Paradise Lost - Zöld Pardon, 2008. június 25. szerda

A koncertet megel?z? sajtótájékoztató a Szeparéban zajlott. Belépésünkkor a srácok épp az egyik sarokban nyugisan falatozgattak a halványzöld (mi más ? :-)) szín? kanapékon, de nem is nagyon zavarta ?ket senki, és ?k sem zavartatták magukat. Vacsi után elhúztak, és a 18 órára meghirdetett sajtótájékoztató egy órával kés?bb el is kezd?dött Nick-kel és Aaron-nal. F?ként a május végén megjelent új anyagról ment a diskurálás (The Anatomy of Melancholy, 20 éves jubileumi koncert DVD+2CD), és jó magyar szokás szerint, néhány újságírónak sikerült egy-két bugyuta kérdést is feltenni. :-) Valószín?leg hozzászoktak már a srácok, mert amikor megkérdeztem t?lük, hogy mégis, ?szintén mit gondolnak az idióta magyar kérdésekr?l, nem kis derültséget okozva udvariasan válaszoltak.

Nagyjából 1/2 9-kor kezd?dött a gótikus történelmi utazás a The Enemy-vel. Egyb?l felt?nt az átlagon és kritikán aluli hangzás (Könyörgöm bazmeg, ha már idehívunk egy ilyen zenekart mint a PL, akkor legalább pakoljunk alájuk egy rendes cuccot, jó hangzással és hangosítással, meg egy tapasztalt hangtechnikust vagy mérnököt !!! De így legalább megvolt a hamisítatlan live-show-feeling :-)). Azért a zenekar jelenléte és a dalok kompenzálták ezt a mal?rt, sorra jöttek a különböz? korszakokat érint? és átlölel? szerzemények : The Enemy, Ash and Debris, No Celebration, As I Die, Pity the Saddness, Enchantment, Requiem, Unreachable, Gothic, Embers Fire, One Second, Never for the Dammed, Erased, Say Just Words. Utóbbi három dal ráadásként. Már a mez?túri Wan2-s bulin is látszott, hogy a "depesmódos tévelygés" (ami egyébként nekem még tetszett is !) már a múlté, és a srácok visszatértek a rájuk korábban jellemz? hangzásvilághoz. Ékes bizonyítéka ennek Greg McIntosh és Nick Holmes régóta visszanövesztett sérója.
Összességében jó volt látni ?ket (immáron másodszor), végülis számomra egy kultikus csapat látogatott el hozzánk. Kár, hogy hamar eltelt a másfél óra, én még szívesen hallgattam volna valamit a fent említett három albumról (de akár a Host-ról is). Persze 11 albumnyi munkásságot egy buliba összes?ríteni képtelenség (hacsaknem az a buli nem 11 órás :-)), így annak örülök amit kaptam, és nem amiatt búslakodom, amit nem. Na ez a hozzáállás már nem is annyira "dark". :-)