Victims of a down - Cyparis club, Révkomárom, 2008.09.26.

holth - 2008. október 07. kedd, 09:00    
A szomszédékban eddig még nem kellett csalódnom. Igaz, hogy m?fajilag nem igazán az én világom, dehát dzsízuszfakk, kit érdekel, nem igaz? Szóval a szomszédék akárhány projektbe belevágták a fejszéjüket mindigis tarolt közönségkedvenc szempontból.
Reklám:
Nem nagyon szoktam respektálni a mindenféle tribute zenekarokat – abban az esetben, ha egy bagázs tehetségtelen és fantáziátlan zenészr?l van szó, akik megtanultak eljátszani pár számot. Ez most nem az a sztori!
 
Szóval van ez a két véglet, amikor tök gáz az emlékzenekar meg van ez, amikor olyan „slágereket“ meg miegymást húznak el? a tarisznyából, hogy még az is megmozdul, aki amúgy már nem is lenne ilyesmire képes. Nem modnom, értek meglepetések. Arról nem is beszélve, hogy úgy néz ki a szituáció, hogy mostantól valóban minden pénteken hepajkodás van kilátásban a révkomáromi Cyparis clubban – a beugró fogalma nem ismeretes és általában úgy éjfél magasságában odabiggyesztenek a f?nök fickók egy halom zsíroskenyeret a pultra, amit aztán mindenki hol ész nélkül, hol jobban tömi az agyba. Igazán ?srocker-barát dolgok , azt hiszem, akit még nem vitt el ez a nyúvéjv szarság, az rohadtul fogja csípni ezt a helyet.
 
Alapból azt hittem, hogy a megnyitón kívül majd nem kell ilyen hering üzemódtól tartani, dehát szerencsére tévedtem....már megint. Ember annyi, mint a kosz, hely egy centi sem, kilenckor pedig startolt a Victims, láthatóan jó hangulatban. Már a múltkor is agyalgattam rajta, hogy minek van odarakva az a kb. térdmagasságig ér? „véd?korlát“(?), ha jön valami durvább zenekar, majd úgyis leborogatja valaki, de minimum átvágódik rajta. Hát most ilyen berkekebe azért nem csaptunk, de bizony majdnem elszállt a helyér?l az az izé.
 
A b?g?s srác, Lajos a korláton kívül kezdte a koncertet, aztán valahogy bemászott, vagy valami ilyesmi. Mondjuk ha huszonkétszer akkora a hely, a frontember figura azt is körbe futotta volna párszor, az fix. Szabadultak ám az energiák felfele rendesen. Mentek az átköt?kbe foglalt kis nótázgatások, aztán a hatalmas aprítások, igazán jól adják vissza mind a System zenéjét, mind pedig az enregiákat. A Kaktusz féle dobolás nem épp valami krumplipotyogás és annak is nagyon tudtunk örülni, hogy el?került a másik gitár is, ami az énekes nyakában lógott egyes számok alkalmával. Odakinn valószín?leg azt mondta volna bárki, hogy szarul szól meg satöbbi, de ha az ember vette a fáradtságot és odamászott lecsekkolni ?ket, könnyen rájöhetett, hogy amúgy fasza minden. Gondolkodtam rajta, hogy vajon milyen számokkal fogják a fiúk majd picit kib?víteni a repertoárt, hát bizony nem kellett csalódnom. Ha jól emlékszem volt még Breaking the Wall is, ami aztán tényleg baromira meglepett minket, ami viszont annyira már nem, az a két Ektomorf  szám volt. Úgy t?nik az énekes fickónak nagyon fekszik ez a stílus, látszólag simán elnyom egy Ektomorf után egy Systemet, nem is akárhogyan, úgyhogy riszpekt mindenképp.
 
Ha a pajtásokkal megint nem lesz jobb dolgunk a múltidézgetésnél, feltétlenül megyünk még Victims of a Downra, ahol majd visszakapjuk azt az érzést ett?l a zenekartól, amit 15 éves korunkban éreztünk.
 
holth
Képek itt!



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez