Road - Aranylemez

Murphy - 2008. augusztus 09. szombat, 12:54    
Színtiszta arany és mocskos metal
Road - Aranylemez
Harmadik albumával végérvényesen bebizonyította, hogy ott a helye a MAHASZ sikerlistáján, és persze minden modern rock/metál rajongó polcán.
Reklám:
Felfelé görbül egy másfél perces zongorás betéttel indul, s mikor már azt hinnénk, hogy egy kedves kis lírai szerzemény bonatkozik ki bel?le, teljes g?zzel berobbanik a metál! Egyszer?en lezúzzák a fejünket - príma gitárok, megfelel? mélységgél dörmög? basszus, no meg hogy zakatol a duplázó! Hol dallamos éneklés, hol üvöltözés keveredik a mondanivaló hangsúlyozására, és mindig a megfelel? kerül el?térbe, príma kis nóta!

Frankón riffelgetnek az állatkísérletekkel foglalkozó, Ember vs. Állat hozzáállást boncolgató Isten barmában, ja és még egy dicséretes szóló is tartozik ide, persze az el?z?ekben említett elemeket most is beépítve.

Aki szabad – mindenestül hasít bele a világba, és belénk, hogy vegyük már észre, és lázadjunk ?szintén, hiszen mindennél fontosabb az egyéni szabadság gyakorlása. Igazi adrenalinbomba, kétségtelen.

Visszaháromnak nincs igazából kompetens, mindenkinek szóló mondanivalója, inkább „csak” egy amolyan rallys élménybeszámoló, mintha egy igazi versenyr?l tudósítanánk laikusoknak, hogy is mennek a dolgok a pályán. Legjobb szó rá talán a pillanatképek, egyfajta impressziók láncolata. Négykeréken gördül? versenycsoda tényszer? bemutatásával nincs is gond, bár koncerteken nehezen tudnám elképzelni, hogy a közönség egy emberként üvöltené az énekessel a szövetget, mikor kb. köze sincs hozzá…

El Dorado, a mindannyiunk álmában valamiféleképpen létez? dél-amerikai aranyország is tökéletesen megállja a helyét, feszes gitárok, szaggatnak ezerrel, remek dallamok, no meg pofás szóló.

Nem rólunk szól-nál ismételten igénybe veszi a zongorát, mégpedig Varga Zoltán, a producer klimpírozik, amúgy pedig egy lassú, mereng?s, lírai szerzemény, mely teljesen kilóg az eddig hallott dalok csokrából. Ami nem is lenne annyira nagy baj, de sajnos az eddigi gitárcentrikus, energikus és pörg?s hangulatból is kiábrándít, ami már az. Pesszimista felhang lengi körül, igazándiból pedig nincs semmi izgalom, ami tökössé tenné. Csak egy szimplán szerelmes ballada, ez van.

Törjük a falakat - újra hódít a Road-zúzás; visszatér az a szemtelen, rájuk oly nagyon is jellemz? gitártémázgatás meg Máté énekmodulja, bár a szöveg ezúttal nem bír valami hatalamas mondanivalóval, de még így is korrekt lett.

Jó kis metálos büntetésnek lehetünk részesei A f?ben - minden megvan benne, ami csak kell egy pattogós Road nótához: dühöng?s zúzda rész, dallamos refrén meg korrekt ének, ugyanez a jelenik meg Mit jelent-ben. Vedd el címmel már inkább a spontánabb, szabadabb rock-os vonal dominál, nem mintha ez valamivel hátrébb kerülne, mint az el?z? számok.

A Római vakációban egész rocker-vendégsereg támogatja az együttest – itt van Kovács Koppány a derék, ugyanakkor pimasz Rómeó Vérzik-b?l, Kovács Zoli a tinimetál-bálvány Depresszió kötelékéb?l, Sidi, akinek nevéhez a Zanzibár és Mafia kapcsolódik, valamint Replika-s Szabó Gerg?. Ahogy a számban is elhangzik, ez egy italiano rock ’n roll, persze csak a nótában megénekelt helyszín olasz, a zene száz százalékig magyar! Vigyázat, slágergyanús szerzemény!

Borítós számunk, a 39764 az utolsó, Valami nagyon hideg kék cím? egészen komplex témákat felvonultató nótában bukkan csak fel, de értelmét sokszori hallgatás után sem sikerült megfejtenem, maradjon ez a Road titka, haha! Hat perc hosszúságban minden porcikánkat megmozgatja, ha közben ellustultunk volna, akkor itt egy újabb edzés! Garantált headbang témák, rendesen odab*sz! Jobban odafigyelve viszont a nyomokban Superbutt Better Machine-jének egy bizonyos részét fedezhetjük fel, vagy legalábbis én azt hallottam ki…


ROAD diszkográfia:
Nem kell más – 2004
Második harapás – 2006
Aranylemez – 2008


Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez