Rockmaraton 2008.07.07-13. Pécs
Murphy - 2008. augusztus 09. szombat, 12:48 
Hazaértem, s mivel nem VOLT még elég, másnap indultam Pécsre, maratonozni. Négy színpad, közel százhatvan banda, olyan külföldi nevekkel dúsítva, mint a Finntroll, Amorphis, Soilwork, Flashcrawl, vagy a Ska-P utódbandájának tekinthet? The Locos. Sajnálhatja, aki kihagyta…
Reklám:
HÉTF?
Idén hivatalosan három sátor biztosított helyet a fellép?knek (Hammer = nagyszínpad, ezúttal lefedetlenül, PécsiEst, valamint a Hotdog), viszont négy színpadot könyveltek, ugyanis a PécsiEst délel?tt és koradélutánonként tehetségeket kutatott, ami ugye Local Heroes néven futott. A többi nagyjából változatlan maradt.
Rettenetes pózok és krónikus hátfájás segítségével sikerült átvészelnem a lejt? húzóerejét. Kilenc körül már mindenki talpon volt, ugyanis ember nem képes ekkora brutális napsütésbe bent maradni, és szénné sülni. Reszpekt azoknak az arcoknak, akik jó id?ben jöttek, és jutott nekik némi sövény vagy tuja, árnyék gyanánt; bár gonoszkodva jegyzem meg: az se tart örökké, haha…
Tavalyihoz képest nagymértékben javult a napközbeni programok száma és színvonala, akik tehát okosak voltak, simán redukálhatták a délel?tt és koradélután, lézengéssel eltöltött, viszonylag unalmasabb órákat. Bizonyos Off-Rock Tanyán lehet?ség volt egy kényelmes helyen vízipipával múlatni az id?t, vagy éppen hulladékokkal foglalatoskodni, esetleg célirányosan rajzolgatni, amik aztán instant kiállítás reményében a kerítésen végezték. Minden nap filmvetítés folyt a Toxic-ban, olyan remekm?vekkel mint pl. Shop Stop második része (mely van annyira elmeroggyant, mint az els?), Terminator 2, Örökség, vagy a Hobo-féle Kopasz Kutya.
Délel?tt punnyadtunk a dögmelegben, meg bementünk Pécsre kajálni, venni pár ehet? holmit. Freak Nation nev? formációba lopva belelestünk, és megállapítottuk, hogy egészen korrektül nyomták a srácok. És ami tényleg poén: spanom vételezett egy kókuszdiót, mire megállították a bejáratnál, hogy azt nem viheti be, mert „fegyvernek min?sül? tárgy”, mire kivágta magát: „étkezési célokra lesz.”, mire ?k: „jó, de akkor ne mutogasd…” Szóval ennyit err?l. Egyébként a szögecses övet is levetették, akinél volt, meg minden effélét cuccot, bár a Hammer standnál ugyanolyanokat, s?t nagyobbakat is lehetett kapni…
Nagyszínpadon a Fekete Sereg – tavalyi írásomban azt hiszem pont azt fejtegettem, hogy megérdemelnék, hisz majdnem ?k a következ? Akela. Mátyás légiósaitól mit is várna az ember, mint súlyos thrash-riffeket, történelmi háttérrel és hagyományokkal tálalva. Sear Bliss is jó régi vendége a fesztiválnak; harsonás blackmetálját csak szigorúan távolról, habár ?k is ugyanitt kaptak helyet.
Egy kis bolondozás mindig jól jön – a Fürgerókalábak erre kiválóan alkalmas. Punkból metál, bár a szövegvilága még mindig az a jóindulatúan kretén és dicsérend?en idióta, ami volt. Aczélos Balika mozgáskultúráját pedig azt hiszem, nem kell ecsetelnem…
Nah, most újabb probléma merült fel bennünk, mármint az ismer?seim körében, ugyanis hosszas mérlegelést követ?en megállapítottuk, hogy két alternatíva létezik, amit a Maraton szervez?i direkt a mi froclizásunkra találtak ki: 1. nincsen semmi érdekes, addig iszunk meg vagyunk 2. egyid?ben van az összes jó program, jó esetben három színpadon egyszerre.
CSÜTÖRTÖK
Negyedik napja vagyunk itt, és néha (ez f?leg délel?ttönként jön el?) úgy érzem, hogy kiégtem. Fesztivál-fesztivál hátán. Tényleg be kéne iktatnom valami fesztivál-elvonókúrát, ahogy egyre kisebb és kisebb adagokban tántorítanak el a züllést?l, mert sokáig nem lehet ezt így bírni… Nyugi, de nem rinyálok többet.
Hétt?l vérzett a Rómeó, fantasztikus dirty rock ’n roll produkció, rengeteg ember a tánctéren, amit láthattunk, hallhattunk, hiba nélküli. Taps nekik.
Sick Room-ra emlékszem régebbr?l, a zenetévéb?l, hogy valami elektronyossággal kevert buta-metállal büntetik a népet, jó lesz az nekem, gondoltam. Hát iszonyatosan pöpecet alkottak, habár a szórványosan álldogáló (és nem tomboló!) közönség korántsem ezt mutatta. Az a vicc jutott eszembe, mikor két orosz impresszionista közül egyik megkérdezi, hogy beleszarjon-e a zongorába, mire társa: „Á, nem értik ?k a m?vészetet…”
Az egri Shapat Terror-t legjobban a tegnapi Stereochrist-hez tudnám hasonlítani, olyasfajta lehangolt, pesszimistán szóló zene, southern stílusban nyomatva.
Psycho Mutant-ról lekéstem Sopronban, úgyhogy majd most. Sajnálatos, de már az elején eljátszották a bizalmunkat; akár úgy is mondhatnám, hogy zenéjükkel nem értek fel hozzánk! Magyarán azt az id?t simán Moby Dick-en is tölthettük volna. Visszatérve a mutánsokra, elvileg psychobilly-set kellett volna el?adniuk nevükb?l fakadóan, ahhoz képest valami lagymatag szart kaptunk, harmonikával meg ilyesmi. Erre mondaná egyik kedves ismer?söm, hogy „a jó zenét könny? szeretni; a szar, az az igazi kihívás…”
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
Kollégával reggel nyolckor meeting – kocsiba be, ablakot le, és irány a Mecsek. Még jó, hogy én navigáltam - tudjátok, egy gazdaságos, organikus GPS, akinek fogyasztása 100 kilométeren négy sör -, így csak négyszer tévedtünk el, de sebaj! Délután egyre már a Malomvölgyi Arborétum területén állomásoztunk, tettre készen. Pannonhalmi cimborákkal összefutva egy gyors ebédet abszolváltunk, majd programegyeztetés után belevetettük magunkat a rockba…
Idén hivatalosan három sátor biztosított helyet a fellép?knek (Hammer = nagyszínpad, ezúttal lefedetlenül, PécsiEst, valamint a Hotdog), viszont négy színpadot könyveltek, ugyanis a PécsiEst délel?tt és koradélutánonként tehetségeket kutatott, ami ugye Local Heroes néven futott. A többi nagyjából változatlan maradt.
Programfüzetük áttanulmányozása után újabb pluszpont jár nekik, hiszen idén kihagyták a minden évben szokásos populárisabb, kommerszebb bandákat, helyette pedig kisebb, ám annál ígéretesebb csapatokat toboroztak.
Amúgy a fesztivál területe jóval kisebb lett (a múlt évi belakott Y-kanyarnak h?lt helye); ráadásul körbekerítették a domboldalt, magyarul a sátras részt, ahova csakis az ott alvók mehetnek be, illetve aki még ötszáz forintért vált sátorjegyet. Viszont ?rizték, ami ugyebár a valamint valamiért elvre enged következtetni. Helyet simán találtunk, bár akkor még álmunkban sem gondoltuk volna, mekkora rossz lesz egy ilyen lejt?n aludni…
A tavalyi Local Heroes Tehetségkutató gy?ztese, a Tech-No-Logic kezdett volna négykor, vártuk, de nem ?k jöttek. Kés?bb tudtuk csak meg, hogy a nu-metálosokat átpakolták Watchi elé, ugyanis az esztergomi zajbrigádban is Garcia ténykedik a dobok mögött, okosba kéne megoldani. Ezért aztán egy híresen-hírhedt punkbandával kezdtünk – ez pedig a 193. cella. Nyitásnak tökéletes, legalábbis nekünk, bár a fiatalabb, generáció nem igazán értette a lényeget. És ha már a punknál tartottunk: Nagyszínpadon a szlovák Konflikt következett, amiért már jóval többet rajongtak, de a Ska-Pécs (Ska-P feldolgozás zenekar) is odatette a magáét, fergeteges táncos mulatságos rendezett.
Nyolckor megosztódott a figyelmünk, ugyanis míg Hotdog-on Aberrált és psychobilly csapata, a Yellow Spots húzta a talpalávaló horroros hangulatú zenét, addig a másikon Watch My Dying döngetett ezerrel, porrá zúzva a hallójáratokat, a nyakunkat meg ficamítva. Igen, ilyen egy extrém metál banda. A Road jóvoltából esténk bearanyozott, jöttek az Aranylemez legnagyobb slágerei, kompromisszumok nélküli rock és metálkodás. Fiatalok eszüket vesztve tombolták végig, mekkora parti hangulat volt, úristen… Hotdog és a brutálabb zenékhez tértünk vissza. El?ször a soproni Amadea, mely férfi-n?i vegyes vokállal elkövetett gyönyör? durvulat (igen, ez a szó ugrott be egyb?l J), majd pedig a death/black-b?l jeles Tesstimony-val múlattuk id?nket. Ja, és Hétköznapi Csalódásokra is beugrottunk egy keveset…
A nap zárásaként az Egyesült Királyságból idezarándokolt, jelent?s múlttal rendelkez? Demented Are Go szórakoztatta a közönséget sajátságos punk/rockabilly keverékével, mely sajnos az es? eleredte után nem sokakat vonzott. Toxic sátrunk viszont annál inkább, ugyanis hajnalig tartó, fergeteges rockdiszkó kerekedett – tapasztalatból tudom, hogy mindig az els? és az utolsó napi a legjobb -, ami részint a szórakozni vágyóknak, részint a megromlott id?járás el?l bemenekül?knek jelentett örömet illetve mentsvárat.
Mikor kett? felé feladtam, s bevonultam hajlékomba szunyálni, akkor jöttem csak rá, mekkora cink egy kb. 15-20 fokos lejt?n aludni – vagyis negyedóránként a sátor aljában arra kelni, hogy kilóg a lábam…
KEDD
Rettenetes pózok és krónikus hátfájás segítségével sikerült átvészelnem a lejt? húzóerejét. Kilenc körül már mindenki talpon volt, ugyanis ember nem képes ekkora brutális napsütésbe bent maradni, és szénné sülni. Reszpekt azoknak az arcoknak, akik jó id?ben jöttek, és jutott nekik némi sövény vagy tuja, árnyék gyanánt; bár gonoszkodva jegyzem meg: az se tart örökké, haha…
Tavalyihoz képest nagymértékben javult a napközbeni programok száma és színvonala, akik tehát okosak voltak, simán redukálhatták a délel?tt és koradélután, lézengéssel eltöltött, viszonylag unalmasabb órákat. Bizonyos Off-Rock Tanyán lehet?ség volt egy kényelmes helyen vízipipával múlatni az id?t, vagy éppen hulladékokkal foglalatoskodni, esetleg célirányosan rajzolgatni, amik aztán instant kiállítás reményében a kerítésen végezték. Minden nap filmvetítés folyt a Toxic-ban, olyan remekm?vekkel mint pl. Shop Stop második része (mely van annyira elmeroggyant, mint az els?), Terminator 2, Örökség, vagy a Hobo-féle Kopasz Kutya.
Persze játékok is akadtak. Volt egy köröz?s verseny, melyben egy fotó alapján kellett megtalálni a delikvenst – akik feltehet?leg még a fesztivál területén lézeng, és nem ment be mondjuk Pécsre vásárolni vagy fel Kökénybe az olcsó leittasulás célzatából -, a rocker kvízben pedig furmányos zenei kérdésekre keresték a helyes választ. A nyereményt (ami italbón formájában testesült meg) mindkét esetben elihattad – alap, nem?!
Némi táplálék jelleg? cuccot vittünk a szervezetünkbe, majd fel Kökénybe. Vegyesbolt, majd kocsma. Alig ültünk le, mikor egy Iván nev?, veszprémi utcazenész (akit ?szintén megvallva el?ször egy exhibicionista hülyegyereknek tituláltam, aki felt?nési viszketegségben szenved, s csak produkálja magát, de mint kés?bbi konferansziéiból és vérprofin felépített programjából kiderült, hatalmas tehetség a tag!) kezdte m?sorát az általa csak Kökényi Irodalmi Nagyszínpadnak titulált hátsó részben, bár szerintünk simán befért volna a tehetségkutatóba. Kisebb megszakításokkal majd’ három órán keresztül folyt m?sora legendás nóták elfelejtett (vagy nem ismert) paródiáival, négysoros kis költeményekkel, vándordalokkal, ami csak a szájára jött, de ami mégis a legjobb, hogy annyira beteg humorral tette mindezt, hogy majd’ megszakadtunk a röhögést?l. Gondolok itt a Nyomorult vasárnap, Zúzapörkölt blúz, Petróleumlámpa-ferdítés „szegény lányka, feloszlott az Ossian-ja”, vagy a rendkívüli népszer?ségnek örvend? „In The Bunker in Afganisztan Bin Laden Sleeps Tonight - a lépfene, a lépfene… Biobomba ég!” Iván repertoárjában vagy 160 ilyen és hasonló gyöngyszemet találhatunk. Akik ott voltak, tudják mir?l beszélek, akik meg nem, hát azok meg sajnálhatják!
Telt-múlt az id?, fogytak a fröccsök és a zsíros deszkák, de Iván csak nyomta, és nyomta. Mi meg szórakoztunk. Azon vettük magunkat észre, hogy menni kéne, mert hat óra lesz. Hammer-en pedig Subscribe. Srácok veszett ?rülettel átitatott produkciót nyomtak az arcunkba, ahogy ez már VOLT-on is tették; vérprofi munka.
Végig ugyan nem néztük, mert jelenésünk volt a PécsiEst-nél. Következett az egyik legjobban várt honi banda, egy re-union formáció, ha úgy tetszik - Rózsaszín Pitbull. Nem hinném, hogy van olyan bakancsos kishazánkba, akinek ne mondana valamit e név, legyen az éppen világutáló blekk-metálos vagy éppen konszolidált ?s-rocker. Mégjóhogy, hiszen ez már egy kisebbfajta kultusz – a tanult kollégák által emlegetett „annyira szar, hogy már jó” kategória. Tudvalév?, hogy Czene Banda basszeros halála után nem húzta sokkal a ’macskám dzsörzé blúz’, és bedobta a törülköz?t. Tavaly Virágh Gábor gitáros döntött úgy, hogy nem hagyja annyiban ezt a kultikus zenekart, és megpróbálkozik a folytatással, igaz, csak egyedül, mert a többi tag elzárkózott. Szóval vártuk a csodát…
Négy pink pólós fiatalember termett a színpadon, és már szálltak is az éterben a kultikus Pitbull-nóták - azt azért nem kockáztatom meg, hogy generációk n?ttek fel rajta, de mindenképpen legendásak. Jelcin tata, Süsü, Pedofeeling, Gerontofília, Igyál lábvizet, Igazságos Izom Tibi, Halál az összes politikusra, Béla bá kétszer (Trükkös és Szkátlend verzióban), Valaki beszorult egy zetorba, Ne szívjál füvet, valamint általam két nem igazán kedvelt et?d: 16 tonna és a Lelkem a napon pihen. Összességében annyit mondhatok, hogy ez a re-union egészen jól sikerült most, hogy már a kopasz énekest is leváltották, habár azt az eredeti hangulatot mégsem lehet visszaadni, azért egy újgenerációs Pitbull-nak tökéletes… És a slusszpoén, hogy valójában egyetlen régi tag sem volt jelen, ugyanis Virágh Gábor jelenleg külföldön tartózkodik…
Némi alkoholizáció, kis feltölt?dés a borstandnál, aztán durr bele a s?r?jébe: Cadaveres. Csontvázas srácaink túrtak rendesen, bennük nem lehet csalódni. Örvendetes hír a rajongóknak, hogy ?sszel itt a kettes számú korong, amir?l megleptek egy-egy nótával.
Még gyorsan, pár szám elejéig elugrottunk Prosectura-ra, ahogy minden évben szoktuk, ugyanis ez egy számomra kihagyhatatlan, szívemnek kedves, honi humor-punk banda, melyet hallva mindig feldobódok…
Majd loholtunk Soilwork-re, hogy le ne késsük, mert nagybani reményeket tápláltunk hozzá. Mekkora király lesz, ismer?sök is mondták, hogy fasza banda ésatöbbi… Göteborgi dallamos death metál címkével illetett svéd barátaink azonban borzalmasak voltak. Nem, nem rosszak, vagyis hát nem úgy, ahogy els?re gondolnánk, mert hangszerelés-ügyileg semmi kifogás nem lehetett ellenük felhozni, hisz’ profik. Valami baromi unalmas m?sort hoztak össze; ott álltunk – alig lézengtek a placcon; nem igazán lehetett sorokról beszélni, ezt most komolyan mondom -, és néztünk ki a fejünkb?l, hogy akkor most hogy s mint. Elején még lehetett élvezni, hisz újszülöttnek minden új, f?leg egy ilyen zenekar, aztán számról-számra eluralkodott rajtunk az apátia. Teljesen ugyanolyan, semmiben nem (vagy csak kis mértékben) különböz? számok, túlságosan hasonló dallamok, az énekes csóka sem okozott kit?nést, egyszóval mintha két-három számot nyomtak volna el egész végig, megvariálva, felcserélve bizonyos részeket. Egyik cimborám például állás közben simán bealudt, csak ennyit az izgalomról…
Guilty Parties, vagyis a Subscribe tagokból összeállt Rage Aganist Tribute Band-et csak a távolból hallgattam, némi rockdiszkós feeling hajnalban, meg jó zsíros lángos - tegnapinál azonban jóval kisebb méretben -, aztán így teli hassal a sátorban próbáltam meg kiékelni magam, hogy ne csússzak le…
SZERDA
Délel?tt punnyadtunk a dögmelegben, meg bementünk Pécsre kajálni, venni pár ehet? holmit. Freak Nation nev? formációba lopva belelestünk, és megállapítottuk, hogy egészen korrektül nyomták a srácok. És ami tényleg poén: spanom vételezett egy kókuszdiót, mire megállították a bejáratnál, hogy azt nem viheti be, mert „fegyvernek min?sül? tárgy”, mire kivágta magát: „étkezési célokra lesz.”, mire ?k: „jó, de akkor ne mutogasd…” Szóval ennyit err?l. Egyébként a szögecses övet is levetették, akinél volt, meg minden effélét cuccot, bár a Hammer standnál ugyanolyanokat, s?t nagyobbakat is lehetett kapni…
Este hattól kezd?dtek számunkra a programok, úgyhogy addig elköltöttünk egy faja ebédet a parkolóban a mini kitchen (mobil gáz) segítségével, majd újra punnyadás a változatosság kedvéért. Még mindig dögmeleg uralkodott, úgyhogy er?teljesen kezdtük boncolgatni a zsírfagyi témáját. Arra jutottunk, hogy mennyire über lenne most egy gombóc kacsazsíros, egy disznózsíros és egy adag székelykáposztás zsírkehely, uborka rúddal, tetején chilivel, er?spistás-fokhagymás szósszal, mindezt kolbásszal tunkolni, mellé természetesen parasztkenyér – mintegy édesség gyanánt.
Szemtelenül fiatal, ámde vérprofi srácok büntetnek a régi vágású thrash/death zsánerében, ez volt Archaic, melyet sajnos eddig csak Pesten volt alkalmam megnézni, pedig nagyon ott vannak a zenében!
Nagyszínpadon a Fekete Sereg – tavalyi írásomban azt hiszem pont azt fejtegettem, hogy megérdemelnék, hisz majdnem ?k a következ? Akela. Mátyás légiósaitól mit is várna az ember, mint súlyos thrash-riffeket, történelmi háttérrel és hagyományokkal tálalva. Sear Bliss is jó régi vendége a fesztiválnak; harsonás blackmetálját csak szigorúan távolról, habár ?k is ugyanitt kaptak helyet.
Egy kis bolondozás mindig jól jön – a Fürgerókalábak erre kiválóan alkalmas. Punkból metál, bár a szövegvilága még mindig az a jóindulatúan kretén és dicsérend?en idióta, ami volt. Aczélos Balika mozgáskultúráját pedig azt hiszem, nem kell ecsetelnem…
Nah, most újabb probléma merült fel bennünk, mármint az ismer?seim körében, ugyanis hosszas mérlegelést követ?en megállapítottuk, hogy két alternatíva létezik, amit a Maraton szervez?i direkt a mi froclizásunkra találtak ki: 1. nincsen semmi érdekes, addig iszunk meg vagyunk 2. egyid?ben van az összes jó program, jó esetben három színpadon egyszerre.
Zorall és Flashcrawl persze egyid?ben zajlott, úgyhogy megosztott figyelmet szenteltünk nekik, ugyanis egyikr?l sem szívesen maradtunk volna le. Míg el?bbiek a honi örömzenélés nagymesterei, az eszméletlen szint? hangulatteremetés egyik alapkellékei, szóval muzsikájuk által buli képz?dik minden mennyiségben, emiatt is muszáj rájuk menni. Addig utóbbiaknál már eleve garanciát jelentett a death-metál szócska, valamint a tizenöt évre visszatekint? múlt. Flashcrawl egy pusztítógépezet, ez tagadhatatlan. Értik a dolgukat, és teszik. Nem, mint tegnap a Soilwork, hogy egyik fülön be, másikon ki, szóval elunod agyadat rajtuk, és még nem is faja. Nekem a németek bizonyítottak.
Németek után jött a Radioaktív Magyar Fémman, a Paksi Hapsi, született Aczél Endre, hogy összetoborozza a Rock Katonáit. Akik vakon követik ?ket, mert ugye az Acélszív, az dobog. Aztán mire fel?! Nem tudom, mióta csinálja ez az új Ossian, csak azt, hogy ez már vicc, kéremszépen. Régebben, mikor még tudott mir?l énekelni, amiben hitt, és abszolút hiteles is volt, az manapság átment pénzhajhász, önirónikus fém-bohóckodássá. Meglássátok: egyszer csak jön berobban az Ítéletnap, amikor a Föld kockává torzul, és akkor mi lesz Endre bátyám rockhadseregével…
Ezzel egyid?ben a Hotdog-on ment a Stereochrist, amibe azért megpróbáltam bele-belefülelni, bevallom, nehéz úgy volt a nagyszínpados death miatt. Súlyos, karcos, alattomosan mélyre hangolt, doom-os depressziót suggaló banda, amit akár úgy is nevezhetnénk, hogy a magyar Down, vagy az említett banda honi megjelenése.
Fél éjfélkor, az orbitális nagy dühöngést átvészelve felkerekedtünk, hogy kicsit a múltba a révedjünk Alvin és a mókusokkal. Jó néhány éve, hogy ignorálom ?ket - nagyjából az Emberek és Állatok óta, amióta elkommerszosodott médiahajhász lett, és csakis önmagukat ismétlik -, gondoltam teszek egy próbát. Alvin (aka Pásztor István) a szokásosat nyújtotta, bár a kollektív seggnyalásokról nem ejtek szót, Viki is okés, bár az énekhangjába vihetett volna némi életet és fantáziát. Gerg? viszont negatívum nélkül marad, nagyszer?en dobolt, s?t! Régi nótáikat én is fújtam (21 múltam, Kulturált, Pont jókor, Alvin és a mókusok, Lacika), feléledtek az ifjúkori és a zenekarral kapcsolatos emlékek, de újabbak szerzemények valahogy ne hoztak lázba; indoklás fentebb. Ezután lángos, fröccs, pár nóta a rockdiszkóban, majd a hagyományos lefele csúszva alvás az ingatlanunkban.
CSÜTÖRTÖK
Negyedik napja vagyunk itt, és néha (ez f?leg délel?ttönként jön el?) úgy érzem, hogy kiégtem. Fesztivál-fesztivál hátán. Tényleg be kéne iktatnom valami fesztivál-elvonókúrát, ahogy egyre kisebb és kisebb adagokban tántorítanak el a züllést?l, mert sokáig nem lehet ezt így bírni… Nyugi, de nem rinyálok többet.
Este hatig kábé semmi érdemleges nem történt, talán csak annyit megemlítend?, hogy még mindig rohadt sok a punk a fesztivál területén. El?bb felmentünk Kökényben, majd egy kis erdei úton a tóhoz, aztán a másik fedett ivókomplexum, a Kaszanova bevizsgálását vállaltuk magunkra. Természet lágy ölén, a zöld környezetben inni a legjobb, amondó vagyok.
Hétt?l vérzett a Rómeó, fantasztikus dirty rock ’n roll produkció, rengeteg ember a tánctéren, amit láthattunk, hallhattunk, hiba nélküli. Taps nekik.
Sick Room-ra emlékszem régebbr?l, a zenetévéb?l, hogy valami elektronyossággal kevert buta-metállal büntetik a népet, jó lesz az nekem, gondoltam. Hát iszonyatosan pöpecet alkottak, habár a szórványosan álldogáló (és nem tomboló!) közönség korántsem ezt mutatta. Az a vicc jutott eszembe, mikor két orosz impresszionista közül egyik megkérdezi, hogy beleszarjon-e a zongorába, mire társa: „Á, nem értik ?k a m?vészetet…”
Az egri Shapat Terror-t legjobban a tegnapi Stereochrist-hez tudnám hasonlítani, olyasfajta lehangolt, pesszimistán szóló zene, southern stílusban nyomatva.
Psycho Mutant-ról lekéstem Sopronban, úgyhogy majd most. Sajnálatos, de már az elején eljátszották a bizalmunkat; akár úgy is mondhatnám, hogy zenéjükkel nem értek fel hozzánk! Magyarán azt az id?t simán Moby Dick-en is tölthettük volna. Visszatérve a mutánsokra, elvileg psychobilly-set kellett volna el?adniuk nevükb?l fakadóan, ahhoz képest valami lagymatag szart kaptunk, harmonikával meg ilyesmi. Erre mondaná egyik kedves ismer?söm, hogy „a jó zenét könny? szeretni; a szar, az az igazi kihívás…”
Moby Dick, mint ahogy már VOLT-os beszámolómban jelentettem, retrózott. Nem tudom miért, csak úgy. Persze egy-két újabb szerzemény is belefért, mindezek ellenére ugyanúgy élvezte a közönség a negyedszázadot megélt Fehér Bálnát, mint máskor.
Black-Out kihagyva, inkább Dalriada-ra hegyeztük a fülünket, habár a fesztivál bármely pontjáról b?ven lehetett ?ket értelmezni; csodálatos n?i hang, néha zord férfi orgánummal vegyülve, alatta meg drasztikusan szóló metál.
Három az egyben, egyid?ben probléma újra visszaköszönt, de azért mi (majdnem) sikeresen megoldottuk. Fél éjfélt?l nagyszínpadon a finn Amorphis büntetett. Vérprofik, err?l pár pillanat alatt bárki meggy?z?dhetett. Dallamos death-metálban gazdagodtunk, énekesük hangja is er?teljes és meggy?z? (raszta hajtengerét dobálva pedig külön élményszámba ment!), a zene pedig mindent elsöpr?. Tíz pont, nincs kecmec.
Helldorado egy korrekt nyolcvanas évek tribute band, akik olyan ínyencfalatokhoz nyúlnak vissza, mint a Guns, Twisted Sisters, Mötley Crüe, vagy a Sex Pistols. Ez utóbbi mondjuk én is csodálkoztam, hogyan s miért, mindenesetre oké, fiúk. Szexis táncos lányokkal, és kisebb áramszünettel tarkítva profin adták el?, ami kell, az énekes színpadi mozgásáért pedig pluszpont jár.
Sajnos a szintén favorit Hatóságilag Tilos, ami ugyanezen id?pontban lépett fel, kimaradt részünkr?l.
PÉNTEK
Már eddig is sok kányát láttunk a fesztiválon - a kánya szó értelemszer?en a darkosokat tükrözi, az überdarkerek pedig a dolmányos kányákok -, de a mai nap kész kányainváziónak lehettünk tanúi. Ötven fok melegbe is térdig ér? bakancsba, csipkés, fekete, gót cuccokba repdesték mindenfele. Gondolom Finntroll-ogtak ezerrel.
Igazándiból ezen a napon szinte semmi sem érdekelt a felhozatalból, úgyhogy rögtön ugrok az estére. Nagyszínpadon tíz körül alakokat láttunk. Trollok voltak. Méghozzá a finnebbik fajtából. Habár a folkerek tavalyel?tt már jártak itt, és részese voltam ördögien felépített show-juknak, most megint kedvem támadt hozzájuk. Ha hith? Finntroll fan lennék, biztos súlyos medveprém bundába, láncokba, sisakba meg nyúlsz?r keszty?be nyomattam voltam, ez van. Stúdióalbumaik közül egyet nem ismerek, él?be viszont zseniálisat nyújtottak. Ment a brutál metál, szólt a frenetikus szintetizátor, néha már azt hittem valami Dimmu számot hallok, komolyan! És akkor bejött a hihetetlen, youtube-os Tom és Jerry alá bekevert dal, lásd itt: http://www.youtube.com/watch?v=eTHy1NjyEVs Úristen, vérpezsdít? és fantasztikusak ezek a srácok, bulit azt tudnak csinálni! És nem kell ehhez rozsdás rajongónak lenni, elég, ha ott vagy koncertjükön, és beindítanak…
Finnek után egy kis hazai kommersz rock/metál, kinek hogy tetszik. Tankcsapda szerencsére b?ven játszott régebbi dolgai közül, nem csak a zenetévéken sugárzott, fiatalokat célzó, alkoholizálásra buzdító, csajozós, partizós slágereket, szóval a huszon-harmincas generáció is találhatott magának kedvére valót. Hogy még kiemelked?bbé váljon fellépésük, pirotechnikai eszközökkel felszerelve érkeztek, kisebb-nagyobb lángcsóvák borították a színpadot. Lukács öregszik vagy baromira el volt fáradva, én nem is tudom, de valami olyan nyögvenyel?sen, kimerülten énekelt, mint az állat. Ok, aláírom hogy stúdióalbumokon máshogy szól az ének, mint koncerteken, de úgy csúszkált, hajlított, hogy atyaúristen! Ennek ellenére rajtuk voltak a legtöbben.
Haverok ezen közben bent voltak Angel Evil nevezet? Misfits feldolgozás zenekaron, ami elmondásuk szerint nagyon vitte a prímet - maszkokkal, horrorkodással, ének-zene tekintetében sem akadt probléma, csak szerintük egy ilyen kaliber? banda nem eléggé volt hirdetve. Gy?ri Nikson-ék is felléptek, bár esélyük nem volt Tankcsapda mellett…
Másik, ami érdekelt err?l az estér?l, az az Ómen. Nem mintha keblemre ölelve szeretném, annyira azért nem jó, meg mi az, hogy Okit vették be énekesnek, ily módon égetve le magukat?! Ezúttal Katonával kiegészülve léptek fel, szóval a farkasos dalok ígérete csábított. (Amúgy olyan kósza hírek keringenek, miszerint titokban összeálltak, s ?szre már egy új Akela album várható.) Kezdéssel meg kellett várni a TCS végét, szóval elég sokat késtek. Koncertjük különösebben nem hatott meg, aztán olyan húsz perc után a színpadra szólították Katona / F?nök / Zászló / Lászó kollégát, aki le is nyomott ízibe három klasszikus farkasos szerzeményt, majd újra az eredeti énekes következett.
SZOMBAT
Az utolsó napra ébredtünk, ami egyértelm?en a hardrock és ska/punk m?fajában telt. Ami pozitívum, hogy nem kell több májkrémet fogyasztanom reggelenként azzal a felkiáltással, hogy „Oké májkrém! Oké!” És persze csúszkálni sem fogok lefelé. De lássuk a tényeket.
Délután Kökénybe fel, fröccs-zsírosdeszka menü, estefele meg vissza. Deák Billt és Hobo-ékat nyomokban ugyan hallottuk a borozóból, de igazándiból nem érdekelt a dolog. Utána beugrottunk még a HotDog-ba. A nagykanizsai Teurgia b?dületes és szupergyors death-metálban utazott, amolyan igazi nyakcsigolya-fájdítós echte böszmencség!
És eljött hát a várva várt pillanat, a 2008-as Rockmaraton legutolsó szuperprodukciója, a Spanyolországból kölcsönkért The Locos. Amit elöljáróba illik róluk tudni, hogy a Ska-P hangulatemberének, Pipinek a bandája ez, amit az anyazenekar feloszlása után hívott életre. Azóta két albumot is sikerült elkövetniük. Ahogy nevük is mutatta, ezek vazze tényleg ?rültek! Zenélés közben színpadi attrakciójuk se semmi, de amikor egymást kergetve elkezdtek köröket róni a színpadon, az valami félelmetes! Így spannoltak minket. Pipi szokás szerint beöltözött néhány dalra, amikor meg nem, akkor is izomból izzította a közönséget, hogy „Gyerünk emberek, mozogni!” Atomjó hangulatot teremtettek, ment a helyben járás, beljebb pogozók aprították széjjel egymást, a tánctéren kívüliek pedig fejben mozogtak. Egyszóval a hatás nem maradt el. Zenéjükben tetten érhet?k a már SKA-P-re is oly jellemz? ska/punk alapok, amúgy két fúvóssal tolták ezek az ?rült spanyolok, összesen mintegy heten. Bár vártunk egy-egy feldolgozást az anyabandától, csak nem játszottak, de ez volt minden negatívum velük kapcsolatban. Hatalmasabb, jóíz?bb, tombolósabb bulit el se lehetett volna képzelni. És az az igazság, egy ilyen buli után Mystery Gang-re nem volt er?m, habár ?k is tolják…
VASÁRNAP
Vasárnapi rockdiszkóban megint csak ment az aprítás, reggel viszont tízig - ami elég szemét id?pont, annak, aki végig itta vagy bulizta a hajnalt – el kellett hagyni a fesztivál területét. Még egy poént, ha megengedtek: hazafele csak három és fél óráig tartott az út. Látszik, hogy nem én navigáltam, haha…
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
01.09. |
01.08. |
01.07. |
12.24. |
12.18. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
20 év, 30Y, Alcohol, Aurora, Azfeszt, Bëlga, Brutal Assault, Concerto, Death metal, Depresszió, Don Gatto, Facebook, Flúg, Grunge, Hardcore, Hollywood Rose, Kowalsky, lemezbemutató, Melodic death metal (Melodeath), MetalWar Fest, Pantera, Prosectura, Remorse, rockzenekar, Stoner rock, Superbutt, SZIN, turné, új dal, új énekes