Checkpoint Charlie - Ordinary Madness

Murphy - 2008. november 06. csütörtök, 20:44

Hétköznapi ?rültség

Checkpoint Charlie eredetileg a leghíresebb katonai ellen?rz?pont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán, ?k viszont egy szimpatikus pesti zenekar, modern trash/hardcore dalokkal.

Reklám:

Beteszem a cédét, s minden teketória nélkül indít az öttagú Charlie bátyó, thrash-hardcore elemekb?l építkez? veszett szörnye - „One more agression!” – így is van, teljesen jól mondják! Hatalmas, rozsdás fogaival már az elején jól belédharap, kér?dzik rajtad, s nem eresztve, veszett vadként cincál szét. És minden mást gondoljatok még hozzá, ami passzol arra a szituációra, hogy benne vagy az említett szörny szájában, és lassan, ámde jóíz?en fogyaszt el téged – meglep? módon te ezt élvezed, és akarod, és még, még, még…. Szóval vizuálisan megfogalmazva ennyi a lényeg. Borítója korrekt, belül dalszövegekkel, fotókkal tele, igényes dizájnnal, full ok.
Ahogy a 2006-ban alakult banda korongjának címe is mutatja, a legkülönfélébb hétköznapi ?rültségb?l, mozzanatokból, helyzetekb?l nyújtanak át most nekünk egy jókora csokorral. Gondoljatok bele, hogy ezeket mennyi ideig érlelhették, tökéletesítették, amíg végül ez lett az eredménye! Egyszer?en fantasztikus, hogy mennyire lédús gyümölcsként került az asztalra, telis-tele szuper ötletekkel, hihetetlen megvalósítással! Mozgalmas, pörg?s, oda-vissza áramllik benne az energia, ugyanakkor egyfel?l meg iszonyatosan súlyos, mély és néhol egyenesen borzongató! Ami külön öröm benne, hogy a tizenegy dal között egy percre sem lankad a figyelmünk, hála a frappáns váltásoknak, hangulati különbségeknek.
És most vegyük sorra a dalokat:

Legels?nek az Over And Over Again valami eszméletlen veszett thrash-riffeléssel csap a lovak közé, a Message zenéje szintén önmagáért beszél, ?rült vokálozás mellett végig körüllengi egyfajta veszettségszag, brrr! Don’t Think It’s Over társához képest letisztultabb, dallamosabbnak mondható, nem annyira elvadult.

Awakened iszonyat súlyos, dühöng? fenevad, szólója után, székembe hátrad?lve tényleg elégedetten csettinghetek. Végig hatalmasat nyom a latba a The Damned Ones, csak úgy, mint az utána következ?, szintén kiváló, hardcore hatásfokkal m?köd? Brainwashed.

The Undertaker egyperces akusztikus átvezet? után közeledik a For You, ami egyike az album legjobb, legpimaszabb, mégis legtutkóbban megkomponált dalainak. Maró, agresszív zúzda vs. letisztult dallmosság, elképeszt?en jó!

Bárhonnan is nézzük, a Goodbye - a maga kis érdekes hangulatával, no és persze felejthetetlen refrénjével – számomra még mindig egy olyan darab, amit nehezen szokok meg. Answer szintén egy zseniálisan felépített, pöpec nóta – verze alatt mogorva odamondás, aztán meg a refrén felszabadult bravúrja!

Checkpoint F*cking Charlie, a durván eltalált slágeres zárószám pedig mindezt a lemezt (és ha engem kérdeznétek egész eddigi m?ködésüket) megkoronázza, mintha egyszerre lenne tejszínhab és a gyümölcsszem a tortájuk tetején! Négy percnél ugyan vége az említett nótának, de ha éppen nem siettek sehova, akkor érdemes végighallgatni, mert frankó kis meglepetéseket rejt magában…

Tehát elismétlem újra: ha valaki jóféle magyar modern metált akar magának, akkor miel?bb szerezze be – ezt Charly say’s!

Murphy

Címkék: Checkpoint Charlie, Hétköznapi ?rültség, Ordinary Madness, Trash/hardcore

Szólj hozzá a cikkhez