és gitáros harmónia egyben. Bono-s hozzáállással a világ felé. Megint egy újabb kísérlet, ami jellemzi az egész töredezettségét, ami javára van az albumnak. Ezt követ? Rapture már visszatérés a düh birodalmába rengeteg bigfanggal. A köztes perg? ritmustól teljesen odavagyok meg vissza. Ez is új nekem, és behatóan érintett. A Beware a Tipikus "Deftones sound"-ban el?adott remekm?. A már említett 2003-mas cím nélküli album folytatása is lehetne. Egy az egyben. Hömpölyg?, epikus, tiszta. Mit is mondjak? Az egyik kedvenc
!A Rats!Rats!Rats! A metal ?sforrás alapdüh. Elkél az ilyen, és egy albumot se írnak nélküle. Mérhetetlen agresszivitás a 2 lábgépes megoldással nagyon kiüt.M ajd a következ? epikus szám a The Earth megint csak m?faji sound. Az a hangzás az a tiszta el?relépett valami, ami a Deftones sajátja. A másik kedvencem.
Meg kell említeni a közrem?köd? Serj Tankiant a Systemb?l, aki a Mein c. számot énekelte fel Chinoval. Nem szerencsés a két túlzottan is eltér? hangot és ritmust egymásmellé terelni. Ez a szám az egyik legmegterhel?bb pillanat a lemezen. Ez sosem lesz a kedvencem. Zsigerileg t?z és víz érzetem van.
Hátrébb lendülve a tracklistán megemlítem a Pink Cellphone egyszer?, ámde hatásos Tool-os elszállását. Buszon és leveg?ben egyaránt hatékony utaztató rész. Ezt levezet? Combat megint trükkös, és logikusan felépített egység a kísérletezgetésben. Nagyív? szám-mint a Riviére csak növelik, és er?sítik a hiányt. A törés zúzás már nehézkes. Melankolikus album lett, amit Shaun Lopez, és Bob Ezrin producerek már tapasztaltak a világban. Most itt van nekünk is egy jókora falat bel?le.
Trucapote
Friss zenei hírek
10.26. |
10.25. |
10.24. |
10.23. |
10.22. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
10 éves, 20 év, A38, Angertea, Blind Myself, els? EP, EP, gitár, gitáros, ingyenes, iTunes, koncert, könyv, magyar, Megadeth, MetalWar Fest, Nevergreen, Omega Diatribe, P.Mobil, Piramis, Power metal, Render Media, Singer, stúdióba, születésnap, Twister, új dobos, új énekes, Veréb fesztivál, Watch My Dying