Prosectura 2008.09.19 - Gy?r, No Stress

Valamikor fél tíz után estünk be nem éppen szomjas állapotban a No Stressbe, ahol els? benyomásom az volt hogy valami nem stimmel, valahogy meglep?en kevés tarajos punk rohangált, vagyis jobban mondva éppen az ?k rohangálásának hiánya ötlött szemeibe. Miután a söntésnél gyorsan megleptük magunkat egy újabb adag folyékony kenyérrel elkezdtünk szolidan konvergálódni a színpad felé.

Tíz óra magasságban állt a világot jelent? deszkákra a Tatu 18. A tatai triót eddig még nem volt szerencsém elcsípni sehol, de meglep?en szórakoztató és élvezhet? populáris punk zenét toltak, ami leginkább a Macskanadrágot juttatta eszembe. Ami külön pozitívumként írható fel a számlájukra, hogy amellett, hogy jó zenét toltak még az sem ábrándította ki ?ket, hogy csak öten ugrabugráltak a placcon. Ennek ellenére a srácok folyamatosan társalogtak a közönséggel és sok fontos és közérdek? információt osztottak meg a nagyérdem?vel, többek között, hogy a basszeros egy tartalmas, viharos egyhetes kapcsolaton van éppen túl és igyekszik kiheverni ezt.

A körülbelül egy órás produkciót követ?en meglep?en rövid átszererelés után már mindenki t?kön ülve, állva vagy éppen kényszerpályán vánszorogva várta az ország els? számú önkéntes t?zoltó és lendület zenekarát.

Senkit nem ért meglepetésként, ami ezután következett. Az emberek lábába beleállt a buggie és nekiálltak csörögni a színpad el?tt. A küzd?tér gyorsan megtelt és elkezd?dött a pogó és a nótázás. Jött minden aminek jönnie kellett. Voltunk ágyban felül és alul és tiportunk liliomokat is, ahogy azt szokás és még az sem bántott minket, hogy a csajunk egy majom és sz?rös a teste, mert a nyuszi úgyis tojik majd nekünk egy tankot. Mindenki tombolt oldódott és közben ittunk persze, mert iszunk ha fáj, ha szúr, és ha a csajunk...

Szegény emberek lévén nekiálltunk kézzel n?zni és közben csak vágyakoztunk a drága Vivien után, akit láttunk az iwiw-en. A felperzselt szívünk gyógyítása képen megpróbáltunk kéz nélkül maszturbálni és kötelez? jelleggel toltuk a pisi-kaki punkot. A teljesség igénye nélkül elhangzott majdnem az összes sláger Imre Norbiék prezentálásában a jelenlév? finom hölgyek és urak legnagyobb örömére.

Tudom hogy hinni a templomban az els? sorban kell, ahol a pap lát, de mégis úgy hiszem senki számára nem ez volt a történelem legnagyobb koncertje, de mégis volt valami bája és teljes mértékben megfelelt az elvárásoknak, amit egy "prosec-bulitól" vár. Nem az els? Prosectura koncertem volt, de abban is biztos vagyok, hogy nem is az utolsó.

Fél egy körül mikor vége lett a bulinak már fáradtan izzadtan egy csalamádés hamburger társaságában botorkáltam haza felé a csepeg? es?ben, de még mindig dúdolgattam a jó öreg punk dalokat és azon elmélkedtem, hogy a tévé készülékemben a parasztok, hogy férnek el...