BRINGIN IT BACK FESTIVAL 2008 - Július 2., Pet?fi Csarnok

Murphy - 2008. augusztus 01. péntek, 09:00    
Az idei év legnagyobb hardcore bulijának ígérkez? rendezvényt olyan nevek fémjelezték, mint a Madball, Comeback Kid, vagy a H2O. Talán ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek rá, habár tudtam jól: másnap a VOLT fesztiválon a helyem…
Reklám:
Délután három fele még javában sütött a nap, mikor hölgyismer?seimmel a Pecsa el?tt ittunk a frissít?ket. Ekkora még csak elvétve szállingózott a nép. Négyórás kezdésb?l félötös csúszás lett, s mire nyögvenyel?sen rászántuk magunkat a bemenetelre, a magyar bandák már mind lementek Illetve csak kett? (The Last Charge, Penalty Kick), ugyanis ha helyesek az információim, az Embers lemondta a fellépést. Részünkr?l nem gond, hisz kis utánajárással pótolhatóak.

A Strength Approach valami olasz banda volt, ami szintén lement, akárcsak a Portugáliából ide látogató Devil In Me, de úgy érzem, nem sokat vesztettünk ezekkel sem.

Your Demise viszont tudta a dolgát, mégsem vonzotta a népeket. Talán a túl korai id?pont, talán hiányzott a kollektív hajtóer?, nem tudom.

Következ? csapat viszont semmilyen módon nem fogadott el igazolatlan hiányzást. És persze én se voltam hülye, hogy lekéssem ?ket. A Born From Pain névre keresztelt hollandus thrash/harcore brigád már a Kultis (R.I.P.) Napalm Death koncert el?tt jócskán meggy?zött, hogy ott a helyük a nemzetközi színtéren, 2006-os War lemezük pedig az el?bb említett kijelentésemet támasztja alá. Zenéjükre leginkább a headbangelést kedvel? egyének ugrottak, ami nem csoda, hisz metálos elemekkel t?zdelt túrásaikat valami zseniálisan ötvözték a hardcore ugrálós, horzsolós szerkezetével, de sajnos még mindig elenyész? számban mutatkoztak a tánctéren. Nyakfájásban gazdag félórájukat, és büntet?s, totálbrutál thrash/hc nótáikat pedig hamar visszasírtuk!

Shai Hulud neve számomra totál ismeretlen. Állítólag az USA-ban ölre mennek értük a hc-fejek, és emiatt aztán baromi nagy az elismertsége. Nem mondanám, hogy ?ket hallgatva atomfan lett bel?lem, és beszerzem az összes létez? anyagot t?lük, viszont hallójárataimban kedvesen ?rzöm játszott dalaikat.

Megszomjaztunk, így jól jött egy kis víz. Ismertebb nevén H2O (ejtsd: édzstúó) – avagy dallamos hardcore punk magas fokon. Már Shai Hulud-on is aprított a közönség, értem ezalatt a circle pit-ben résztvev? és mosh-o-gépez?ket, de most aztán mindenki megmutatta a maga, egyénre szabott karate-tudását, haha! Baromi energikus és lendülett?l vezérelt koncertet toltak a srácok, megérdemlik a tiszteletet!

Kint a kertben – mint már az el?z? szünetekben is – egyre csak gy?lt a nép. Örültek, h végre nem kell aszalódni bent, ahol ezer fok meg büdös tombol, hanem itt kint a szabad leveg?n. Persze mindenki dohányzott.  Vagy ha nem, akkor passzívan. Comeback Kid elejét rendesen elbeszélgettem, a végére azért beértem. Ekkora már fullon csordultig volt a placc, szinte folytak ki az emberek. Kanadai srácoktól a Broadcasting-et ismerem csak, úgyhogy nem tudtam levonni hatalmas következtetéseket, viszont amit láttam, az tetszett.

Nem sokkal éjfél után felvonták a Madball zászlaját, és megkezd?dött az igazi NYHC hangulat. Vagyis A Hardcore. Én legelöl próbáltam szerencsét – mind a képkészítés, mind a tombolás terén -, ami viszonylag ment is. Rácsba kapaszkodva próbáltam túlélni pár sorstársammal szinkronba, ami részben sikerült is oda-oda passzírozódva, haha! Sorra dühöngtek dalba oltott csapásaik, a közönség pedig megkezdte a színpadra felmászkálást, amit a bizti boy-ok meglehet?sen liberálisan kezeltek. Szaltózva, vagy csak simán beled?lve a közönségbe, háttal, hassal mindenhogyan, szóval ment a stagediving ezerrel! (Gondolom tudták, hogy ilyen koncerteken ez tradíció, és ha oda is mennek, hogy „te necsináld öreg” vagy valami hasonló, semmi esélyük, haha!)
Eközben két oldalról megtámogatva (bal Hoya, jobb Mitts) végzett Freddy másodperces helyváltoztató mozgást, hihetetlen mennyiség? energia van ebbe az emberbe! Egy szélsebes, dinamikus energialény, még nézni is félelmetes volt, ahogy egész végig pörgött! Hátul Mackie Jayson ütötte a b?rt, oldalt pedig a kísér? együttesek nézték, mint nyomják a Nagy Öregek; egy-egy számba pedig maga a H2O énekes is besegített…
Mi pedig csak tomboltunk, karatéztunk, meg ami jött. Mikor már mindenki kipróbálta a színpadra mászás / odafent tombolás, éneklés / majd a közönségbe ugrás hármas szekvenciáját (néha még tovaúsztatta egy darabig a tömeg) gondoltam: egye fene, én is kipróbálom! Felkérettem magam, és lazán durr bele a közönség soraiba! Valami mennyei érzés, amíg nem próbáltam ki, én sem sejtettem, milyen lehet átélni egy ilyen hardcore-orgazmust! Embereknek meg maxi reszpekt, akik elkapnak, és úsztatnak! Annyira beleszerettem a dologba, hogy mindezt még háromszor sikerült hibátlanul véghezvinnem, a negyedik alkalommal azonban - vagy megfogyatkoztak, elfáradtak a népek el?l, vagy én ugrottam túl szarul, nem tudom - piff, beleálltam a földbe. Úgy a lábamra estem, hogy alig tudtam járni. Szerencsére másom nem sérült, a fergeteges koncert végén viszont rendesen elgondolkoztam, hogy fogok én így a VOLT-on még aznap mászkálni…

Murphy


Szólj hozzá a cikkhez