KLIKKfest, 2008. július 3-4-5, Kamocsa, Felvidék
holth - 2008. augusztus 04. hétfő, 09:00 
Zene és barátság határok nélkül? Az idei Klikkre különösen találó volt ez a szlogen, ami az utolsó néhány (Újvárban megrendezett) évre már nem annyira volt jellemz?. Az alapinfó csupán annyi, hogy ez az akció kábé olyan id?kre nyúlik vissza, amikor a fakacsát huzogattam magam után, vagy lehet, hogy még tervben sem voltam.
Reklám:
Egy haveri összejövetelb?l a környék egyik legmeghatározóbb nyári eseménye lett, ami hosszú évek után áttelepült egy szomszéd városba, ám az, hogy idén hazatért a Klikk, egy olyasféle durranást selytetett, amire az ember már-már lelkiekben készül. Bár igaz, hogy a fellép?k jegyzékével még sokadik ránézésre sem tudtam sem én, sem pedig mások teljesen megbékélni, viszont akinek nem az idei volt az els? Klikkfesztje, az tudhatta nagyon jól, hogy ez a fesztivál már régesrég nem a fellép?k min?ségér?l vagy mennyiségér?l szól. A zenekarok nagyrészéhöz mégcsak távolról sincs semmi közöm, még csak a stílusok sem feküdtek, mégis egy olyasvalaminek lehettem (ismét) a részese, amit bizony jó nagy baklövés lett volna kihagyni. Itt nem arról volt szó, hogy hány koncertet jegyezhetek fel a képzeletbeli noteszkámba, hanem hogy olyan emberekkel találkozhatok, akikkel évente csak egyszer, és az bizony ilyenkor van, meg hogy a barátaimmal ezek a napok már pirosbet?s dátumnak számítanak a naptárainkban.
Az, hogy a csütörtöki napon aránylag szépen összegy?ltek az emberek, engedett arra következtetni, hogy a munkaid?k lejártával bizony lesz itt még haddelhadd. Az ember ilyen bemelegít? napokon eleve egy kocsmából kéne hogy bele pottyanjon minimum a buli közepébe....ebben mi már profik vagyunk. Szóval a sörsátor alól már lefüleltünk egy fél Rómeó Vérzik koncertet, ami alatt persze ment a szokásos malackodás olyan szlogenek hallatán, hogy növesztem a hasam meg ilyesmik, ilyenkor az ember mindig meglep?dik, hogy olyan szövegekben van otthon, ami....hát, hogy is mondjam, szóval hidegen hagy a zenekar tevékenysége. Nem is számoltunk vele igazából, hogy az este folyamán még valamiféle koncertélménnyel esetleg gazdagabbak leszünk, dehát ismét csalatkoznom kellett magamban meg a meggy?z?déseimben, hogy én bizony nem húzom fel a táncoló fekete lakkcip?t, dehát istenem, ez van...ilyenkor az ember nem nagyon tud határt szabni a képzeletének, úgyhogy jött a Zseb nev? formáció, akik egy akkora nosztalgia bulit vágtak az arcunkba, hogy simán rá tudtuk venni az egész tábort (persze enyhe túlzással) egy közös vonatozásra. Ha jól emlékszem (ami egyáltalán nem biztos), duóról van szó, alapjáraton ritkaság ez a létszám egy fesztiválon, nem még hogy olyan energiával és magabiztossággal adják el? a dolgaikat, mint ezek a srácok. Nincs az, hogy jaj úrsiten, gyorsan prüntyögjük el a lehet? legkevesebb bakival, hanem határozottan, élvezhet?en tolják a bulit. Másképp nem is szabadna.
A pénteki napba már elég rendesen beleömlesztették ezeket a tipikus szlovák pop-rock zenekarokat, ett?l megy az ember a falnak, dehát itt ez sem nagyon érdekelt senkit - ha valami nem tetszett, húztad a beled a kisszínpadhoz vagy a büfébe, aztán csá. Mondjuk azért azon ment egy kis ideig a lamentálás, hogy ezt a Chumbawamba nev? hablatyot honnan az istenb?l szedték most el?, mert az oké, hogy anno volt egy darab slágerük, ....úgyhogy, ennyi.
Aztán az adott napnak volt még két fontos csoportja – mármint zenekarok szempontjából. Voltak azok, akiket már ötvenötször láttunk, mert ismer?sökb?l áll a bagázs, meg voltak azok, akiket kötelességb?l néztünk meg már ötvenötször. Tehát az el?bbi alatt értem én mondjuk a Kerecsent, akik mint mindig, most is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, csak a végére már annyira elkanászodtak a beordibálások meg az összeröhögések, hogy (részünkr?l legalábbis) már az egész koncert csak egy nagy h?börgés volt (mármint mi voltunk, akik óbégattak), de a zenekarra igazán semmi panasz nem volt. Aztán itt van még ez a História nev? blues zenekar, akik ismét kölcsön kérték a Last Blues Band-es Molnár Máriát vokálozni egy kicsit, ami szerintem egy olyan üdít? színfolt a sok sz?rös-büdös zenész között, hogy igazán senki nem bánja ezt a fajta cserekereskedelmet. Mire ?k sorra kerültek, az emberek már jócskán szinten voltak, úgyhogy lehetett rúgni rendesen a port.
Az imént említett másik csoportba pedig az olyan klasszikusok tartoztak, mint mondjuk a Pokolgép, akik szerintem jómaguk is meglep?dtek azon, hogy még bizony határozottan fényes nappal volt, mikor színpadra kerültek, de ez a hangulaton nem igazán mutatkozott meg. Piny? szokásához híven végigvihogta a produkciót, Joe emelgette a mikrofonállványt meg össze-vissza hadonászott vele, szóval ment minden a régiben. Meglepett a jó hangosítás, tényleg megdörrent, aminek meg kellett, és valójában csak azokat érhette meglepetés, akik mostanában kezdik el „?zni a szakmát“. Pokolgépre még az is odapózol, aki nem akar vagy nem tervezte, és a régi klasszikusok között biztos kicsíp egy-egy olyan nótát, amire bizony kiengedi mindeféle orgánumait. Maradt még a P. Mobil erre az estére. Mivel legifjabb pajtásunk igényt tartott az els? sor környékére, kénytelenek voltunk utat törni a kisráccal (igen, ? volt a pajzs), aztán ?rz?-véd? üzemmódba átváltani. Ez azt takarja, hogy minden megy ugyanúgy. Itt is maradt a megszokott séma, csajok fel a színpadra, megy a lötyögés, el?kerül a bazinagy kétforintos, és kábé szüleim korabeli anyuapuk tapossák a lábamat.
Szombat délben lassan elkezded kapisgálni, hogy az elmúlt két napra nem az volt a jellemz?, hogy tök józan voltál (mint ahogy azt eddig hitted), hanem hogy ki sem józanodtál egy pillanatra sem, azért nem szenvedsz a másnaptól meg ilyenek. Jött a csapás, induláskor ég leszakad, de olyan vihar lett gyerekeim, hogy bizony a kloákánk összesz?kült, hogy akkor most vagy lesz valami vagy nem. Hát lett. Épp a Pantera r.b. kezdése el?tt fél órával csillapodtak a dolgok, úgyhogy szaporábbra kellett venni a figurát – a lehet? legrövidebb id? alatt a lehet? leghatékonyaban lerészegedni. Sikerült. Pantera r.b.-re már bejött a „Ha én nem látok/hallok semmit, engem sem lát/hall senki.“ c. téves elmélet. Az énekes srác, Mikolai Lajos hangján kívül még nemigen hallottam embert, aki így énekelte volna el Anselmo témáit, és a gitáros csávót (képünkön) is illeti némi figyelem. Hát azért lássuk be, egy Pantera szint? zenekarnak emlékbandát csinálni, azért ahhoz tökösnek kell lenni. Úgyhogy azoknak, akik bármilyen oknál fogva nem láthatták él?ben a Panterát, mindenképp ajánlom ?ket, ha legalább csukott szemmel ki akarja próbálni, milyen érzés úgy köpködni a sört, hogy közben üvölt a Fucking Hostile. Napunkat ezzel a koncerttel kezdtük és zártuk is, bár nem azért, mert nem lett volna mit meghallgatni, ....de biztos tudja mindenki, hogy ilyen magaslatokban már mik a helyzetek....kb. örültünk, hogy valahogy megmaradtunk és próbáltunk mindent kihozni a rendelkezésünkre álló id?b?l, amit egy nótacsokorral sikerült is megfejelni és feljethetetlenné tenni. Reméljük jöv?re is lehetünk ugyanitt ugyanekkor alcohol survivor-ök.
Az imént említett másik csoportba pedig az olyan klasszikusok tartoztak, mint mondjuk a Pokolgép, akik szerintem jómaguk is meglep?dtek azon, hogy még bizony határozottan fényes nappal volt, mikor színpadra kerültek, de ez a hangulaton nem igazán mutatkozott meg. Piny? szokásához híven végigvihogta a produkciót, Joe emelgette a mikrofonállványt meg össze-vissza hadonászott vele, szóval ment minden a régiben. Meglepett a jó hangosítás, tényleg megdörrent, aminek meg kellett, és valójában csak azokat érhette meglepetés, akik mostanában kezdik el „?zni a szakmát“. Pokolgépre még az is odapózol, aki nem akar vagy nem tervezte, és a régi klasszikusok között biztos kicsíp egy-egy olyan nótát, amire bizony kiengedi mindeféle orgánumait. Maradt még a P. Mobil erre az estére. Mivel legifjabb pajtásunk igényt tartott az els? sor környékére, kénytelenek voltunk utat törni a kisráccal (igen, ? volt a pajzs), aztán ?rz?-véd? üzemmódba átváltani. Ez azt takarja, hogy minden megy ugyanúgy. Itt is maradt a megszokott séma, csajok fel a színpadra, megy a lötyögés, el?kerül a bazinagy kétforintos, és kábé szüleim korabeli anyuapuk tapossák a lábamat.
Szombat délben lassan elkezded kapisgálni, hogy az elmúlt két napra nem az volt a jellemz?, hogy tök józan voltál (mint ahogy azt eddig hitted), hanem hogy ki sem józanodtál egy pillanatra sem, azért nem szenvedsz a másnaptól meg ilyenek. Jött a csapás, induláskor ég leszakad, de olyan vihar lett gyerekeim, hogy bizony a kloákánk összesz?kült, hogy akkor most vagy lesz valami vagy nem. Hát lett. Épp a Pantera r.b. kezdése el?tt fél órával csillapodtak a dolgok, úgyhogy szaporábbra kellett venni a figurát – a lehet? legrövidebb id? alatt a lehet? leghatékonyaban lerészegedni. Sikerült. Pantera r.b.-re már bejött a „Ha én nem látok/hallok semmit, engem sem lát/hall senki.“ c. téves elmélet. Az énekes srác, Mikolai Lajos hangján kívül még nemigen hallottam embert, aki így énekelte volna el Anselmo témáit, és a gitáros csávót (képünkön) is illeti némi figyelem. Hát azért lássuk be, egy Pantera szint? zenekarnak emlékbandát csinálni, azért ahhoz tökösnek kell lenni. Úgyhogy azoknak, akik bármilyen oknál fogva nem láthatták él?ben a Panterát, mindenképp ajánlom ?ket, ha legalább csukott szemmel ki akarja próbálni, milyen érzés úgy köpködni a sört, hogy közben üvölt a Fucking Hostile. Napunkat ezzel a koncerttel kezdtük és zártuk is, bár nem azért, mert nem lett volna mit meghallgatni, ....de biztos tudja mindenki, hogy ilyen magaslatokban már mik a helyzetek....kb. örültünk, hogy valahogy megmaradtunk és próbáltunk mindent kihozni a rendelkezésünkre álló id?b?l, amit egy nótacsokorral sikerült is megfejelni és feljethetetlenné tenni. Reméljük jöv?re is lehetünk ugyanitt ugyanekkor alcohol survivor-ök.
holth
Fotó: kakesz
Fotó: kakesz
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
02.18. |
02.15. |
02.14. |
02.11. |
02.02. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
Alsóörs, Barba Negra Music Club, Bëlga, bemutatkozik, Concerto, Deák Bill Gyula, Ezüst-Patak, Facebook, Fonogram, Guns N' Roses, H.A.R.D., ingyen letölthet?, lemezbemutató, MetalFest Open Air, Nadir, No Stress, Nu metal, Omega Diatribe, Pantera, Road, Rockinform, Rockmaraton, ScerrA, Sepultura, Sing Sing, szavazás, szimfonikus, The Idoru, Twister, V2 Music Club