Metallica – Death Magnetic

Murphy - 2008. szeptember 21. vasárnap, 19:53    
Halálos lemez
Metallica – Death Magnetic
A 2003-as, kukaszer? dobbal és ócska hangzással kísérletez?, szólókat nélkülöz? St. Anger óta sokan lemondtak a Beavis pólóján is ott figyel? kultikus thrash-legendáról, de úgy t?nik, most újra feltámadt, és ezúttal halált hoz!
Reklám:
Pár szívdobbanás után utat tör magának a Halálmágnes els? száma, a That Was Just Your Life, melynek riffjei veszett vadként, megfékezhetetlenül fészkelik be magukat hallójárataink belsejébe - akárcsak, az azt követ? kilenc zseniális szerzemény mindegyike, kivétel nélkül! „Ez volt az életed” – micsoda cím ez egy kezdésnek, kérdezhetnénk, de a válasz önmagáért kiált: a lemez koncepciója maga a vég, az elmúlás, a halál és a körülötte lebeg? homályos dolgok; Hetfield agyában úgy látszik mostanság ezek kavarognak.

K?keményen, harcosan szóló, impozáns gitárok jellemzik az albumot; egy számba annyi témát és ügyes, fogós megoldást halmoztak fel, amennyit nem sajnáltak. Ezért is történhetett, hogy hat perc alatt nem találunk szerzeményt t?lük, és hogy a lemezt képez? tíz dal összideje 75 perc! A Metallica-védjegyként is tekinthet? Hetfield-orgánummal ezúttal is minden rendben van, akárcsak a fenomenális szólókért felel?s Kirk háza táján, aki számonkénti átlag másfélperces ujjvarázslataitól a mennyben érezhetjük magunkat. (The Judas Kiss-ben például olyat produkál, hogy hanyatt estem!)

Dalok közül felesleges egyet is kiemelnem, hiszen mind a tíz nagyszer?re, karakteresre sikerült, annak ellenére, hogy el?ször talán zavarónak t?nhet a nóták hosszúsága. A nagyközönség el?tt els?ként debütáló A Nap, amely nem jön el (The Day That Never Comes), hasonló háborús koncepcióval bír, mint másik nagysiker? himnuszuk, a One, és felépítése is nagyjából egyezik. Az Unforgiven csodálatos harmadik részével közben trilógiává formálódik, a majd tízperces Suicide & Redemption instrumentális szerzemény pedig valami leírhatatlanul témagazdag!

Amit negatívumként említenék az, hogy Trujillo basszusát, pár kiállást leszámítva abszolút nem lehet hallani, Lars „Arc” Ulrich dobja pedig lehetne egy fokkal halkabb. Ha pedig a hangszeres összhatást nézzük, akkor b?ven lehetne ötletesebb megoldásokkal operálni, kreatívabb témákkal feldobni. Mindamellett, hogy magamat koca-Metallica fanként jegyzem, kilencedik lemezük nálam egyértelm?en maximális pontot kap. Ja, és az Év Lemeze gyanús, ha még nem említettem volna!
 
 
METALLICA diszkográfia:

  
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez