Vé-Fesztivál 2006.08.16.

Murphy - 2006. október 06. péntek, 14:40    


Újra itt az Insane

Nem sokkal a szanyi Vadulj a nap alatt itt egy újabb fesztivál! Vásárosfalu (vagy ahogy jobban ismerik, Véfalu) kilencedik alkalommal mozgatta meg a környékbeli fiatalságot.

Már harmadik éve, hogy ott vagyok, és persze az összes ismerõs is. Kár kihagyni egy ilyen fesztivált (ami ráadásul még pénzbe se kerül), szégyenszemre mégis akadnak egyes emberek, akik egyszerûen elfelejtenek eljönni...

Reklám:
Fél hét tájban, elsõként lépett színpadra a Horizon nevezetû négytagú gitárformáció, melyhez egy-egy szám elejéig egy vokalista csajszi is csatlakozott. A zenészek székeken nyomták mindvégig, így leginkább egy csendes ülõs kis performence kerekedett; már csak a virágok hiányoztak a Nirvana-hangulathoz. Közönség ekkor még nem igazából akadt a színpad elõtt, inkább a sörsátrakban pihengettek a népek. Lesz még idõ tombolni. Ettõl függetlenül, amit játszottak, az korrekt volt. Szólt a közönség kedvenc Nothing Else Matters, hujjogtak rá ezerrel, felhangzott még többek között Ákos meg a Philadelphia zenéje.

Közben lecsúszott még egy jégkockás fröccs-koktél; átnéztem kajáldához, ahol megállapítottam, egészen emberbaráti méretû ilyen-olyan szenyákat adnak. Meg persze hivatali kötelességemnek tettem eleget azzal, hogy szórólapoztam egy sort. Egyetlen dolog, amit negatívumként említhetek, a csocsóasztalok krónikus hiánya.:(

Következett a Scud, akikrõl szintén nem hallottam még. A pápai banda megtermett, Hatebreed pólós énekese ügyesen tornáztatta hangszálait mindvégig, és a zenéjük is frankón bejött. Mûfaji határokat nem kezdek ecsetelgetek, zúztak és kész! Talán ha késõbbre rakták volna õket, jobban ki tudták volna használni durvulásuk adta lehetõséget...

Ahogy tavaly, most is eljött a répcelaki Morte Silmoris. A banda, akik játsszák a Sepu-tól a Desperate Cry-t - nekem már csak így ragadt meg az emlékezetemben. Fõként saját számokból álló produkciójukat ezúttal (legnagyobb örömre) megfejelték két rozsdás Slayer-klasszikussal a végén. A Raining Blood-on nem tagadom: elszállt az agyam, az ezután következõ Angel of Death pedig már csak hab volt a tortán...

Fél tíz magasságában, egész szép tömeg elõtt játszott a Say Out. A csornai hácéseket már volt szerencsém látni Szanyban; ismét ott tomboltam az elsõ sorokban. Kirobbanó bulit nyomtak, akárcsak múltkor; ez nem is vitás! Semmi fáradság nem látszott rajtuk, annak ellenére, hogy tegnap még Gyõrben adtak egy kiadós bulit a Kentucky-ban, a spanyol Ictus elõtt.

Utánuk, az egész esemény házigazdája, a helyi Greedy Fly tolta. Õket szintén megcsodáltam már Szanyban, úgyhogy nem zaklatott fel különösebben. Igaz, totál megadták a hangulatot az Insane elõtt, meg hát jó volt hallani valami KoRn közelit...

Az est legnagyobb dobása, az Insane kábé fél éjfélkor került a pódiumra. Megemlítem, hogy tavalyelõtt már egyszer jártak itt, s most újra eljöttek egy nu-zni. Kicsit meglepett, hogy némileg kevesebben tomboltak rájuk, mint Greedy-ékre. Pedig Oszi és csapata aztán kihozta magából a maximumot. Én speciel vártam régebbi nótákat is, mondjuk egy Blood Of The Machine nem lett volna rossz, de inkább az újabb materiából válogatták össze a talpalávalót.

A koncert után pihentünk egy emberit, közben piafronton spontán összeismerkedtünk a Scud dobosával. Pozvakowski-ra viszont már abszolút nem jutott energiánk, csak messzirõl kóstolgattuk, de nem igazán a mi mûfajunk...

Murphy
TOROCK.HU



Szólj hozzá a cikkhez