DYSENTERY Promo CD

holth - 2008. szeptember 10. szerda, 21:11    
<strong>DYSENTERY</strong>
Könnyen meglehet, hogy a magyarországi huligánok nemigen hallottak még err?l a zenekarról, mindenesetre a szlovák undergroundban nem hinném, hogy akad ember, aki ne lenne tisztában ennek az alakulatnak a fogalmával.
Reklám:
Na igen, minden bandáról megoszlanak a vélemények, de ezúttal nincs átmenet az utálat vagy az elismerés között mondjuk félúton. Volt is, van is buktató elég, várjuk végre a nyugalmi id?szakot (értsd: nem kell a tagcserékkel matekozni, lemondani bulikat satöbbi).

A Dysentery még 2004-ben kiadott egy demot In Memoriam Aeternam címen, azóta egyetlen dolog nem változott a zenekarba, az pedig (azt hiszem nyugodtan lehet így nevezni) a frontember srác, Varga Maros (gitár, ha a sors úgy hozza ének is). D?lt cs?stül a death metal, nem nagyon kellet agyalgatni, hogy akkor most hova is rakjuk ?ket. Aztán beindult a nagy jövés-menés, b?g?s (Nagy Gusztáv) és gitáros (Zsoldos Igor) srác egy id? után kifele, majd egy újabb énekes befele, meg mindenféle követhetetlen figurák, ma meg odáig jutottunk, hogy a gitáron maradt a Maros jelenség, kaptunk egy új énekest Czibor Csaba személyében, aki a Neurastheniaból igazolt át, a dobok mögött Orbán Máté (aki jelenleg a legfrissebb hús a tímben. Ennél frissebb nem is lehetne, a napokban csatlakozott és reméljük marad is, be is válik), basszuson pedig Szakál András.

Zajlott az új nóták írása, ahogy azt kell, aztán  lett bel?le ez a promo (ekkor a doboknál még Mezei István, ? dobolta fel a dolgokat), ami két számot tartalmaz, ezeket a nagyérdem? simán meghallgathatja a skacok májszpéjsz oldalán (www.myspace.com/skdysentery - csak a félreértés elkerülése végett, mert van még egy Dysentery nev? osztag). Nagyjából a bulijaikon hallhattam már ezeket az atrakciókat, más énekkel meg szarul hangosítva, úgyhogy kellemes meglepetés ez a megfelel?en, pontosan összeeszkábált két szám. Aki ismeri a zenekar régebbi munkásságát is, az tudhatja, hogy stílusban azért sikerült araszolni más irányba, nem is szívesen szorítkoznék mindeféle skatulyákra, ha a m?fajbelieknek elsütöm azt a szókapcsolatot, hogy ritmustörés, azok úgyis bele fognak hallgatni a cuccosba.

A Submission Denied cím? kreálmány egyébként is személyes kedvenc, márcsak alapból azért is, mert tetszenek a ritmusszekció  megoldásai, témái. Az, hogy b?g?vel kezdik a számot már egy jópont, arra már csak rápakolni lehet, és András játékstílusa már magában is elég ahhoz, hogy akár ezt a részt körbe-körbe fülelgessem. A bekapcsolódó darálós gitártéma nem fog senkinek megelepetést okozni, koncerteken kiválóan m?ködik szerintem ez a nóta (is). Csaba el?z? zenekarát tekintve meglep?en jól illeszkedik a hangja ebbe a zenei környezetbe, és bár javára válljék, hogy próbálgatja a változatos énekhangot, nekem mégis mikor visszavesz a hörgésb?l, valahogy nem fekszik a téma, egyszer?en furán cseng a fülemnek. Az els? két versszak után éppen id?ben jön egy váltás, ahhoz, hogy ne legyen egyhangú a dal, a számcím szavainak elhangzásakor tényleg valami olyasmire asszociálsz, hogy submission denied. Jön egy kis pihen?s rész, helyet kap a gitár egy kurta témához, a b?g? meg olyan mint valami vészharang a távolból, az ezt követ? bólogatós rész pedig az abszolút révbeérés, olyan, mint valami szemrehányás, a belép? elnyújtott-húzott károgás fel teszi az érzelmi-hatásbeli I-re a pontot, még bele tuszkolnak egy pörg?s dob alakzatot, és egyszercsak elvágják az egészet, mintha egyszer?en valaki jól az asztalravágna, hogy na vége a mókának faszikáim ne szarakodjunk!

Amikor meg úgy szólal meg egy gitár, mint a Distorted Human Soul-ban, na attól kapok frászt. És abszolút a szó elismer? értelmében. Úgy tekeredik a gitár hangja, mint valami kibaszott kígyó, néha meg-megtörik a ritmus, a dobok meg csak alávágnak még jobban az egésznek. Nem is nagyon számítanék rá, hogy épp ott fog bekapcsolódni az ének, ahol bekapcsolódik, magasabb sebességre kapcsolunk, aztán elkezdünk pengeélen táncolni, szépen ki vannak pengetve a dolgok, pontosan, nincsenek levágva meg félbehagyogatva. Ami az éneket illeti, hát kissé el van nyögdécselve, ebb?l lehetne kicsit faragni, aztán csókolom. A szám közepe ennél „rosszabb“ már nem is lehetne, néha-néha beüvöltöz? meg kalimpáló borzadály van elrejtve elég okosena mit sem sejt?(?) hallgatóság el?l. Az utolsó harmadot meg már tényleg hallgassa meg mindenki magának, mert ez az, ami miatt (részemr?l) érdemes Dysenteryt hallgatni, úgyhogy szimplán megvásárolható vagyok ilyen gitár produkció alá pakolt dob tempóval.

Ezeknek a csókáknak a zenéje abszolút érzéseket generál, el lehet fölötte szöszmötölni, bele vannak ágyazva a megelpetések, csomó kiaknázatlan terep. És a legjobb az egészben, hgy mindezt olyan meggy?z?déssel adják el?, hogy Csaba fel?lem még azt is üvöltözhetné a mikrofonba, hogy madagaszkári vagyok, nem sivatagi pelikán, azt is elhinném neki. Kívánunk hasonlóan termékeny munkásságot, kevesebb tagcserét, stabilabb létet a további malackodáshoz, januártól pedig mindenki takarodjon, és nézze meg ?ket él?ben is. A környéken szárnyra kapott híreket pedig, miszerint a zenekar legutóbbi tagcseréjét követ?en a m?fajt porno grind-ra változtatják és meztelenül fognak rohangálni a színpadon (copyright zene.sk), cáfolom (muhhahaa).


holth


Szólj hozzá a cikkhez