VOLT 2008.07.02-05.

Murphy - 2008. július 28. hétfő, 20:19

Igen, igen, tudom - két végén égetem. Alighogy hazaértem a pesti Madball koncertr?l, bicegve, mint egy háborús veterán, már jöttek is értem kocsival – irány a VOLT! Fájdalom, fáradság ide vagy oda, Offspring és Cypress Hill a kulcsszó!

Reklám:

CSÜTÖRTÖK

Csütörtökön el?tt nem léptek fel headliner bandák, úgyhogy nyugtáztam magamban: semmit sem vesztettem, max. egy hugarikumnak beill? F.O. System-et - amit azért így vagy úgy, szívesen elnézegettem/hallgattam volna, de hát bele kellett nyugodnom, hogy ezzel jár a megfeszített tempójú roxakma, haha…

Mire bejutottunk, már minden létez? (és fiktív) helyet elfoglaltak a sátrazók, de most komolyan: olyan elképeszt? helyekre sikeredett lecövekelni, hogy beszarás! Fent említett okból kifolyólag közel két óránkat elvette, hogy az egész fesztivál területét többször is bejárva sikerüljön valahogyan házhelyet lelnünk. Végül három-négy „szell?sen” telepített sátor között rábukkantunk egy aprócska, de számunka értékelhet? placcra, a Samsung mellett, ami majd hajnalban lesz egészen jó, haha…

Meg-kétóraiztunk, aztán irány a Badár; nincs is jobb, mint amikor az ember teli hassal röhögni szénné magát, haha! Rengetegmillió ember, bazihosszú sorban, örültünk, mint majom a farkának, hogy bejutottunk. Ígéretesen kezd?dött (otthoni adomák, rendszerváltás el?tti nyári táborok, és persze a kimaradhatatlan Szentes és a vasutas-sztorik), aztán annyira ellaposodott az egész, hogy egy ponton el is bólintottam. (Igaz, ezért f?ként a tegnapi nem-alvásom a ludas…)

A tavalyihoz képest semmit sem – vagy csak kis mértékben – változtak a helyszínek. Az MTV – Headbangers Ball Arénát például valami istentelen susnyás, bokros cucc közepébe rakták, gondolom tavaly meglehet?sen tré volt a helyzet, hogy a nagyszínpaddal egy placcon terült el. Azoknak a boldogtalanoknak pedig külön élményt jelentett, akik a megfelel? helyen állva egyid?ben, két különféle zsáner? zenét hallottak, ugyanazon hanger?vel… Illetve még több helyszín kapott lehet?séget. Ezek közül külön kiemelném az MR2 (Pet?fi Rádió) Coke színpadot, ami a felhozatalt tekintve rendkívül jól teljesítet: a honi alternatív-él?hangszeres szcéna berkeib?l állította össze négynapos programját.

Hatkor kezd?dött a Ganxsta Zolee és a Kartell Jazz verzió-ban fed?nev? projekt, ami elég bizarr kuriózumnak ígérkezett ahhoz, hogy érdekeljen, viszont rossz hír, hogy sajnos mások is igényt tartottak rá (magyarul mindenkit), ezért aztán nem a bejutási esélyünk nullára redukálódott. Hát, sajnálatos.

Kett?négy Danival a délután folyamán többször is találkoztunk, Bálintot viszont csak a koraesti Subscribe produkciójában tekinthettünk meg, amit a világért sem hagytunk volna ki. Headbangers Ball helyett a sátorban igazi rasztafesztivál burjánzott; hajcsapkodás, dobbantás, h?ség meg kíméletlen tombolás. De lehet, hogy csak a fesztivál raszták csináltak magunknak egy saját bál. Tudja a franc.

Ezután ismer?sök elé mentünk ki, s ekkor, fájó szívvel kellett megtudnunk, hogy az a bizonyos Goran Bregovic Wedding & Funeral Band - ami egyike azoknak a nem-mainstream vagy anti-pop/rock bandáknak, amiért e fesztivált érdemes lett volna idén meglátogatni, annak aki egy kicsit is ínyencségekre vágyik, legalábbis szerintem – nem lép fel. Helyette berakták a rendkívül sok, men? rádiós rock-slágerrel bíró, orbitális népszer?ségnek örvend? Hooligans-t, hadd szóljon! Úgysem playback-ezik ott minden fesztiválon. Gratulálok, ez kell a népnek….

Az angliai drum ’n bass nagymester, Roni Size illusztris show-jának színvonalát jelenlétünkkel is csak emeltük. Egyikünk sem volt otthon e m?fajban – meg így nyáron amúgy se vagyunk otthon - de egészen szórakoztatónak t?nt a mixmester, és lelkes kis csapata a mostanság futó drum ’n klisékhez képest. Igazán talpalávaló.

Nem id?ztünk sokat Roni mesternél, mert az MR2-Coke sátorban kezdett a Majdnem Kína, vagyis a Kaukázus. Kardos Horváth János énekes/gitáros (általunk csak dubai-stylenak hívott) arab gépeltérít?ket meghazudtoló hacukába ropta végig a koncertet, háttérben közben faszán ment a vizuál. Mindenhol örömködve ropták az alteros népek, a fele meg be sem fért a tánctérre, így ?k a gyepen mozogtak, távol hagyva minden gondjuk-bajuk, csakis a zenére koncentrálva. Nemrég jelent meg a Szalai Éva EP, err?l forgott a címadó nóta, a Celeb, valamint a Tartós Béke, ellenben kezdeti korszakukról sem feledkeztek meg. Itt járt A jó, a rossz és a kreatív, volt Lángos tejföllel, és leutaztunk Zánkára is… meg a Teszkóba, de Szexuális Életünk is írt nekünk képeslapot.

Aztán hanyatt-homlok rohantam a rockos sátorba, pankoskodni egyet a Kizsákmányoltakra. Ha ez eddig nem poén akkor azt mondom, hogy The Exploited el?tt Beatrice, utánuk pedig Ossian játszik - ugye, így már vicces?! Igaz, múlt évben a Rockmaraton-on már részese voltam milyen ?rült bulit tud összehozni egy olyan negyed évszázada létez? ?s-punk horda - azért, ha már itt voltak, csak nem hagytam ki. ?rjöng?, magukból kikelt (láncos, piercinges, tetovált, undorítóan giccses vagy éppen ellenkez?leg: talpig rongyos, szivárványszín?) tarajosok kísérték útját, tarhálták a cigit, vagy feküdtek a porban. Hozzájön a polgárpukkasztó attit?d, no meg a nagybet?s Anarchia, vagyis lázadás a Rendszer és a világ normális ütemben folyó dolgai ellen – ez mind-mind azt mutatta, hogy manapság is Punk’s Not Dead!

Alighogy vége volt, némi sörszer? itókát magamhoz véve siettem Cypress Hill-re. Fotózni sajnos nem tudtam (sok más fényképész kollégával egyetemben, akikkel csak a kezdés el?tt tíz perccel értesültünk a kerítésre kit?zött feliratról, miszerint „a fotózási / forgatási engedélyt a koncert megkezdése el?tt mintegy 90 perccel kérjük jelezni” – szóval ennek l?ttek.) Naivan, azt vártam ett?l a kultikus kaliforniai rapcsapattól, hogy majd biztos hoz magával néhány zenészt, és majd nyomnak pár metálosabb számot is. Persze nem. Míg Sen Dog és B-Real vívtak egymással rap-párbajt, addig DJ Muggs békésen kevergette baloldalt a lemezeket, de Bobo munkássága sem lebecsülend?, hisz ? is teljes érték? munkát végzett. Végig ezerrel ütötte-verte a b?rt, meg perkázott, ha arról volt szó – le a kalappal el?tte. Ami egyedül nem tetszett, hogy B-Real hangját alig lehetett kagylózni, mintha suttogva rappelte volna, pedig biztosan nem, s ez a mozzanat akkor érte el negatív tet?pontját, mikor olyan klasszikusok kerültek sorra, mint a Dr. Greenthumb vagy az Insane In The Brain.

És most jön a legelején említett Samsung Mobile Aréna átka, ugyanis sikerült az egész fesztivál területén kiválasztani azt az egyetlen egy elátkozott helyet, ahol éjfélt?l egészen reggel hétig meg a szakadatlan tuccolás. Ergó akármennyire megpróbál az ember aludni, hálózsákjában összekuporodva, hátha úgy nem hallja, vagy ruhákkal betömni a fülét, esetleg kerítésen át ugra-bugráló bárányokat számolni, alternatívaként annyira ittasnak lenni, hogy nem zavarja, ez egyszer?en lehetetlen. Kész gyötr?dés volt az említett elalvási id?szak.

PÉNTEK

Még kész szerencse, hogy mikor reggel végre el tudtunk normális aludni, nem zavart meg minket semmit. Árnyékot pedig a szép lombos fák biztosították, így délig b?ven szundíthattunk, vagy akár tovább. Háborítatlanul. Mi sem tanyáztunk éppen sík terepen, de akadtak olyan eszel?sek, akik helyhiány vagy talán a klíma miatt bent, az erd?ben építették fel ingatlanjukat.

Fél hármas Dumaszínházba - melynek a 18 év alattiakat kímél? Red Lounge adott otthont, akárcsak egy éve - nem fértünk be, pedig Kiss Ádám is egy hatalmas arc a stand up szakmában. Kárpótlásként a CIB Bank Klubszínpadhoz mentünk Vámos András el?adására. Tavalyhoz képest nem n?tt meg a hely, bár lehet, hogy nem locsolták eleget; egyszóval még mindig olyan apró, hogy alig-alig férnek el benne normális méret? emberi lények. Nem sok id?t töltöttünk, nyomorogtunk, de ezalatt a pár perc alatt is az volt az érzése az embernek, hogy inkább kérdezz-felelek, mint el?adás. Ugyanis, ha egy-egy bátor, vállalkozó személy kérdezett valamit Utazások Erotikában c. kötetet kapcsán azt Vámos Úr megválaszolta, de kábé ennyi, nem igen akarózott magától beszélni. Úgyhogy hagytuk is, had bontakozzon ki másnak.

Punnyadás a sátorban c. fakultatív, ámde rendkívül interaktív programban vettünk részt. Ennél már csak azok a srácok jobbak, akik szappannal meg egy ív fóliával produkáltak saját curling-bajnokságot magunknak. Ezalatt az érdekes nev? Bella zenekar feat. Eric Plancton zenélt mellettünk, kés?bb meg a Dr. Beat, amit hirtelen nem is tudnék hova tenni. Mert sajt.

PASO-ra tértünk magunkhoz, pedig Hippikillert is simán megtekintettem volna, hisz tavaly is kihagytam. ?rület. Lord Panamo vezette együttes koncertes létszáma nem is tudom hirtelen hány f?re duzzadt, de majd’ betöltötték a nagyszínpadot, haha! Felüdülés volt, így koraeste hallani tradicionális ska / reggae mutatványaikat, ráadásul úgy, hogy ezúttal nagyszínpadot is kaptak hozzá. Mert megérdemlik.

Keveset a Belmondó-ból is hallgattam, róluk is csak ismer?sök által vagyok informálva, semmi több. Alternatívos vonalat követik, nem rosszul. Majd pedig Dalriada következett csodálatos hangú énekesn?jével, és dísz(metálos)kíséretével, hogy folkoskodjanak a nép legnagyobb örömére, legyen az Walesi bárdok vagy valamilyen más feldolgozás. Amúgy már jó ideje ’Echo Of’ nélkül lépnek fel – visszhangjuk mégis egyre nagyobb!

Érdekesség, hogy Belga-t is a rocksátorba tették. Három hülyénk talpig fehérben állt neki danolászni a Zigir?l: hallattak a fizikai munkásokról (Melós), kifejtették nézetüket a kannázás legitimmé tételével kapcsolatban (Boros), osztották az újságírók hadát (Mit parodizálsz?), lagzi hangulat kreáltak, vonatoztak (Felveszem a Nyújork Jenkisz kabátom), de felvidékre is ellátogattak (Készülj fel a hangulatra). Zsolti nev? békánál, más néven a halálos levelistílus megalapítójánál például el?bb fogyott ki a lemez, mint a szó, de egyenként is toltak egy-egy nótát, amíg a többiek pihentek: Kavboj (Bauxit), California (Hiphopzeneka) (Tokyo), Metasláger (Még5). S ha már metálsátorba nyomják, akkor szóljon az is: miskolci bandával kiegészülve él?hangszeresbe csaptak át: így szólalt meg az els?albumos, viszonylag ritkán játszott Belga, de dübörgött az Új világ, a Tombol az agyam, és a Klimax.

Nullára amortizálódásom után jött Mano Chao a nagyszínpadon. Bevallom, nem vagyok jártas abban a zenében, amit ? képvisel, úgyhogy nem tudtam mihez vagy hogyan viszonyítani. Kikapcsolódásra, stresszoldásra, megnyugvásra tökéletes. Pár számra kifejezetten lelkesedtem, a többit viszont már kijjebb, a f?ben ücsörögve kagylóztam.

Még nem volt vége, mikor jártam egyet. Így jutottam el az MR2-re, ahol is a Nouvelle Vague szólt. Valami fantasztikus hangulat itatta át a helyet, ahogy játszott a banda, a tömeg pedig méhszer?en körülzsongta a színpadot, és csak rajzott és rajzott. Eme francia csapat jellegzetessége, hogy régebbi slágereket gyúr át újszer?, roppant barátságos formára, úgy, hogy talán nincs is emberfia, ki ne találná vonzónak, kellemetesnek. Mindezidáig egyetlen dalukat ismertem csupán a rádióból (Dancing With Myself), de a hölgyemény magával ragadó, bájos hangja meggy?zött, hogy miel?bb szerezzek be t?lük valamilyen hanghordozót.

Éjjel meg hajnalban ismételten dübörgött a frenetikus dijung disu mellettünk, bár most többet aludtunk, mint tegnap.

SZOMBAT

Pénteken is, de ahogy eljött a hétvége, újabb ezermillió nép árasztotta el a kempinget, mintha valamit ingyen osztanának, hát kb. olyan lehetett. Akadt olyan szerencsétlen fazon, aki ekkor próbált meg sátorhelyet keresni – hát nem kiröhögtünk?! Délel?tt nagyrészt borozgattunk meg fröccsöztünk kedvenc pincészetünk bódéjánál (este ugyanitt cigányzene szokott szólni az udvarból), meg körbejártuk párszor a terepet a miheztartás végett, haha.

Nevetéssel mindig jól indul a nap, ezt természetesen mi is tudtuk, úgyhogy fél háromkor Dumaszínházban nyargaltunk. Ezúttal a Fábry Show-ban is aktívan tevékenyked? K?halmi Zoltán ontotta a jobbnál-jobb poénokat; bár el?kerültek a tavalyi standardek is…

Némi járkálás után megálltunk, merthogy Méhek rajzottak a CIB mini színpadán. Öttagú formációnk ezúttal Hargitai Gábor here nélkül zümmögött, s ez meg is látszott a formáción: Csaba nem egyszer rontotta el a szövetet, bakizott, s erre jött még rá a többi tag spontán hülyesége, rögtönzött beszólása, pihent elméj? szóvicce - de pont ezért lehet szeretni ?ket, mert ?szinték, nincs megírva el?re egy forgatókönyv, hogy akkor most ez meg ez. Mikrofonpróba-dal (beálláskor), Dinnyehéj, Banándal, Sárga tengeralattjáró, Es?, Barbie, hogy csak a nagyobbakat említsem, és egy eddig még nem halott szerzemény, bizonyos Szerencse-dal.

Benéztem Black Out-ra, de ez az új felállás, Kowa nélkül valahogy nem az igazi, úgyhogy hagytam is annyiban a dolgot. Majd nagyszínpadon 30Y jött, mely most sem hazudtolta meg önmagát. Beck Zoli és a szombathelyi buszjáratról elnevezett csapata hatalmas tömegeket táncoltatott meg: mindhárom lemezük dalait énekelte, s?t dadogta a tömeg!

?ket is félbe kellett hagynom, mert jelenésem volt Moby Dick-en. Sopron város több, mint negyedszázados (egészen pontosan 27 éves) Bálnája csak és kizárólag régi, rozsdás - talán a kissé elfeledett kategóriába tartozó - klasszikusokat játszott vagy másfél órán keresztül, mikor is átadták helyüket a svéd rap-metálos brigádnak.

Clawfinger egy bazinagy energiagóc, mely motorja a rajongóknak, egy lüktet? er?m?, mely a környezetében lév?ket beindítja, egy elszabadult, mindent legyaluló lavina, mely senki ember fiát nem kímél – hogyan tudnám leger?teljesebben jellemezzem ?ket? Még töprengek rajta. Mindenesetre minden egyes porcikámat megmozgatták (és nem csak nekem) olyan nótáikkal, mint a Two Sides, Whole Lot Of Nothing, Zeroes and Heroes, Don’t Get Me Wrong, Bigest And The Best, vagy éppen a legels? slágerük, a Nigger. Amivel viszont nem voltam megéledve, és szerintem mindenki nevében beszéltek: egy órát nyomtak végig, aztán levonultak.

Egyik favorit banda után, jön a másik kedvenc: The Offspring. Ezúttal jó el?re megszereztem az engedélyt, úgyhogy fotózhattam orrvérzésig. És képeztem is. Dexter Holland kisebb pocakot eresztett, ami még nem lenne baj ilyen korban, viszont a hülyegyerekek körében népszer? bili-frizura, amit viselt, már gáz. Noodles meg Greg K baromi rutinosan tolta a dalokat, dobosuk egy számomra ismeretlen session-ember lehetett - tudniillik Ron helyére mindezidáig nem találtak megfelel? utódot – és állt még egy gitáros a háttérben, akir?l szintén fogalmam sincs, hogy ki. Összehatás viszont leny?göz?. Americana lemezük - mely egyetlen lemezként meg tudta ismételni a Smash orbitális sikereit - képezte a koncert gerincét: címadóval kezdték, aztán Walla Walla, Staring At The Sun, Have You Ever, Pretty Fly, The Kid’s Aren’t Allright, Why Don’t You Get a Job-nál Dexter akusztikusra váltott, a közönség pedig hozzáért? kórussal támogatta ?t. Közelmúltban megjelent Rise and Fall, Rage and Grace-r?l toltak két friss nótát, egyik asszem a Hammerhead, ami éppen úgy nem hozott lázba, nem gy?zött meg, mint az eggyel el?z? Splinter-r?l a Hit That, (Can’t Get My) Head Around You – ez már egy másfajta Offspring-ot tükröz. Szerencsére nem felejtették el korábbi korszakukat, úgyhogy olyan klasszikus darabokkal megörvendeztettek meg minket, régi fanokat, mint az I Choose, The Meaning Of Life, Bad Habit, What Happened to You?, Come Out And Play, Gone Away. Mégis a koncert legbravúrosabb részének az számított, amikor a Self-Estem jóvoltából az egész placc együtt nyomta, hogy „Láá Láá Lá Lá Lá” Amúgy f?leg tizenöt-hat éves korosztály uralkodott a placcon, akik közül sokan hamar ott hagyták a teret, mert nem bírták a koncertiramot. Pedig a kedves rendez?brigád tömegbelocsolási megoldással próbált enyhíteni rajtuk. Összességében fantasztikus érzés volt, hogy végre él?ben hallgathattam ?ket, de személy szerint én el tudtam volna viselni t?lük még fél órát…

Akartam utána menni Superbutt-ra, de már nem volt er?m tombolni, annyira megkészültem. Na jó, részben lustaság is belejátszott a dologba. Hullafáradsággal d?ltünk be a sátrunkba, ahol elalvás el?tti, jóéjt-zenének Zagar tökéletesen megfelelt. Öröm volt erre nyugovóra térni, tényleg, ez most nem irónia. Utána viszont mindenféle Palotaik meg társai keverték a lemezeiket, ami már koránt sem volt tréfa…

Kilenc órai kelés, majd tizenegyes táborelhagyás. Szóval ennyi VOLT 2008.

Murphy
(képek itt - szerk.)

Címkék: Cypress Hill, Offspring, VOLT fesztivál, VOLT!

Szólj hozzá a cikkhez