Independent Motofest - 2008.07.25-26., Gúta

holth - 2008. szeptember 01. hétfő, 07:00    
Mindenféle agyament motorostalálkozókra akkor indul el legszívesebben az ember, amikor tudja, hogy a szar id?b?l kifolyólag majd biztos úgy fog hazállítani hogy egy köbcenti sármentes övezet nem lesz a testén.
Reklám:
Különösen nagyot lendített az örömünkön, hogy a clubban, akik szervezték a hepajt, azért akad ismer?s arc jócskán. Szóval mennyiségileg és min?ségileg egyaránt nem  ment a rovásunkra, hogy ez a buli tulajdonképpen meg sem volt reklámozva, szóval jöttek a motorosok haverjai meg a haverok haverjai, aztán kész.
 
Zsenge koromnak köszönhet?en nemigazán voltam mindezidáig tisztában azzal, hogy mit jelent, ha az ember meló után állít a tettek mezejére, vagy hogy ilyenkor olyan dolgokban is kéne gondolkodni, hogy az elmeállapotom meg a lélekjelenlétem kisebb csapások árán is meg-meg ingadozna, nem még akkora után, amit mi magunkra mértünk. Tettük ezt persze  mindenféle isteni ned?k által. Azt az érzést is bizonyára sokan ismerik, amikor egy várvavárt zenekar koncertjére rástresszelünk, hogy odaérjünk kezdésre vagy csak hogy szimplán le ne csússzunk az egész sóm?sorról.
 
De jöttek ám a nagy megnyugvások, mert bár sejtettük, hogy nem lesz itt valami „feszített munkamenet“, kiderült, hogy az este kifejezetten „ahogy esik, úgy puffan“ jelleg?. Szóval alapból egy motoros fazon külön kis performanszot kreált ott helyben. El?került a spanyol gitár is, és felezendültek olyan klasszikus cseh rockbandák számai, mint mondjuk a Kabáté na meg próbálták ösztökélni a lányokat, hogy villantsák ki testük domborúbb részeit,  hát ezutóbbi örömökben nemigazán részesülhettek. Persze, ez egy ideig marhára jó mókának bizonyult, volt min vihogni, meg legalább lebonyolíthattuk az „á, ti is itt vagytok?“ kaliber? tiszteletköreinket, de id?vel egyre inkább kezdtünk kiélez?dni arra, hogy kezd?dhetne már a Pantera r.b.
 
Rájuk még várhattunk egy darabig, mert ezt megel?zte az egyik motoros srác proketje, megjelenésileg itt már beszélhetünk konkrét zenekarról, ám mint zenét nem igazán sikerült beazonosítani, a „hejehuja-nyennyenyunnya“ jelleg? szövegek és a borzalmas hangosítás mindenféle érdekl?dést kiirtott bel?lünk. Majd jöttek a várva várt Pantera r.b.-s srácok, hogy leszakítsák a fejünket – ehelyett inkább mi szaggattuk le az énekes csóka lábsz?reit. Persze ?k is révbe értek,  hiszen a buli elején még csak ketten álltunk a színpad el?tt, a végére meg már mondjuk tízen, bár Lajos (ének) ismét eleresztette az örökérvény? szlogent, hogy ez a legjobb buli meg mi vagyunk a legjobb közönség, úgyhogy akkora gond azért csak nem lehetett. Itt már vagy azért nem voltak olyan egetrenget? gondjaim a hangosítással, mert tudtam, hogy mit kell hallanom, vagy mert valamit megbütyköltek a cuccoson. Úgyhogy megint volt minden, üvítezhettük, hogy What is my name? meg meneteltünk tovább (Walk), meg persze megkaptunk minden olyan klasszikust az arcunkba, amit elvárna az ember. A koncert vége valamiféle sajátos jammelgetésbe fuladt, ha jól emlékszem, ismét a fent említett motoros fickó egyéni produkcióit láthattuk, hallhattuk, meg mintha némi Metallica is rémlene, de aztán még visszatértünk a Pantera nótáihoz is, úgyhogy elég nagy volt a tüzijáték.
 
Naivan úgy gondoltuk, hogy a szombati nap majd lazább lesz, mivel el?z? este már mindenki megmutatta a szarnak, hogy ki az úr, de a jó id?nek köszönhet?en ezen a napon már csomó motor is parkolt az akció területén, égették a gumit, kezdett igazi motoros találkozó szaga lenni a dolognak. Jött ismét egy zenekar, akik elnyomtak egy Ace of Spades-et, amit konkrétan akkor ismertünk fel, mikor a csávó beleüvöltötte a mikrofonba, hogy „Ace of Spades“! Aztán egy Alkehol r.b. (Alkehol – egy cseh zenekar), amit?l alapvet?en valami jó mókát vártam, dehát istenem, szar volt ez is, szarul szólt, mi meg egy órán keresztül álltunk sorba a büfénél, úgyhogy ezzel sem vesztettünk sokat.
 
Miután nagy csatározások árán sikerült hozzájutnunk némi nedühöz, következett a komáromi Victims of a Down nev? formáció. Gondolom nem igazán kell  taglalnom, hogy Systemet tolnak a skacok. Azt hiszem ez a zenekar is annyi változáson ment már keresztül (akár csak a repertoárt illet?en), hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de nincs ezzel semmi gond, ha netán félévente egyszer látom ?ket valahol, mindig van valamit?l egy kis újdonságérzetem. Tehát özönlöttek felénk a System dalocskák, amit?l er?sen nosztalgikus érzetem támadt – 5 évvel ezel?tt mindig ezek voltak azok a számok, amikre elszabadult az egész társaság. Érdekesmód, most is aránylag jól hallottam a dolgokat, gitárosgyerek egyedül tolja a témákat, úgyhogy ez már mindenképpen tiszteletreméltó, bár ha jól emlékszem az énekes fickó nyakában is lógott a gitár anno, mostanában úgy t?nik inkább a dolgok kiéneklésére koncentrál. Igaz, volt néhány el-elcsúszó hang, dehát istenem, énekelje ki nekem valaki teljesen tisztán ezeket a témákat, és ez a szint? alkalmi csúszás az, ami még abszolút belefér, nem volt zavaró meg semmi ilyesmi. Az angol kiejtés is a helyén volt – nincs annál idegtép?bb, mikor valami szögletes öklendezés megy a mikrofonban angol nyelv? éneklés címszó alatt. Nem voltak elharapott témák, normálisan ki van eresztve a hang, színpadi mozgás is van, úgyhogy áldásunk rájuk. Ja és a végén azért odadugtak az orrunk alá egy Roots-ot is, csak hogy szem ne maradjon szárazon, na mondom ez hiányzott még nekünk! Király koncertet hallhattunk/láthattunk, köszönjük!
 
A további színpadi programot egy cseh lányos-énekeses zenekar jelentette, amit muszály volt kihagynunk az „utálok minden énekesn?t“ felfogású gonosz kis hobbitkák miatt.....nem mintha egyébként megnéztem volna. Viszont aztán még jött valami beteges fröcsögés is, állítólag Ausztriából, de már inkább a pultok támasztását meg a nótacsokor jelleg? saját óbégatások megszervezését választottuk ezek után. Örömmel vennénk a club további ténykedéseit ilyen téren, hisz spontaneitásban és családiasságban példát vehetne róluk bármilyen szervez?brigád.
 
holth


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez